Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-64
64. orszáaros ülós felirnár 24. 18822 55 szólalásra, a melv azt hiszem, e házban nem részesült azon figyelemben, a melyéét az tartalmánál fogva megérdemelt volna. Es ez Mihalovies t. képviselő urnak tegnapi felszólalása, a melyet ő részéről ugyan merőben egyéninek jelentett ki, de a melyet ha összehasonlítok azzal, a mi nem ugyan a delegátió üléseben, mert ott lehetetlen volt egy reánk nézve idegen nyelven elmondott beszéd értelmét felfogni, hanem a delegatiók ülése után Miskatovics t. képviselő' és delegátionális tag urnak a delegátióban tartott beszédéből megértettünk, mondom, ím összevetjük Mihalovics t képviselő ur kijelentését ezzel a nyilatkozatra!, akkor meggyőződhetünk arról, hogy itt oly nézetről, oly áramlatról van szó, mely egyátalában nem egyes egyén isolált véleménye, hanem ugy látszik, többek véleményét képezi. És ezen vélemény rövid tartalma az, hogy a t. képviselő urak ugyan pártolják a jelenlegi kormányt és pártolnak — mint a t. képviselő ur magát kifejezte — minden magyar kormányt, pártoltak legalább eddig, de egészen helytelennek és tévesnek tartották az eddig követett politikát; tévesnek tartották Bosznia és Herczegovina occupátiójátóí fogva, melyet magában ugyan helyeseltek, az annak keresztülvitelére foganatosított intézkedések teljes sorát és meggyőződésük szerint a szláv elemet ott sokkal nagyobb pártolásban kell részesíteni, a mahomedáii elemre nem kell azt a súlyt helyezni, mely tényleg arra helyeztetik; a véderő tekintetében, az adók, a dohánymonopolium és az agrár-kérdések tekintetében merőben eltérő politikát kell követni attól, mint a minőt a bécsi közös ministerium követ most. Mint a t. képviselő ur 'magát kifejezte, hiába küldik le a Phib'ppovicsokat és Jovanovicsokat oda, ha a Bécsből Boszniába küldött hivatalnokok ellenkező irányt követnek g ezek elrontják azt, a mit azok netalán hasznosat tesznek. Nem tudom, gratulálnunk kell-e a kormánypártnak azon támogatásért, melyet ily alapon nyert; különösen nem tudom, gratulálnunk kell-e a kormánypártnak, midőn a t. képviselő ur beszédében még egy leplezett fenyegetést is találunk, a mi azon állásban rejlik, hogy t. i. mi történnék : kkor, ha ők azon padokról átmennének ide a szélső padokra, (a szélsőbalra mutat) mert ily körülmények közt igen nehéz lenne oly kormányt alkotni, mely a monarchiát minden veszélytől megmentse. Engedelmet kérek t. képviselő ur, én nem tartozom azon párthoz, mely a kormányt támogatja, vagy legalább az oecupátió politikája óta támogattam volna, de egyről biztosíthatom a kormányt és a képviselő urat, t. i., hogy ha a képviselő urak átmennének ama padokról eme szélső padokra, azt hiszem, hogy a most ott levő képviselő urak közül nagyon kevesen maradnának Önökkel azokon a padokon és aligha volna valami, a mi a kormány helyzetét jobban megerősítené, mint az ily okokból való támogatás. Én tisztelem azon jogokat, melyekkel a horvát képviselő urak bírnak tisztelem azon magatartást, melyet számos kérdésben követni jónak látnak: de hogy a t. képviselő urak minden ily szolgálatért, melyet a monarchia és illetőleg a magyar korona irányában tesznek, külön árt szabjanak meg, hogy ha azt hiszik, hogy támogatásuk olyan, melyet esetről esetre ki kell kérni s hogy ha ők kifejezik azt, hogy nem értenek ugyan egyet a kormány politikájával, de a kormányt támogatják nem a monarchia, nem a magyar korona javáért, nem oly meggyőződésért, melyben osztoznak, hanem részökre kieszközlendŐ bizonyos előnyök czéljából — és hogy ezek milyenek, kimutatta, midőn Fiúméra hivatkozott — ha mindezt hiszi a képviselő ur: akkor e házban és annak minden tagjában csalódik. De felteszem, jó a kormányra nézve az a politikai magatartás, melyet követnek, de azt mégis fel kell termem, hogy ily árva támogatást önöktől nem kért és nem félhetne azon esetre, ha önök az átelleni padokra mennének át. Még egyre kell figyelmeztetnem a képviselő urakat. Nem kétkedem abban, hogy meggyőződve vannak az iránt, hogy a politika, melyet a kormány követ s melyet helyesnek tartanak, a monarchia javára van. De ha az ilyen politikát mindig az ő szűkebb hazájuk részére kieszközlendő előnyök szempontjából Ítélik meg, akkor vájjon minő súlyt lehet fektetni erre azon esetben, ha netalán más oldalról a túllicitáltatás veszélye állana be és azon pillanatban, midőn ez a monarchiára nézve veszélyessé válhatnék. Nem kétkedem abban, hogy azon törekvéseknek, melyek a délszláv elem fejlesztésére Horvátországban nyilvánulnak, megvan a jogosultságuk, mindaddig, amíg azon keretben mozognak, melyet a monarchia érdekei és ezen magyar hazának, Szt. István koronája országainak és tartományainak biztonléte megszab; de legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy rósz szolgálatot tesz azon ügynek, a melyet képvisel, hogy ha amaz és emez érdek közt az elleniét lehetőségét kizárja. Hiszen három évvel ez előtt, midőn a delegátióban szerencsénk volt az occupátiouális politika következményei ellenében első különvéleményünket bejelenteni, (Halljuk! Halljuk!) akkor is kifejtettük és pedig a kormány akkori kijelentéseivel szemben, hogy az occupátiónalis politika nagy veszélyt és bajt rejt magában azon áldozatokon kivül, a melyeket Magyarországra ró és a melyek már magukban is nagy veszélyt és elháríthatatlan akadályt képeznek. (Helyeslés a j baloldalon.)
