Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-62

196 62. országos ülés február 22. 1882. részére, melyben ő a delegatió legközelebbi eljárásának mintegy hivatott ügyvédjéül jelentkezett. (Halljuk!) Előttünk a képviselő ur ugy védelmezte a delegatió eljárását, annak minden helytelen tettét és mulasztását, mintha a képviselő ur tette és mulasztása lett volna, sőt mintha a delegátiónak tette és mulasztása lett volna az főleg. Bocsássa meg a képviselő ur, mi ezen oldalon valami nagy kegyelettel nem viseltetünk a delegátiók iránt, valami nagy szívességgel nem nézzük annak dolgait, azonban mi még sem tudjuk annyira vádolni a delegatiót, mintha azon tettek és mulasztások, a melyeket az és abban a képviselő ur elkövetett, akár a képviselő ur, akár azon delegatió által követtettek volna el. Nem. Mi azt a delegatiót, a mely most nyugszik az úrban, — bár csak ne is támadna fel soha — csak olybá vesszük, hogy az azt csinálta vagy azt nem csinálta meg, a mi tetszett vagy nem tetszett a ministerelnök urnak; a ministerelnök ur pedig szintén csak ugy csinálta vagy ugy nem csinálta a dolgot, a mint az a közös ministeriumnak tetszett s végre a közös ministerium ugy tesz vagy ugy nem tesz valamit, a mi tetszik vagy nem tetszik másoknak, a felette álló hatalomnak. A delegatió nem csinál egyebet, mint lajstromoz, beiktat és expediál. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez, képviselő ur annak minden tette és minden mulasztása. Ne védelmezze oly nagyon annak eljárását, nem méltó az arra; vagy ha védelmezni kell azt, engedje, hogy azok védelmezzék, a kik a delegatió munkásságát megparancsolják ugy, a hogy annak történni kell. A t. képviselő ur gyakran előhozta a delegatió négyes albizottságát. Én azt gondolom, hogy a delegatió négyes albizottságára való hivatkozás itt e házban nincs helyén és azt gondolom, hogy az alkotmányosság szempontjából általában nagyon káros, nagyon rosz gyakorlat, a mit a t. képviselő urak ott meghonosítanak: hogy a négyes albizottságban összebújnak, gyakran az ellenzék teljes kizárásával, a legfontosabb kérdések felől ott kérnek és kapnak felvilágosítást és pedig németül. És akár kérnek és kapnak, akár nem kapnak, szépségesen elhallgatják, sem a nemzetet arról nem értesítik, sem gyakran a delegatió plenumába sem viszik. így történhetik aztán meg az a dolog, a mi megtörtént most, hogy önök beszélnek harmadfél éven keresztül arról, hogy milyen gyönyörűen pacificálták Boszniát, hogy mennyire nincs ott többé baj, legföljebb egy pár rabló barangol czinkostársaival a hegyek közt és aztán egy szép reggel arra ébredünk fel, hogy 90 zászlóalj katona kell oda békét csinálni a közös hadsereg legkitűnőbb csapatjaiból. (Közkiáltások jobb/elől: Nincs annyi!) No hát legyen 89 zászlóalj. Egyébiránt biztosítom a négyes albizottság t. előadóját, hogy annyivau. Ismétlem, a négyes albizottságra való hivatkozás nincs helyén. Mi az egész delegátióval állunk szemközt; hogy az azután-a maga dolgait melyik zugban, hányas számú albizottságban végzi el, arra nekünk, a nemzetnek, melynek joga és kötelessége a delegatió működését ellenőrizni, semmi gondunk; de ha a delegatió helytelenül jár el, akkor az eljárása eredményekópen elénk állított költségvetési javaslatot megtagadni, nekünk az egész delegátióval szemközt feladatunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! Helfy t. barátom részéről itt külön vélemény nyújtatott be, mely a 2.500.000 és egynehány forint megszavazását megtagadja; Mocsáry t. barátom részéről egy másik határozati javaslat adatott be, a mely a delegatió által ezen évre megállapított egész közös költségvetési quóta megszavazását megtagadja. A t. kormány és annak védői részéről ismételten felvettetett az a kérdés, hogy a fennálló alkotmányjog szerint van-e a képviselőháznak ezen költségvetés meg-, vagy meg nem szavazásához hozzászólása, van-e joga ezen képviselőháznak ezen költségvetést vita tárgyává tenni ? Nem első eset, hogy ily dolog történt. Nem első eset, hogy ez oldalról a közös ügyekre a delegatió által megállapított költségvetés vita tárgyává tétetett és annak meg nem szavazása ajánltatott; valamint az sem első eset, hogy azon oldal részéről, ezen ténynek alkotmányjogi jogosultsága kétségbe vonatott. De mindamellett, bár legyen az 3, 4 vagy 10 eset, minden alkalommal szükségesnek tartom én a magam részéről ismét és ismét hangsúlyozni azt, hogy épen a fennálló alkotmányjog alapján ez a képviselőháznak nemcsak jogában áll, még pedig minden tekintetben korlátlanul, hanem bizonyos esetekben — és ez már a gyakorlati politika kérdése — igen súlyos kötelességében is áll. Nem akarok itt legalisticus fejtegetésekbe bocsátkozni; de mégis meg kell jegyeznem, hogy oly szavakkal szemközt, minőket Baross képviselő ur és tegnap a ministerelnök ur is hangoztatott, hogy t. i. Helfy és Mocsáry t. barátaim az alkotmányos, sarkalatos törvények alul vonták ki magukat és mint a t. ministerelnök ur kijelentette, hogy a politikai lelkiismerettel nem tudná megegyeztetni, hogy a törvény meg nem tartása proponáltassék itt azon biztos feltevésben, hogy hiszen kisebbségben vagyunk, tehát azon proposiíióból ugy sem válhatik semmi baj. (Zaj jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, ha önök azt mondják, hogy az alkotmány sarkalatos törvényei ellen szegezzük magunkat, ha önök azt mondják, hogy politikai lelkiismeretünk ellen cselekszünk, akkor nekünk kötelességünk megmondani azt, hogy