Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-64

250 64. országos ülés február 24, 1882. áldozatok szaporittassanak. No a t. ministerelnök | ur, hiába f int minket a felelősségre, ha vérről van szó. Én ezt ugyan nem fogom valami nagyon fejtegetni, csak reményemet fejezem ki, hogy ebben a vérben, a mely Boszniában ömlik, fog utóvégre is a ministerelnök ur biztos lába elsiklani. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Minket ne intsen a felelősségre. Minket azon meggyőző­dés vezet, hogy ma Európában egy nép viszo­nyait csak a jog és igazságosság alapján lehet rendezni. (Ugy van! a szélső'baloldalon.) Mi attól a meggyőződéstől vagyunk áthatva, hogy nagy szolgálatot és üdvös munkát végzünk akkor, ha Európa előtt tanúságot teszünk arról, hogy Magyarország még nem engedte magát egészen át az osztrák kabinetpolitikának. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Ez a mi felelősségünk s ezt akarjuk mi teljes mértékben érvényesíteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De a ministerelnök azt a politikát, melyet Boszniában követtek, egészen más színben tünteti fel. Ez az ő régi mestersége. Önök most mind­nyájan azzal lépnek elő, hogy Boszniában erős állást foglaltak a pánszlávismus ellen. A minister­elnök ur ezt bizonyította ugy a múltra, mint a jövőre nézve. Felhívott minket arra, hogy bizo­nyítsuk be, mert bebizonyítani nem tudjuk, hogy Ausztria-Magyarország valaha szövetkezett volna Oroszországgal Törökország ellen. Persze mi nem vagyunk abban a helyzetben, a melyben lehet 50—100 év múlva a történetíró, ki titkos acták alapján mondhat majd Ítéletet. így bizo­nyítani nem vagyunk képesek. Lehet, a minister­elnök ur sem képes, mert ő aligha van beavatva mindabba, a mi a bécsi kabinetpolitika részéről történik. (Ugy van! a szélső baloldalon) Én t. ház, arra nem vagyok képes, hogy a ministerelnök ur veséjébe lássak, de ezért mégis bátran hivatkozom a jobboldalon ülő uraknak jóhiszeműségére. A három császári szövetséget már felemlítették: vájjon a ministerelnök ur meg tudná-e ezt magyarázni, miképen van az, hogy a mikor a három császári szövetség léte­sült, mikor folytonosan intimebb lett az érint­kezés Ausztria-Magyarország és Oroszország közt; mikor évről évre megesett a látogatás előbb Berlinben,' aztán Szentpétervárott, Bécsben és Reichstadtban és isten tudja hol s mindinkább és logikai következetességgel fejlődött ki az orosztörök háború. Kern fogom azt hosszasabban fejtegetni, de annyit merek állítani, maga a san-stefánói békekötés bizonyítja, hogy Bosznia és Herczegovina előre oda volt ígérve a jóakaró semlegesség fejében. {Ugy van! a, szélső baloldalon.) Mert kérem, honnét van az, hogy a san-stefánói békekötés megnagyobbította Szerbiát, megnagyobbította Montenegrót, kihasí­totta Törökországnak egész derekát az aegei tengerig, de meghagyta Boszniát és Hercze­govinát a töröknek és pedig meghagyta ugy, hogy egészen elvágta a birodalom többi részei­től, csak egy szűk katonai közlekedést hagyott a török birodalom és Bosznia-Herczegovina között. Hát honnét volt az a csodálatos nagy­lelkűség Törökország irányában és honnét volt az, hogy Oroszország megfeledkezett épen a bosnyákokról, a kik először keltek fel Török­ország ellen és a kiknek jajkiáltásai először tették szükségessé a háromcsászár-szövetség protectióját? Hát itt nagyon alapos a gyanú, — ha épen nem is bizonyíthatjuk be aktákból, — hogy ezen Bosznia-Herczegovina, mint urat­lan jószág fenn volt tartva a becsületes occu­pátornak. — Persze egyszerűen ott a szerző­désben oda ajándékozni nem lehetett, arra léte­sülnie kellett a congressusnak; ott a berlini congressusban Oroszország nem tett ellenvetést, szívesen beleegyezett; csak a szegény Török­ország meresztette szemeit, hogy azt, a mit tőle a gyilkos ellenség el nem vett, azt jó ba­rátság ezímén oda kellett adni Ausztria-Magyar­országnak. Én bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ezen tárgyat hosszasabban fejtegettem. A tények előttem oly világosak, hogy ép ezt e fejtegetést tökéletesen feleslegesnek tartanám, de mert a ministerelnök ur határozottan provocált bennün­ket, azt hiszem, sohasem árt ennek kellő illu­strálása. Dí most benne vagyunk Boszniában: ez bevégzett tény, ez aztán oly szó, a melylyel Magyarországon kormányoznak; egy bűvös szó, mely mindent magyaráz. Mikor azt mondja, hogy „benne vagyunk, ez bevégzett tény" az előadó ur nagy nyomatékkal emeli ki ezen sza­vakat és Baross képviselő ur akkor még egé­szen a helyzet magaslatára emelkedik és meg­vetéssel mondja, hogy mi nem állunk a helyzet magaslatán. (Derültség a szélső haloldalon.) Nos a t. ministerelnök ur azt mondja rá és akkor már a jövőt magyarázza, hogy először sikerült megakadályozni egy nagy háborút, melyet az ellenzék követelt, másodszor sikerült erős állást foglalni a pánszlávismus ellenében. Ez az örökös hivatkozás majd a minister­elnök ur részéről, majd gróf Andrássy Gyula részéről, hogy megakadályozták a háborút, ez kezd már nevetségessé válni. Igaz, az ellenzék követelte a háborút, de épen azért, mert meg­győződésünk volt az, hogy Oroszország Ausz­tria-Magyarországnak neutrálitását concessiókkal vásárolta meg, meg is voltunk győződve, hogy ha Ausztria-Magyarország nem lett volna a három császár-szövetségben, megóvta volna füg­getlenségét, akkor háború nélkül is megaka­dályozta volna Törökország szétrombolását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom