Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-65

65 országos ülés február 25 1882. 271 nyítsuk, épen erre volt síükséges a boszniai occupatio. De azt fogják mondani, hogy a politika, melyet Boszniában követtünk, nem helyes, mert hisz azelőtt a török elem lázadt fel ellenünk, legújabban pedig az orthodos elem. Én azt hiszem, hogy ez a megkülönböztetés nem helyes. Akkor, midőn bementünk Boszniába, fellázadt ellenünk a török és az orthodos elem, ellenben most ügy áll a dolog, hogy a muzulmán elem nem mozdul ellenünk sehol és az orthodoxoknak is csak igen kis része az, mely ellenünk lázadásban van. És igy elértük azt, a mit mindig hangsúlyoztak azok, a kik ezen politikával tárgyilagosan is foglalkoztak, a kik ezen politika czélját tárgyilagosan mérlegelték, elértük azt, hogy azon elem, mely ott a vagyont, a rendes békét és az értelmiséget képviseli, t. i. a muzulmán elem, határozottan az occupatio barátja. Természetes, hogy ezt nem azzal a politikával értük el, melyet az ellenzék részéről is ajánlottak, hogy t. i. az egyik nemzetiséget a másik ellen játszuk ki, sem azzal a politikával, melyet szintén ajánlottak, hogy a nemzetiségi alapon ott önálló, független államokat engedjünk keletkezni. Én t. ház, különösen csodálom, hogy ezen nemzetiségi elvnek épen olyan tapasztalt államférfiú is szószólója lett e házban, mint Somssich Pál képviselő ur. Hiszen a nemzetiségi elv nem a legfőbb államalkotó elv, ezt elfogja ismerni mindenki. A nemzetiségen kívül van az erkölcsi, anyagi, szellemi és physikai erőknek egész sorzata, melyek szükségesek arra, hogy egységes államot teremtsünk. S ha valamely nemzet nem hivatott arra, hogy a nemzetiségi eszmét előtérbe tolja, ngy ép a magyar nemzet nem hivatott arra, hogy a nemzetiségi elvnek propagandát csináljon. De különben azt hiszem, nagy tévedésben van az igen t. képviselő ur, ha azt hiszi, hogy Boszniában a nemzetiségi elv volna az, melylyel a nagy tömegnek kedvezni lehetne. Ha oly principiumot akarnánk felállítani, melylyel ott a tömeget megnyerjük, akkor nem a nemzetiségi, hanem a vallási elv volna az, melyet követni kell. Nem arra kellene törekedni, hogy ilyen vagy amolyan nemzetiségi állam keletkezzék, mert ott nem az elégíti ki az embereket, hanem az, ha egyrészt egy mohamedán, másrészt egy orthodox állam keletkeznék. Ennyire azonban azt hiszem, Hermán Ottí képviselő ur sem fog menni, ki a népek önrendelkezési jogát vitatta e házban. Egyébiránt Som ssich képviselő urnak legnagyobb tévedése nézetem szerint abban áll, hogy azt hiszi, hogy a mit ő mondott és a mit Miletics képviselő ur mondott, az ugyanegy alkalommal megvalósítható és igaz lehet. A szavakra nézve az ő nézete megegyezett azzal, a mit Miletics képviselő ur mondóit. De éa felteszem az ó' hazafiságáról, hogy annak értelme és czélzata egészen más, mint a mit Miletics képviselő ur értett ezen szavak alatt. Épen azért nem hiszem, hogy mindkettőjöknek igaza lehetne, hanem csak az egyiknek, vagy a másiknak. S nagyon félek, hogy ha ezen lejtőn megindulunk, nem Somssich képviselő urnak, hanem Miletics képviselő urnak lenne igaza. De mondatott az is, t. ház, hogy ezen politika mellett el foguuk vérezni. Arra azonban, hogy ezen politika helyett mit kellett volna inaugurálni, mit kellett volna tenni a helyett, hogy ezen tartományokat elfoglaljuk, semmi feleletet nem adott senki e házban. [Ellenmondás a szélsőbalról.) Azaz bocsánatot kérek, Helfy t. képviselő társam a megoldások egész sorozatával állott elő. De épen ez a baj. Mert ha most az occupatio után a helyett, hogy határozott választ adua arra nézve, hogy mit kellett volna tenni, a válaszok egész sorozatával áll elő, feltehető-e, hogy ezen sok jobb közül megtudta volna határozni az egyetlen jót akkor, mikor az egész világ lángban állott körülötte és midőn az elhatározás mindenesetre nehezebb és sürgősebb is volt, mint mai nap. Utalt a t, képviselő ur Lengyelország visszaállítására. Én is foglalkoztam Lengyelország történetével és én is merítek abból egy tanúságot, í. i. hogy mily sorsra vezet az, midőn a nemzetek kisebbsége nem tudja magát a nemzet többségének nézetéhez alkalmazni. [Mozgás a szélső baloldalon.) S bármennyire rokonszenvezek is Lengyelországgal, van a mit jobban szeretek, mint Lengyelországot s ez saját hazám. S azért, mert e hazát szeretem, nem követhetem azon politikát, melyet a képviselő ur ajánl és mely megfosztja őt azon jogtól, hogy akármiféle politikára azt mondhassa, hogy kalandos politika. De azt mondhatnák í. ház, azok után, a miket itt előadtam, hogy mindaz, a miket itt előadtam, hogy mind az, a mit eddig felhoztam, csak a monarchiáról szól és nem Magyarországról. Ámde ne feledjük el t. ház, hogy azon különböző országok és államok, melyek a monarchiát képezik, csak a monarchiában találják legfőbb biztosítékát szabadságuknak, fejlődésüknek és fenmaradásuknak. S ennek következtében mindaz, a mi a monarchia érdeke, egyszersmind érdeke azon államoknak, melyek azt alkotják. És ha ez áll a többi államra nézve, különösen áll Magyarországra nézve, mert ne feledjük t. ház, hogy a monarchiát képező több népek mindegyikének vannak fajrokonai a monarchián kivül is, de a magyar nemzet az egyetlen, a melynek a monarchián kivül nincsenek fajrokonai. Itt méltóztassék megengedni t. ház, hogy egyszersmind azon rádra is feleljek, a melyet