Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-56

56. orsságos ülés febrnár 15. 1SS2. talván a részvétlenséget, (Zajos ellenmondás jobbfelöl) kénytelen voltam leülni, mert habár megáldott a sors jó hanggal, nem voltam képes megértetni magamat azon édes mindnyájunk közt megszokott társalgás következtében. Tehát czélrütlennek és hozzánk méltónak nem tartom ily körülmények közt e tárgyban felszólalni. A ki a kisdedóvodák ügyét nem viseli szivén, úgyis vissza fogja utasítani, még ha arany szavakkal indokolnám is azt. Határozati javaslatot vagyok bátor a t. ház asztalára letenni, mely a következőleg hangzik: „Utasittatik a közoktatásügyi minister, hogy elszórva az ország vidékein, kiváltkép, a mely vidékeken még egyáltalában nem is léteznek — az állam és a nép gyermekei érdekében pedig azok múlhatatlanul szükségesek —- és társadalmi utón nem létesíthetők, óvodákat állami segélylyel, sőt államilag is létesítsen. Az ezekre kellő összegek megszavazását a képviselőháztól majd póthitel alakjában kérje." (Helyeslés a szélső balfelöl.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister : (Zaj.) T. ház, valamint a kormány, ugy a képviselőház is ismeri az óvodák jelentőségét; csakhogy nem tehet mindent. (Zajos felkiáltások a szélső balról: Kerül Boszniára /) Az óvodákra fel van a költségvetésbe véve 25,000 frt. (Felkiáltások a szélső balfelöl: Ez gúny!) És én biztosítom a í. képviselő urat, hogy a hol keletkezik óvoda — mert nem minden községben lehetséges óvodát felállítani — ha a község hozzám fordul segélyért, én egyetlenegy községet, vagy társulatot sem utasítok el. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék a költségvetésbe felvett összeget megszavazni és a határozati javaslatot mellőzni. (Nagy zaj. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Elnök: Igen kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak egy kis türelemmel lenni egymás iránt és a szólóikat meghallgatni. Az imént a minister ur kezd' it szólani, de nem tudta folytatni, mert nagy volt a zaj. Ezt az illető képviselő urak maguk nem veszik ugyan észre, de én hallom az elnöki székből. Ha a türelmetlenség oly nagy mérvű, hogy csendet kell kérnem, ezt megszoktam tenni. De kérem az igen t. képviselő urakat, méltóztassanak az ellennézetüeket is meghallgatni. A mi saját indítványaikat illeti, a t. képviselő urak rendesen elfogultak szoktak lenni azok iránt s azért ismételve kérem, méltóztassanak egymás iráut a kellő türelemmel viseltetni. (Helyeslés.) A beadott határozati javaslat fel fog olvastatni. Duka Ferencz jegyző' (olvassa a határozati javaslatot). Elnök; Méltóztassanak azok, a kik a határozati javaslatot elfogadják, felállam. (Megtörténik.) A többség a határozati javaslatot nem fogadta el. Az összeg ellen észrevétel nem tétetvén, az elfogadtatott. Baross Gábor jegyző (olvassa): 6. Testületek, egyletek s magánszemélyek által fentartott iskolák már eddig is folyamban leyő segélyeire 22,000 frt. Elnök

: Megszavaztatik. ) ) Barpss Gábor jegyző ^olvassa): 7. Tankönyvek fés taneszközök előállítására 10,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): 8. A népnevelési intézetek felállításával járó mérnöki s egyéb költségekre 10,000 frt. B) Felső nép- és polgári iskolák szükségletei. Elnök: Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): 9. A már fennálló felső nép- és polgári iskolák fentartására, illetőleg segélyezésére: a) A tanítók állandósított fizetéseire, lakpénzeire és ötödéves pótlékokra 230,000 frt. 6) A már fenálló ily iskolák dologi szükségleteire 30,000 frt. c) Ipartanmühelylyel kapcsolatos új felső nép- és polgári iskolák felállítására 15,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Baross Gábor jegyző (olvassa): A néptanítók nyugdíjintézete segélyezésére; 150,000 írt. Kiss Albert: E czímnél, a mely nagy és tekintélyes összeget képvisel, a minister úrhoz kérést akarok intézni s ha ennek eredményét nem tapasztalnám, egy határozati javaslatot kívánok benyújtani. A néptanítók országos gyám- és nyugdíjintézetének tőkéje rövid idő alatt oly tekintélyes összegre nőtt, hogy az 1880. deczember havában már 2.354,000 frt volt, a mely ma már bizonyára többre megy harmadfél milliónál. Ezen összegnek kezelése körül sok oly jelenség tűnt fel, mely a ház figyelmére érdemes, de én jelenleg ezen egyes jelenségekre nem terjeszkedem ki. Van azonban egy jelenség t. ház, mely sem az 1875 : XXXII. t.-cz. intentiójával, sem a néptanítóknak és az iskolákat fentartó hatóságoknak, sem magának az államnak jelenlegi szomorú pénzügyi helyzetével meg nem egyeztethető. Ez azon jelenség, melyet röviden meg akarok érinteni. Mikor az 1875: XXXII. t.-cz. megalkottatott, az akkori képviselőház még nem állott szemközt a tapasztalat gyakorlatával, mely megmutatta volna neki, mi azon összeg, a melyre itt gyám- és nyugdíj czímén szükség lesz, a mi e czélra részint az iskolát fentartó hatóságok, részint a tanítók, részint az állam által nyújtandó. Nem állván gyakorlati tapasztalattal szemközt, az 1875-diki törvényhozás természetes, hogy többnek, nagyobbnak látta az összeget, melyet évenként .segélyre adni kell és így aztán módokról és utak-