Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-54

54. országos ülés február 13. 1882. Í5 hogy az életet, főleg a nőkre nézve kétségbeejtő szárazságnak ne tennők ki." ,, Ezt mondja Renan, a ki nem orthodos. Ö is elismeri positiv és a fennálló egyházak szükségét. Én azért nem fogadom el a t. képviselő ur határozati javaslatát. (Helyeslés a jobboldalon.) De reflektálnom kell egyéb szemrehányásai és vádjaira is. (Halljuk!) Először vádol engemet azzal, hogy én más egyházakhoz tartozó egyéneket is bizonyos adóra akarom szorítani. Érti valószínűleg a párbér kérdését. Méltóztatnak tudni, hogy ezen párbér alapja a visitátió kanonikában van. (Halljuk!) A hol erre nézve szerződés van, ott a legtöbb esetben a párbér a fundussal összekötött adónak tekintetik s ott a kormány ezen nézethez ragaszkodott. Ellenkező esetben nem tekintettem a fundussal összekötött adónak, de miután ez iránt kételyek és panaszok támadtak, én az igazságügy és belügyi minister urakat felkértem, hogy tanácskozzunk ezen kérdésben és tisztázzuk ezen dolffot. Ok más nézetben voltak mint én és oda nyilatkoztak, hogy a mennyiben ezen kérdés vitássá válnék valahol, az a bíróság ítélete által döntessék el. Én ministertársaim ezen nézetét elfogadtam és igy hasonló panaszok a jövőre nézve meg fognak szűnni. Egy másik kérdés a zsidó iskolaalap kérdése. Ezen iskola-alap ügye ezen házban tárgyaltatott és én azt az alapot a ház határozatai értelmében és szellemében kezelem. Az erdélyi konsistoriumok jogait nem bántottam és a mit ahadügymimster tett, azért én nem vagyok felelős, minthogy én arról nem is tudtam semmit. A mi az alapokat és alapítványokat illeti, bátor vagyok hivatkozni azon t. képviselő urakra, kik az alapok és alapítványok megvizsgálására kiküldött bizottságnak tagjai, hog}* én mindig sürgettem ezen bizottságot, hogy tanácskozzék és tegyen jelentést a t. háznak, hogy ennek alapján végleg határozzunk az alapok és alapít ványok jogi természete felett. Az autonómia kérdése a legfontosabb kérdések egyike. Annyira mélyen belevág nemcsak az egyház viszonyaiba, de az ország jogaiba is. Méltóztattak engemet interpellálni, de én innen azt válaszoltam, hogy a felség reservált jogainál fogna nem nyilatkozhatom. hanem azt mondtam, hogy azon munkálat épen az alapok és alapítván} ok mikép kezelésével is összefügg és hogy addig, a míg ez az ügy nem fog el dőlni, hogy t. i. minő jogi természetűek azon alapok és hogyan fognak kezeltetni, a kormány nincs azon helyzetben, hogy az autonómia ügyében előterjesztést tehessen. A mi a muraközi kérdést illeti, épen én voltam az, a ki azt a napirendre felhoztam, megkérvén ő felségét, hogy kir. biztost nevezzen ki és indíttassa meg a tárgyalásokat, de éu nemcsak magamnak, honnan a t. háznak is tartozom azzal, hogy figyelmeztessem ezen kérdés nehézségeire és az ezen kérdés körül fölmerült kételyekre. És ismétlem, a mit már múltkor is volt szerencsém mondani, hogy e kérdés végleges megoldása előtt tekintetbe kell venni azt, hogy ha a Muraköz ki fog kebelez tetni a zágrábi érsekségből, akkor a szlavónországi 40 községet is, melyek a pécsi dioecesishez tartoznak, ki kell kebelezni, valamint nagy figyelmet érdemel az is, hogy a Muraköz kikebelezése esetén a zágrábFérsek nem lesz többé magyar püspök és nem fog a magyar kormány hatósága alatt állani, (ügy van! jobbfelöl.) Megengedem, hogy felekezeti ügyekben hézagai vannak a mi törvényhozásunknak, ezeket csakugyan ki kell tölteni és ez meg U fog történni. De én nem merném magamra vállalni a felelősséget azért, hogy a vallásszabadságról átalaban szóló törvény iránt javaslat terjesszék a ház elé. Lükő Géza t. képviselő ur a legutóbbi ülésben határozati javallatot nyújtott be, mely szerint utasíttassák a kormány, hogy még ezen ülésszak alatt a kötelező polgári házasságról törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. (Halljuk!) Ezen határozati javaslat indokolása közbea a t. képviselő ur a kormányt és engem reactionariusnak bélyegez; de ez engem nem geniroz. Olyan vague fogalom ez, hogy mig 8 engem reaetionariusnak mond, bizonyos táborokban azt mondják, hogy én felforgató, forradalmár vagyok; s vannak másrészt egyes emberek, a kik nem akarják a polgári házasságot sem és nem akarnak egyáltalán semmiféle házasságot, hanem vad házasságban akarnak élni. (Nagy derültség.) S vannak emberek, a kik nem akarják az állam és egyház közti viszonyok rendezését, mert nem akarnak sem egyházat, sem államot — hisz vannak ilyen emberek, ilyen pártok is s ezek bizonyosan a t. képviselő urat is reaetionariusnak fogják mondani. (Tetszés jobbfelöl) De azt is mondta a t. képviselő ur, hogy én és a kormány oda sem merünk felemelkedni, ahol 1874-ben álltunk, midőn az én indítvány ómra kiküldetett egy bizottság, hogy tegyen javaslatot az állam és egyház közti viszonyok rendezése iránt. A helyzet kissé változott t. képviselő ur. Akkor egy concret eset volt előttünk, melyet tisztáznunk kellett volna: — a placetum kérdése. Ezen szempontból kiindulva, magam is indítványoztam ily bizottság kiküldését. Ezen bizottság össze is ült, munkálkodott is, jelentést is adott be. De miért nem volt az egész működés-