Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-64

£54 64, országos ülés február 24. 1882. álláspontnak. Igenis különbséget kell tenni a kormány és a nemzet tényei közt; lehet desavouálni egy tényt addig, migaz merőben ä kormánytól indul ki, mig a kormány felelőssége alatt áll. De más álláspontot kötelesség elfoglalni akkor, midőn törvényszabta és törvénybe iktatott kötelezettség beváltásáról van szó és egy törvénybe iktatott kötelezettséget, mint azt Szilágyi Dezső t. barátom tegnap kifejtette, akár helyesnek tartottuk ezeu kötelezettség elvállalását, akár nem, addig, mig ezen kötelezettség a nemzetre nézve fennáll, mindig és minden körülmények közt teljesíteni kell. Ép ezérí e tekintetben is kénytelenek voltunk a t. képviselő ur álláspontjával ellenkező álláspontot elfoglalni. Midőn még azokra reflectálok, a melyek a j szélső baloldalról felhozattak, lehetetlen, hogy J pár szóval meg ne emlékezzem azon legbuzgóbb védelemről, melyben a kormány politikája mai | napon részesült s a mely Polonyi Géza képviselő ur részéről indult ki. Lehetetlen meg nem j ezáfolnom ezen érveket, a melyeket inkább a kormánypárt padjairól vártam volna s a melyeket nagy csodálkozással hallottunk a szélső baloldal padjairól. (Halljuk!) Nagy csodálkozással hallottuk mindenekelőtt, hogy a mi határozati javaslatunk nem is bocsátható szavazás alá, mert az nem áll összeköttetésben a napirenden levő tárgygyal, mivel az 1867 : XII. t.-czikkel ellentétes s akkor törvénybe ütköző, vagy annak egyszerű ismétlése s akkor — nevezetesen elvetése esetén — annak gyöngítóse. Nem fogadom el az érvelés egyik részét sem. Az 1867. törvény a magyar ujonezok kiállításáról szól s nem a bosnyák ujonezok kiálíításáról s azon jog, melyről szó van s azort kérdés, mely fenforog s a melyre határozati javaslatunk vonatkozik, nem az 1867 : XII. törvényezikkben alapszik — senki sem vonta az alá — hanem igenis alapszik az 1880 : VI. s az 1868 : XL. t.-czikkre, a mint azt hiszem, szerencsém lesz a t. háznak bebizonyítani. Egyet egyébiránt még meg kell jegyeznem Polonyi Géza képviselő urnak. Mi oly határozati javaslatot, mely a törvénynyel ellenkezik, nem szoktunk beadni, az tehát, hogy a mi határozati javaslatunk az 1867 : XII. t.-czikkel nem ellenkezik, egyáltalában vádat nem képezhet, de igenis szükségesnek tartottuk egy oly kérdésben, a melyet azon törvényezikk nem érint, a melyre vonatkozólag azon törvényezikk kívüle e házban senki által nem idéztetett, megtenni mindazt, a mit e haza s a törvényhozás jogainak megóvása szempontjából muihatlanul szükségesnek tartottunk. Még egy vádat emelt ellenünk — különösen a delegátió tagjai ellen — a t. képviselő I ur, nevezetesen azt, hogy elmulasztottuk a két költséget ketté választani s ha már megszavaztuk a herczegovinai lázadás leverésére szükséges összeget, miért szavaztuk meg egyszersmind azt, a mi azzal együtt s azzal kapcsolatosan a dalmát lázadás elfojtására szükséges. Itt mindenekelőtt figyelmeztetnem kell a t. képviselő urat arra, a mit a közös ministerium előterjesztésében mond s a miből kitűnik, bogy az ellenszegülés egész folyamata válhatlan kapcsolatban állott Dalmátiában s Herczegovinában; másodszor figyelmeztetnem kell arra, a mi ugy látszik figyelmét elkerülte, hogy a honvédség mozgósítási költsége a 8 milliónyi összegben a ministeri indokolás szerint sincs befoglalva; a honvédség felszerelési költsége, a mi kétes nem is lehet, mert nem fizetendő általunk annyi, mig a honvédség a határokon kivül nem alkalmaztatik, itt beleszámítva s általunk megszavazva nincs; harmadszor kell figyelmeztetnem, hogy nem az indok, a miből a lázadás s a hadi állapot kelletkezett, veendő tekintetbe ezek következményének megítélésénél, hanem ezen hadi állapot maga. Valahányszor hadi állapot áll elő akármilyen indokból, akár belső, akár külső indokból, a költség mindig közös és kétségkívül közös, lett legyen az ok belső zavargás, lett legyen az ok kültámadás. De még tovább is megyek. Igen rosszul mondja a képviselő ur, hogy praecedenst alkothat jövőre ezen eljárás. A praecedens már is meg van a magjar országgyűlés és a delegátió eljárásában a múltban, mert az 1869-iki események folytán felmerült költségek igenis a közös költségvetésben számíttattak el és e tekintetben akkor senki részéről, sem az ellenzék részéről, sem a kormánypárt részéről, sem a delegátióban, sem a képviselőházban felszólalás nem történt. S átalában nem szeretném, ha praecedens állapíttatnék meg, mely határozottan Magyarország érdekei ellen van, oly preacedens t. i., mely szerint, ha valóságos hadi állapot forog fenn, akkor a költségek nem közösen volnának fedezendők. Az, hogy hadi állapot fenn forog, az a konkrét esetek megítélésétől függ; de itt is kétségtelen az, hogy nem irányadó, hogy a közös ministerium közegei vétetnek-e igénybe vagy sem, hanem az az irányadó, hogy mi módon és mi czélból vétetnek igénybe. Egy karhatalom, habár katonaság is kell ahhoz, soha sem bírhat hadi állapot jelentőségével és senki sem fogja mondhatni, hogy még a lázadás elfoljtására vonatkozó intézkedések Herczegovinában és Boszniában merő karhatalom jelentőségével bírnának. E tekintetben tehát azt hiszem, a t. képviselő ur ellenvetését részünkről alaptalannak nyilváníthatom. (Helyeslés a balon.) Legyen szabad most áttérnem egy oly fel-