Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-62

198 62, országos ülés február 22. 1882. tetése mégis az volt, hogy megvédelmezze a delegátió eljárását teljesen, hogy azon eljárást alkotmányosnak, szükségesnek, jogosultnak tüntesse fel s részint a herczegovinai lázadás elnyomására, részint a Bosznia és Herczegovinába elrendelt újonczozás végrehajtására tett lépéseit igazolja. Beszédjének főtartalma ez volt. Én is abban a véleményben vagyok, hogy ezen ujonczozási rendelet a delegátió alkotmányos tanácskozásainak hatáskörébe nem vonható sem plenumában, sem pedig abban a birhedt négyes albizottságban. Megjegyzem itt azt, hogy az első vakmerő lépés az absolutismus felé, mióta Ausztria és Magyarországban az újabb alkotmányos aera bekövetkezett, ezen ujonczozási rendelet kibocsátása volt. Ki bocsátotta azt ki ? Megmeri-e mondani, vagy megtudja-e mondani a miuisterelnök ur? Hol jelent az meg, az osztrák hivatalos lapban, vagy pedig a magyar hivatalos lapban-e? Nem, Az megjelent a közös hadsereg quasi-hivatalos lapjában. Es vájjon vett-e arról tudomást akár az osztrák kormány, akár a magyar kormány hivatalosan és annak alkotmányjogi fontossága szerint ? Nem ; a rendelet megjeleni: ministeri ellenjegyzés nélkül, senki se jegyezte ellen, sem a magyar, sem az osztrák kormány tagjai közül és senki sem jegyezte elő a közös kormány tagjai közül. Hát mi az a rendelet? Az a rendelet alapjában nem egyéb, mint egy igen súlyos sértés az alkotmány ellen, (Ugy van! a szélső baloldalon) azon rendelet folytán be kellene következni, — ha tökéletesen egészséges alkotmányos viszonyok volnának itten, a mi alatt csak azt értem, hogy ha a többség megteszi kötelességét, (Ugy van! a szélső baloldalon) be kellene követkéz id annak, hogy azokat, a kik azt a rendeletet a fejedelemnek tanácsolták, hogy ő, bár nem absolut uralmi fejedelem és nincs feljogosítva arra, — a miről egyébiránt később még beszélek — hogy hadkötelezettséget állapítson meg, hogy ujonczozási rendeljen el, hogy hadsereget állítson föl s mégis ilyen rendeletet adjon ki, —- be kellene következni mondom annak, hogy a kik a fejede] emnek azt tanácsolták, azokat a vádlottak padjára ültessék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) Ha a többség ugy állana, hogy meg volna neki a szabad megfontolás és elhatározás joga és — a mi annak a következése — hogy szabad megfontolásának eredménye gyanánt azt érvényesíteni is merné, akkor azon embereknek, a kik a Felséget belevitték azon törvénytelen eljárásba, már rég a vádlottnak padján kellene ülni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja Baross t. képviselő ur, — az ujonczozási rendeletre talán még lesz szerencsém visszatérni — hogy a delegatiók a maguk illetékességi hatáskörét ezen kérdésnél nem vizsgálták meg. Bocsánatot kérek, én ezt igen súlyos mulasztásnak, az alkotmány elleni igen súlyos vétségnek tartom, a melynek szomorú következései állanak az én lelki szemeim előtt. Én a delegátió első kötelességét abban látom, hogy bármi terjesztetik a delegátió elé, bármily világosnak is lássék a delegátiónak az előterjesztett dologra való competentiája, a delegátiónak miniig első és igen fontos kötelessége volna aggódó lélekkel és nagy figyelemmel megvizsgálni, hogy vájjon az országnak egy nagy joga, a nemzetnek törvényhozási joga nem csorbittatik-e meg azzal, vájjon az alkotmány szerint azon előterjesztés a delegátió hatásköréhez tartozik-e? Ez volna az első, hogy a delegátió soha el ne felejtse, hogy addig is, mig fennáll, nem egyéb, mint ezen országgyűlésnek egy bizottsága; szabatosan körülirt különös hatáskörrel ugyan, de csak épen olyan bizottsága, mint akár a könyvtári bizottsága; épen olyan bizottsága, mint pl. a közös államjegyek ellenőrzésére kiküldött vegyes bizottság. Alkotmányjogi természetére nézve semmi különbség egyik és másik bizottság között nincsen; de ha a delegátió akként ismeri fel, vagyis helyesebben mondva akként nem ismeri fel az ő feladatát, hogy belé bocsátkozik olyan kérdések tárgyalásába, hogy vajjou rnikép megy Boszniában és Herczegovinában az admin'stratió, hogy miként kell ott az agrár - kérdéseket rendezni, a földtehermentesítési intézményt behozni, mi történjék az ottani lakosak közigazgatási, csendőrségi, ujonczozási, vallásügyi, népiskolai és isten tudja milyeu dolgaival, ha a delegátió azt hiszi, hogy hatásköre mindezekre kiterjed, még csak privát megbeszélés folytán is, mint a milyen a négyesalbizottságé volt: akkor a delegátió ugyanazon a téren áll, melylyel bennünket a t. miuisterelnök és Baross Gábor vádol, hogy t. i. a politikai lelkiismerettel ellenkezőleg cselekszik és az alkotmányos törvényeket csúful megsérti, Ugy van! a szélső baloldalon) mert hatáskörét kiterjeszti a törvényhozás teendőinek oly provincziíjára is, mely a delegátió elé elvileg nem tartozik, melyeket a delegátió elé tartozónak soha senki kimondani nem akart. Azt mondja a t. képviselő ur, — megjegyzendő, hogy a poliikai lelkiismeretesség az argumentumok feltalálásában rendkívül ügyes, —- azt mondja a t. képviselő ur, hogy midőn azt a közösügyi törvényt meghozták, akkor nem provideálhattak az occupátióról, Bosznia és Herczegovina elfoglalásáról. Az meglehet; de ha Bosznia és Herczegovina elfoglaltatott, abból az következik-e, hogy már most a delegátió hatáskörét valóságos országkormányzásra is ki kell terjeszteni? Következik-e, hogy a közös ministerek, a kik pedig kormányzásra nem hivatottak, — mert a törvény