Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-65

272 65, országos ülés február 25. 18S2ez alkalommal Baross Gábor t. barátom ellen intéztek, de a melyet mindanayiszor hallottunk, valahányszor e házban a közös ügyek szóba kerültek s ez az, hogy a mostani generatio túlságosan lelkesedik e monarchiáért s nem lelkesedik oly mérvbeu az önök álmaiért s az önök ezéljaiért, (Mozgás a szélső baloldalon) mint azt már fiatalságunk is megkivánja. Ebben a vádban legalább látszólag van sok igaz, de van annak egy magyarázata. Az a generatio, melyhez Baross Gábor és én is tartozunk, nem volt oly szerencsés mint a mely bennünket megelőzött. A mi generatiónk gyermekéveit nem aranyozta be ugy, mint a megelőzött generatióét a mag5"ar nemzet ébredésének fénykora; a mi gyermekkorunkra t. ház, a nemzetnek gyásza vetette árnyékát. (Tetszés jobbJelöl és felkiáltások a szélső baloldalon: Meg is látszik!) A mi első benyomásaink t. ház

s nem azok voltak, mint a minket megelőzött generatióé, mely egymásután látott megvalósulni addig elérhetetlennek hitt vágyakat; a mi felserdülő ifjúságunk első benyomásai azok voltak, hogy szétzülleni láttuk mindazon légvárakat, a különfélekülföldi interventiókat, a melyeket egy korábbi generatiótól a legbecsesebb örökségkép vettünk át. A mi generatiónk s a minket megelőzött generatio közt t. ház, egy világesemény áll: az 1848—49, a melyből önök nem látnak egyebet, mint a mi ebben fényes, dicső és lélekemelő ; de mi látjuk abban azt is, a mi fenségében is lesújtó és gyászos. (Tetszés jobbfelöl.) Ez teszi t. ház, hogy önök oly hajlandók túlbecsülni a nemzet erejét, mi pedig nem fogjuk kicsinyeim azon szövetségest, a kitől a legnagyobb garantiát várjuk épen nemzetünk fenmaradására. (Nagy mozgás balfelöl. Helyeslés jobbfelöl) Ez teszi t. ház, hogy mig önök niegijedrek a legkisebb áldozatoktól, a melyeket az országnak fenmaradása megkíván, (Ellenmondások a szélső balaloldalon) mi nem riadunk vissza ezen áldozatoktól, mert tudjuk, hogy e nemzet itt 1000 éven át csak küzdelem által tartotta fen magát és ha ezen ezer éven tul még ezer évig akar állani, ismét csak küzdelem árán tarthatja fen magát. (Tetszés jobbfelöl.) Ezzel megengedi talán a t. ház, hogy a határozati javaslatokra térjek át. (Ralijuk!) Azon határozati javaslatokra, a melyeket Mocsáry Lajos és Szilágyi Dezső t. képviselő urak beadtak, megjegyzéseim vannak ugy az indítványra mint az indokolásra. A mi különösen az indítványt illeti, természetesen hogy nem fogadhatom el sem az egyiket, sem a másikat. De a mi az indokolást illeti lehetetlen, hogy el ne ismerjem, hogy e téren Szilágyi Dezső képviselő ur — legalább nézetem szerint — correctebb állást foglalt el, mint Mocsáry Lajos I t. képviselő ur. Megmondom, miért. Azért mert ő az ujoDczozási rendelet törvénytelenségét csupán a mi törvényeinkkel igyekezett magyarázni. Én nem fogadhatom el az ő okoskodását, de azt, hogy csupán ezen körre szorítkozott bizonyítgatásában, azt elismeréssel veszem tudomásul. Ellenben Mocsáry képviselő ur nem maradt saját törvényeinknél, hanem hivatkozott a berlini congressusra, hivatkozott a portával kötött conventióra és abból igyekezett magyarázgatni az eljárás törvénytelenségét. Mocsáry Lajos: Sőt inkább ezt mellőztem! Láng Lajos: Bocsánatot kérek, ez esetben csalódtam, de valaki ezen oldalról felhozta ezt. Hát én t. ház, azt hiszem, hogy okoskodásnak azon módja, a melylyel a kormány valamely eljárását, hibás eljárását abból igyekezünk magyarázni, hogy a kormány a külfölddel szemben elvállalt kötelezettségének eleget nem tett, nem felel meg teljesen a helyes felfogásnak. Miért nem? Mert ennek vagy az a következése lesz, hogy elhiszik a külföldöd azon okoskodást, hogy a monarchia kormánya nem tett eleget a berlini szerződésben és a portával kötött conventióban elvállalt kötelezettségnek és ez esetben a monarchia különféle legalább diplomatiai kellemetlenségeknek lehet kitéve, a mi, meg vagyok győződve a képviselő uraknak sem lehet szándékukban, vagy pedig bekövetkezik a másik eset és ez a valószínű, hogy a külföld nem hiszi el és akkor mi a következés ? Az, hogy a külföldnek példát adtunk arra, hogy vannak az országban pártok, a melyek saját hazájuk kormányát denuncziálják a külföld előtt csak azért, hogy pártczéljaikra fegyvert kovácsolhassanak. Pulszky Ágost t. képviselőtársam tegaapi beszédében azt mondta, hogy bekövetkezett az, a mitől tartott, hogy zavar jött be alkotmányos fogalmainkba az által, hogy azon tartományokat megszállottuk. Hát t. ház, én bizony megengedem, igaza van a t. képviselő urnak ebben; de ezért csak ő maga lehet felelős. Mert ha van zavar, e zavar abban áll, hogy azon törvényeket, a melyek alkotmányunkat, a melyek a magyar király és a magyar polgárok közötti jogokat szabályozzák, ezen alkotmányokat és törvényeket át akarja vinni a Boszniában végrehajtott cselekvényekre is. Már pedig, t. ház, még a legszabadabb országokban, még Angliában sem követik azt, hogy a gyarmatokat ugyanazon szabályok szerint kormányozzák, mint az anyaországot; természetesen, hogy azon legfőbb alkotmányos elvnek, hogy a kormány felelős minden tettéért, érintetlenül kell maradnia. Úgyde ez alkotmányos elv ez esetben sem sértetett meg, mert az újonczozási rendelet a közös hadügyminister által adatott ki