Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-63
220 63- országos ülés febrnár 23. 1882. biztosítani európai háború ellen, melyben ezen fajok mindig elleneink lesznek. Egy hamis fogalom terjedt el t. ház, a déli szlávokra nézve: azt mondják, hogy ők mindenesetre orosz uralom alá kívánkoznak. Ez azonban a valósággal nem egyezik. Ha a kérdést ugy vetjük fel, hogy akartok-e orosz- vagy osztrák uralom alá kerülni, habozás nélkül az orosz uralom mellett fognak nyilatkozni. De ha a kérdést ugy teszszük fel, hogy: akartok-e szabad, önálló, bár kisebb, de a magatok sorsa felett szabadon rendelkező nemzet lenni, vagy pedig akartok oroszokká lenni, akkor határozottan azt fogják mondani, önállók akarunk lenni. {Helyeslés a haloldalon.) Ez legyen a mi politikánk. (Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Egy hang a jobboldalon : Ez a Miletics okoskodása is! Halljuk!) Nem tudom, ki azon képviselő ur, a ki azt mondja, hogy ez a Miletics okoskodása is. Én ezt a gyakorlati igazság politikájának tartom. Ha Miletics képviselő ur szintén ebben a nézetben van, akkor természetesen egyet értünk és ha Hegedüs Sándor képviselő ur az ellenkezőt állítja, azt hiszem, hogy téved és rossz politikát követ. (Ugy van! a baloldalon.) Mindezek után t. ház, én Helfy Ignácz képviselő ur határozati javaslatát nem pártolhatom. Nem pártolhatom nemcsak azért, mert az világos törvénybe ütközik, hanem nem pártolhatom azért is, mert az oda juttatná monarchiánkat, oly helyzetbe sodorná, melyben az nemcsak nagy hatalmi állásának nem felelhetne meg, de még állami önállósága feltételeinek se lehetne képes megfelelni. Én nagyon is óhajtom, hogy mi ezen tartományoktól meneküljünk, de óhajtom másrészt azt is, hogy ugy változtassuk politikánkat, hogy ezen tartományoknak népeiben jó szomszédokat nyerjünk s épen mert ezt óhajtom, szükségesnek tartom, hogy a lázadás legyőzessék. Hogy pedig ez megtörténhessék, ahhoz szükséges a pénz és igy annak megszavazása ellen semmi kifogásom nem lehet. (Helyeslés balfelöl.) Én helyeslem a delegátiónak határozatát is •— helyeslem különösen azon módot, a mint az ott jelen volt ellenzéki képviselők a szükséges pénzt megszavazták, rámutatva azon szerencsétlen politikára, melynek kényszerűsége és keserű nyomása alatt kénytelenek voltak a szükséges öszszeget megszavazni. Épen olyan értelemben tehát, mint a milyenben az ellenzéki képviselők a delegátiókban szavaztak, járulok én is nézetükhöz. (Élénk helyeslé$ r a baloldalon.) Éber Nándor: T. képviselőház! Én nem akartam felszólalni, mert gyakran kifejtettem már nézetemet ezen kérdésről, de másrészről azért, mert én mindig azt tartottam egész életemen át, hogy ha baj van, tenni kell, azután beszélhetünk: véget kell vetni a lázadásnak és azután szólani arról, hogy mi a teendő. De olyan mindenféle állításokat hallottam a vita folyamában, hogy mégis indittatva érzem magamat a fölszólalásra. Fősúlya ezen állításoknak abban rejlik, hogy a mi állásunk mind katonailag, mind politikailag most sokkal rosszabb mint volt. Eötvös Károly t. képviselő ur egyenesen rám hivatkozott, a ki a katonai állás előnyét egy alkalommal itt kifejtettem ; engedjen meg a t. képviselő ur és a t. ház, hogy e tekintetben a kérdésnek épen katonai oldalára utaljak és a mostani helyzetet összehasonlítsam az előbbi helyzettel. (Halljuk!) Van itt egy igen jó összehasonlítási pont, t. i. a krivosciei lázadás 1869-ben. Fognak emlékezni a t. képviselő urak, mi történt ott akkor. Négy-öt hónapig folyt a karez majdnem oly erővel, mint a mely most leküldetett és mi volt a következése? Az úgynevezett knezlaei békekötés. Azt mondják, hogy az Rodichnak a munkája volt. Igen, de volt annak egy más oka is és ez az épen akkori ottani katonai helyzet volt. Méltóztassék odamenni a kattarói öbölbe, mely az egyedüli pont, hol hozzájuk lehetett jutni. Ott fognak találni 2—3 ezer láb magas hegyeket, melyek majdnem meredeken a tengerbe emelkednek és más feljárás ott nincs, ugy hogy az volt az egyedüli pont, hol a lázadókhoz hozzáfértünk. Próbálták számosan, kétszer, háromszor, négyszer és mi volt az eredmény? Az, hogy visszaverettek. Az volt akkor a valódi oka annak, hogy az a knezlaei béke megköttetett, hogy nem férhettünk oda. Hogyan áll most a dolog? Most a helyzet egészen más. Mi fent vagyunk Trebinjénél és ott két-három óra alatt Grahovóba mehetünk, (Mozgás a szélső baloldalon) ha szükséges és Grrahovó elzárja az egész Krivosciét. Ott van más oldalról a niksicsi lapály, melyben már egyszer megpróbálta, pedig csak 12,000 emberrel, Szulejmán pasa, hogy átment egészen Montenegróig. Miért? Mert ott nincsenek azon magas hegyek, hanem lejtőkön mehetni fel, ugy hogy egy napi járás után ott lehetünk azon positióban. Én nem mondtam azt, hogy nekünk ezt fel I kell használnunk és pedig azért, mert a mostani állásunk ott politikailag egészen más, mint akkor volt. Ez bizonyosan ezen katonai állásnak is tulajdonítható némileg. Akkor milyenek voltak a körülmények? Törökország volt a hátuk megett s a törökök odaállottak a határokra, hogy át ne menjenek a Krivoscieba, de Herczegovinába és Montenegróba a felkelők átmentek és lejöttek
