Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-62

62, ersságos ülés február 22. 15S2. 197 mi igenis az alkotmány rendes utján, annak törvényes eszközeivel és módjaival a fennálló alkotmánynak a közös ügyek elintézésére vonatkozó egész rendszerét megváltoztatni törekszünk ; de addig, mig ezt el nem érhetjük, mi minden oly törekvés ellen, mely méj; azon a közös ügyek elintézésére szolgáló törvények kijátszására is vagy a fejedelem absolut hatalmának szélesbítése, vagy a delegatió hatáskörének törvénytelen és a nemzet érdekeibe ütköző tágítása érdekében iránjul, a leghatározottabban tiltakozunk. (Zajos helyeslés a széish' baloldalon.) Azon törvényeket mi majd megváltoztatjuk akkor, mikor a nemzet többségének bizalma a hatalmat és módot kezünkbe adja; de addig törekszünk megmenteni a nemzetnek még megmaradt jogait önök oly törekvései ellen, melyek a fennálló törvények kijátszására, a fejedelem absolut hatalmának szélesbítésére, a delagatiók hatáskörének tágítására irányulnak. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Ez egyik oldala a dolognak. A nemzetnek és törvényhozásnak ehhez joga van. A nemzet gyakorol minden oly jogot, melyről vagy a fejedelem javára világosan le nem mondott, vagy melyet valamely bizottság, hatóság, vagy bíróság kezelésére át nem ruházott, — minden ily jogot föltétlenül gyakorol a nemzet. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Mit mond azon törvény t ház? Csak azt mondja, hogy a delegatió által megállapított költségvetést a mennyiségre nézve nem vitathatja itt a törvényhozás; a miazt teszi, hogy annak detailjaiba bele nem mehet, azt se föl nem emelheti, se le nem szállíthatja, de természeténél fogva azon költséget és azon politikát, melyre a költség vonatkozik, hogy ne tárgyalhatná a törvényhozás, ez a közösügyi törvényben egy szóval sem mondatik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Midőn tegnap maga az előadó ur is, elismerem, világosan megengedte, sőt beismerte és positive megerősítette a törvényhozás azon jogát, hogy a delegatiónak eljárását, a mi a politika meritumát illei, ezen törvényhozás szabadon megvitathatja, már akkor kétszer is gondolja meg az előadó ur és a ministerelnök ur szintén, hogy politikai lelkiismeretünkkel ellenkezik-e, a mit Helfy és Mocsáry képviselőtársaim mondottak és vájjon az alkotmány sarkalatos törvényeivel szemközt szegezzük-e magunkat akkor, midőn a nemzet jogait itt védelmezzük? (Tetszés a szélső baloldalon.) De van egy másik oldala a dolognak, a mi fellépésünknek alkotmányos jogosultságát illeti. Azt mondja a törvény, hogy a külügy és az azzal kapcsolatos hadügy és mindaz, a mi a delegatiók elé és a közös ministerek hatáskörébe tartozik: a közös ministerek által, de a magyar kormány hozzájárulásával, egyetértésével és hasonló felelősségével intéztetik. A közös kormányt és annak tagjait felelősségre vonhatja a delegatió, ámbár olyan delegatió, a milyen néhány év óta szokott lenni, soha sem vonja felelősségre; de a magyar kormányt eljárásáért csak ezen országgyűlés vonhatja felelősségre. A külügy, a hadügy terén semmiféle actus sem történhetik, ha a magyar kormány bele nem egyezik, ez az alkotmány; ha pedig mégis történik valami: azért felelős a magyar kormány és csak itt lehet, csak itt szabad őt felelősségre vonni, mert ha itt nem szabad, akkor az utczákon fog történui az és idővel a lámpások alatt. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Nyugtalanság a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, nem akarok hosszú elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni e fölött. A ministerelnök ur az alkotmányosság, a parlamentarismus, a ministeri felelősség történetét jobban tudja mint én, ezen következést ő is kivonhatja belőle. Nem a vád alá helyezésről beszélek itt, hanem a felelősségre vonás másik, sokkal szelídebb, sokkal gyakoribb és gyakorlatibb módjáról, t. i. arról, hogy egyszerűen az országgyűlés tárgyalás alá veszi a kormány politikáját és ha azt nem helyesli, ha a kormány iránti bizalmát elveszti: akkor megtagadja az ezen politika folytatására szükséges eszközöket. Az országgyűlésnek igenis az a feladata, az a joga, hogy a dtlegatiók által megállapított közös költségvetés minden tételét itt vitatás alá vehesse, nem azon tételek mennyiségére, hanem azon tételek politikai természetére nézve. És nem hajánál előránczigált alkalomnál lehet ezt tenni, például a dohány-monopólium kérdésénél csakugyan nem hozható elő a boszniai occupatió: annak alkalma és helye ott van, mikor a delegatió költségvetése ide terjesztetik elő. (Helyeslés szélső balfelől.) Tehát a magam részéről határozottan tiltakozom minden olyan insinuatió ellen, mely bárhonnan remélt hatás kedvéért, ezen oldal működését ugy akarná feltüntetni, mintha az a lelkiismerettel, vagy pedig sarkalatos alkotmányos törvényeinkkel ellenkeznék. (Elénk helyeslés és tetszés a szélső balon.) T. ház! Baross t. képviselő ur — mint beszédem elején megjegyeztem —a kérdések rendkívül sok részletére, mondhatom határtalan özönére kiterjeszkedett mai felszólalásában. Beszélt ő az occupatióról abban a stádiumban, mikor az még meg sem volt, tehát beszélt a kormány politikájáról az occupatió előtti stádiumban; beszélt a többség felelősségéről és a ministeri felelősségről ; beszélt a boszniai administratióról és az ottani agrar-viszonyok rendezéséről; beszélt a lengyelországi viszonyokról; beszélt a Németországgal való viszonyainkról; beszélt a világon mindenről. Én ezen kérdések terére őt követni nem akarom, hanem beszédének főczélja, főrendéi-