Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-65

270 65. országos ülés február 25. 1882. volt, hogy a franczia-porosz háború legnagyobb ellensége, Thiers sem tagadta meg a franczia kormánytól a háború viselésére szükséges esz­közöket. Ezzel szemben a tegnap felszólalt kép­viselő utalt arra, hogy Thiers nem szavazta meg a hadüzenetet. Én t. ház, nem is erről beszél­tem. Azt természetesen nem lehet követelni egy ellenzéki férfiutói, hogy egy olyan háború meg­kezdéséhez, melyet nem helyesel, beleegyezését adja. De nem erről volt szó, hanem azon esz­közökről, melyek a háború viteléhez szüksé­gesek. És itt legyen szabad figyelmeztetnem a t. képviselő urat arra, hogy ugyanazon ülésben, mely a hadi kontingens megállapítása ügyében tartatott, épen Thiers volt az, a ki a legnagyobb kontingenst ajánlotta és pedig ajánlotta ezt azon indokolással: „Tudják-e, hogy Szadovánál miért győzött a porosz ? Azért mert Bécsben nem vol­tak készen a háborúra, Berlinben azonban készen voltak arra." A különbség a dologban csak az, hogy a mig Thiers ellensége volt nemcsak az akkori kormánynak, hanem a dynastiának is, addig a t. képviselő és pártja kijelentik, hogy ők csak a kormánynak ellenségei, de a dynastiának nem. Thiers azonban mindamellett megadta azon esz­közöket, melyek az állam megvédésére szüksé­gesek, a t. képviselő ur pedig nem adja meg azon eszközöket, melyek annak megvédésére szükségesek. És ezek után azt hiszem, hogyha kettőnk közöl valakinek joga volt Thiersre hi­vatkozni, ugy bizonyára nekem volt és nem neki. (Ugy van! á jobboldalon.) De visszatérve már most a különvéleményre, méltóztassék megengedni, hogy arra röviden a következőkben foglalhassam össze nézeteimet. (Halljuk!) A politikát, a mely bennünket Boszniába vezetett, két okból hibáztatta az igen t. ellen­zék. Hibáztatta egyrészt azért, hogy az oly áldozatokat követel, a melyek mellett, mint állítják, lassankint elfogunk vérezni és ugyanakkor elfordítja tőlünk a keleti népek sympathiáját ugy, hogy ha eljön azon nap, melyre utalás történt, a me­lyen a keleti koloszszal szembe kell szállnunk, akkor mindazon népek ellenünk lesznek. A té­vedés, t. báz, nézetem szerint abban van, hogy ezen okoskodás a népek sympathiájának eredetét és természetét nem veszi számba. A sympathia eredete az érdekközösségben rejlik és a mint ezen érdekek közössége változik, a szerint vál­toznak a sympathiák is. És hogy ezen sym­paíhiák változók, utalok arra, hogy a Duna és a Száva mentén fekvő tartományokban, régebben, midőn önálló magyar állam létezett, majd ma­gyar, majd török sympathiák uralkodtak. Később, midőn a monarchiát kellett számba venniök, majd orosz, majd osztrák, sőt egyideig franczia sympathiák is uralkodtak és mondhatni, hogy mindazon államok, melyek a Duna és Száva mentén vannak, minél fejlettebbek lesz­nek, annyival több szállal fűződnek hozzánk és különösen a mai helyzetben — midőn meg­kötöttük azon különböző kereskedelmi szerződé­seket, melyekről épen önök állították, hogy azon országoknak túlságosan kedveznek — a tarifának egy változtatása által többet használ­hatunk vagy árthatunk ezen országoknak, mint a távollevő Oroszország minden rubeleivel. Es hogy ezen politika, melyet eddig kap­csolatban a boszniai politikával, ezen országok­kal szemben követtünk, csakugyan növelte a sympathiát ezen országokban irántunk, (Felkiáltá­sok a szélső baloldalon: Látszik! Halljuk! a jobb­oldalon) arra nézve bátor vagyok magukra az eseményekre hivatkozni. (Halljuk! a jobboldalon.) Senkisem fogja tagadhatni, hogy ma Ro­mániában kevesebb sympathia van Oroszország iránt, mint azelőtt volt; és ellenkezőleg több a sympathia irántunk és a monarchia iránt, mint azelőtt volt. Hasonlóképen ott van Szerbia, hol azt hi­szem, a mai kormányt nem fogják összehasonlí­tani a Risztics-féle kormányzattal és annak irá­nyával. De merek hivatkozni magára Monteneg­róra is, melynek kormánya midenesetre más magatartást követ most, mint a minota keleti háborúban velünk szemben tanúsított. íEs ha itt méltóztatnak hivatkozni arra, hogy más a kor­mányok magatartása és más a nép érzelme, mely maradandó, mint különösen Szilágyi Dezső t. képviselő ur mondta, akkor legyen szabad nekem is azon distinctio módjára, melyet a hivatalos és nem hivatalos Oroszország között tesznek, egy megkülönböztetést tennem a nagy tömeg és azon körök között, melyeknek érzelme és nézete a követendő politika irányát meghatározza. Nem mondom, hogy a nagy tömeg Szerbiában már symphathisál velünk, de mégis állítom, hogy azon férfiak, kiknek nézete és felfogása a poli­tikára nézve irányadó, igenis meg vannak győ­ződve, hogy a csatlakozás és a solidantás Ausztria-Magyarországgal kedvezőbb rájuk nézve, mint az a politika, mely Oroszországgal kaczér­kodik. Azt hiszem tehát, nem kell attól tartanunk, hogy ezen népek sympathiáit elvesztenők és őket ellenünk lázítanék, különösen ha elég óva­tosak és erélyesek leszünk egyrészt ezen népek érdekeit előmozdítani, de ebben bizonyos határo­kat megtartunk és megmutatjuk nekik, hogy minden érdekeiket előmozdíjuk mindaddig, mig azok a magunk érdekével nem ellenkeznek. S hogy a politika ezen másik oldalát is bebizo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom