Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-62

194 62. országos fiiéi február 22. 1J82. mátia déli részével határos vidéken az elfoglalás előtti időben folyt háborgás, zavar és izgatás mennyire hatott ránk nemcsak politikailag, hanem pénzügyi szempontból is; s hogy akkor, mikor a politikai constellatió folytán lehetetlenné vált a török birodalomnak már századokon át előkészített bomlását megakadályozni, nagy különbség e monarchiára nézve az, hogy azon tartományokban, hol az évíízedeken keresztül folytatott izgatás mellett bárom évi kormányozás után ismét felütötte fejét a lázongás; mi ott a rendet saját erőnkből képesek vagyunk helyreállítani. (Mozgás a szélső

1 baloldalon.) A sympathiák és antipathiák, melyek észlelhetők, léteztek azelőtt is. Es én bátor vagyok emlékeztetni az elfoglalás előtti időre, a midőn alig volt komoly politikus Magyarországon ki ne tudta volna, hogy e monarchiának és különösen hazánknak érdekében a szláv elemmel és talán Oroszországgal is komoly leszámolásunk lehet, a mely politikai előrelátás azóta valóban nem alteráltatott. (Mozgás.) De a t. képviselő ur azt jósolta: Oroszországban ezen és azon dolgok fognak bekövetkezni s hogy a conflagraíió a megszállás folytán igy és ugy súlyosbittatni fog. A jóslás terére én őt nem íogom követni; de azt a tanácsát, a mely arra vonatkozik, hogy viszont e monarchia inaugurálja az izgatás politikáját Lengyelországban, nem csak az ellentétes és igen nem sikerült hasonlat czímén utasítom vissza, de azért is, mert nem engedem meg, hogy akkor, mikor kell, hogy a mouarchia mindtn erejét az izgatás ellen kifejtse, hogy akkor példát adjon és önmagát megezáfolja és folytassa az izgatást más helyen, hol oly állam is van érdekelve, & melynek barátságát birni ép a kedvező, megváltozott politikai situatio egyik ismérve. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Azt hiszem t. ház, hogy a Lengyelországban megkisérlendő izgatás által hatni az oroszországi actió mérséklésére már régen kivonatott a komoly politikusok programrnja köréből. (Tetszés a jobboldalon.) Áttérve már most az illetékesség kérdésére t. ház, kénytelen vagyok mindenekelőtt megjegyezni, hogy az illetékesség kérdése a delegátióban nem vettetett fel. Szóba hozattak bizonyos költségek, melyek állítólag a monarchia déli részében kitört lázongás elnyomására szolgálnak és ezen utóbbiakra vonatkozólag kitüaí az, hogy a közös kormány által jelenleg kért 8 milliónyi összegben semmi oly költség nincs, melynek viselése nem volna közös feladat, hanem a melyeknek viselése egyenesen ő Felsége többi királyságait és országait terhelné. Ezen kivül az illetékesség kérdése fel nem vettetett és szerény nézetein szerint teljesen helyesen. Mert Boszniának és Herczegovinának elfoglalása, illetőleg az erre vonatkozó mandátum, melyet a monarchia kapott, valamint Bosznia-Herczegovinának kormányzása a közös kormány feladatát képezi és az ezen tartományokban jelenlegi helyzetükben keletkezett lázadásnak elnyomására irányzott katonai actiónak költségei is közös kiadásoknak tekintettek. így tekintette ezt a képviselőház is előzőleg több alkalommal, midőn a Bosznia és Herczegovinára vonatkozó hasonló kiadásoknak a költségvetésbe való bele helyezését kimondta. Ezt az elvet vallotta a delegátió azóta, hogy a két tartományt megszállottak a nélkül, hogy ez a kérdés itt mostanáig felvettetett volna. Én tehát t. bárd, utalva az 1878-ban itt igen illetékes helyről tett állításra, hogy épen a külpolitika folytán elő álló viszonyok helyes megoldását nem lehet a duälismus fönnállása által meggátoltatni, sőt ellenkezőleg, az a föladat, hogy annak segélyével találjuk meg a helyes megoldási módot, nem találom ezélszerűuek. hogy ez a kérdés ismét felvétessék és ez annál kevésbé volna jogosult, mert nézetem szerint abból, hogy sem az 1867: XII., sem az ezzel rokon törvények ily előre nem látott esetről nem provideálnak, nem következik, hogy mert a cseíekvéay előre látva nem volt, annak megtétele a törvénybe ütköznék és ezen szempontból a delegátiók illetékességüket kétségbe nem vonták. Méltóztatott, miként említem, képviselő ur az administratiót is szóba hozni. E részben az 1878-iki törvény intézkedik. Az adminístratió igaz, szóba került, a delegátiók kimondták bírálatukat és azt kielégítőnek találták. Azonban nem szenved kétséget, hogy maga a közös kormány is megengedte, hogy bizonyos mértékben, a mint ez különben máskép alig lehet, az adminístratió igenis befolyt arra, hogy teljesen nyugodt és elégedett állapot Bosznia és Herezegovinában nem keletkezett, de egyedül az administratiót okozni nem lehet. Hozzájárult ehhez bizonyos remények táplálása, mely reményeknek teljesítése a delegátió meggyőződése szerint ez idő szerint alig lehetséges. Én magam azon alkalommal szintén felhívtam a delegátió véleményét és nézetét az adminístratió kérdésére; megérintettem ezt jelentésemben és ma is ismétlem azon állításomat, hogy igenis Bosznia és Herczegovinára vonatkozólag első feladatul tekintem a lázadásnak határozott, erélyes és minél előbbi leverését, aztán pedig helyes politikával intézeti; admiuistratióuak meghonosítását. Felhoztam, hogy nem tartom helyesnek, hogy katona áll a közigazgatás élén s hogy nem engedhető meg katonának a politikai igazgatás vezetése. (Helyeslés jobbfelöl.) A katonát alkalmasnak látom arra, hogy helyre állítsa a rendet, hogy