Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-62

6ü. országos ii'c segédkezet nyújtson a beíbékének fenfartására, de az administratió vezetését katona kezére nem, hanem polgárira kívánom bizni. (Helyeslés a jobbóldalon.) T. ház! Az administratió kérdése és amaz érintetett bizonyos ki nem elégíteit remény komoly és nem könnyű dolog. Felvettetett p. o. a birtokrendezési ügy az osztrák delegátióbau és felvettetett itt is vádlólag és az osztrák delegáíióban azt mondták, hogy a kormány a hibás, a mennyiben ezen kérdésnek meg nem oldása által a nyugtalanságot csak fokozta. Én ezen ügynek csak egyik oldalát akarom megpendíteni, hozzáadom ehhez, hogy a birtokrendezés kérdésének megoldása átalában a legnehezebb feladatok közé tartozik. Vájjon czélja lehet-e a közös kormánynak a birtokviszonyoknak oly nemű rendezése, mely egy egész elemnek azon tartományokból való kivonulását idézné elő. Azon pillanatban, a melyben a földbirtok megváltása életbe léptettetik és a jelen török birtokosok kézhez veszik a kárpótlási összegeket, vájjon nem tarthatni-e attól, hogy azon török lakosság nem fog tovább is az occupált tartományok határai közt maradni és hogy pénzével és vagyonával együtt onnan ki fog vonulni? Ezen kérdésnek correct megoldása, olyan megoldása, mely azon tartományokban követett czélzatainknak is megfelel, igen nehéz. A t. képviselő ur felvetette azon kérdést, hogy tulajdonképen mi lesz jövőre ezen tartományokkal? E kérdést a delegátió ezúttal nem vetette fel és én ezt most nem is tartom gyakorlatinak, mert nemcsak közjogi viszonyaink és saját alkotmányunk szempontjából is igen sok nehéz oldala van a kérdésnek, de azon szempontból sem tartom most felveíendőnek, mert czélzatainknak nem lenne megfelelő ezt előkészítés nélkül megpendíteni. Ezt diplomatiailag elő kell készíteni, a diplomatiának kell a czélt kitűzni, a modalitásokat kell szabályozni és ha ezen az utón az előkészületek megtörténtek, akkor kerülhet csak a kérdés a parlament elé; de hogy a parlamentek ezen kérdést a diplomatiai ut mellőzésével maguk vigyék maguk elé s e részben kezdeoaényezőleg járjanak el, ezt sem a berlini szerződés nyomán elfoglalt állásponttal, sem a dolog természetével nem tartom megegyezőnek. (Helyes és jobbfelöl.) T. barátom, az előadó már felemlítette azon ellenmondást, mely a képviselő ur külön véleményében foglaltatik, erre nem is terjeszkedem ki tovább, mert ebből ez ügyre vonatkozólag nem tudnék több anyagot szerezni és most még csak egy két általános megjegyzést engedek meg magamnak. (Halljuk !) A képviselő urak által beadott külön vélemény és határozati javaslat részben nem felel s február 23. 1S82. 495 meg a létező törvénynek s nem felel meg másfelől a gyakorlati s okszerű felfogás követelményeinek. A képviselő urak nem helyezkedtek a situatió magaslatára (Mozgás a szélső baloldalon) és a t. képviselő urak mégis rósz néven veszik, hogy ha ezen oldalról az mondatik, hogy a képesség nem áll arányban azon feladattal, melyet maguk elé tűztek s melynek irányát tudomásom szerint még csak nem is traceirozták. De t. képviselő urak, midőn önök részéről ezen oldal ellen intéztetik támadás s szakadatlanul megtagadtatik ezen oldalnak szabad megfontolás! képessége, a képviselő urak egyről mégis megfeledkeznek. En soha sem hallottam azt állítani a gyakorlati élet folyamában, hogy a szabadság nélkülözése volna az, ha akár egyesek, akár egy egész párt, bölcs vezetés alá helyezik magukat s teljesítik kötelességüket szívós kitartással ; de azt igenis hallottam s tapasztaltam, hogy nemcsak az nélkülözi a szabadságot, a ki psychikai s physikai kényszer alatt áll, de nélkülözi a szabadságot az is, a ki harag, irigység, vagy szenvedélyesség s más ilyen indulatok által indíttatja magát cselekvésre. Azt senki sem mondhatja, hogy akár a harag, szenvedélyesség, vagy irigység uralkodnék e padokon s azért nyugodt lélekkel utasítjuk vissza mindazon támadásokat, melyek az előbb érintett irányban ellenünk intéztetnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék a beadott külön véleményt és határozati javaslatot elvetni és a pénzügyi bizottság előterjesztését elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Eötvös Károly: T. ház! Én Baross Gábor t. képviselőtársam iránt bizonyos tekintetben köszönetet érzek és mai felszólalását bizonyos tekintetben nem nagy mérvben ugyan, de mégis nyereségnek tartom alkotmányos állapotainkra nézve. A kormány ugyanis minden oly dolgot, a mely a delegátiók hatáskörébe tartozik, t. i. az egész külügyet s annak most legfontosabb részét: a keleti kérdést néhány év óta oly szorgalmatosan törekedett ezen képviselőház tanácskozásai elől és alól elvonni, hogy valóban most, midőn Baross képviselő ur, nem tudom, a kormány tudtával és beleegyeztével-e, erre az egész kérdésre kiterjeszkedett, én csak szerencsének tartom, mert ezzel alkalmat nyújtott most már azon oídal is, remélem a kormány beleegyeztével, nekünk, hogy e kérdésnél a most már égető külügyi kérdések egész mezejére kiterjeszkedhessünk. Ha ez volt a képviselő urnak egyenes czélja: ezt is elérte. Itt az alkalom, hogy e kérdés részleteinek szeme közé nézzünk. Azt hiszem, a szeme közé is fogunk nézni. Előlegesen még egy megjegyzést a képviselő ur felszólalására, illetőleg annak azon 25*