Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-61
61. országos ülés február 21. 1881. 187 meg, a másik is fel van mentve annak megtartása alól. A közös kormány mellett a delegátió képviseli azt a hatalmat, a mely az országgyűlésnek megküldi a fizetési meghagyást, de ha ez a hatalom akár túllépte hatáskörét, akár pedig nem teljesítette a maga kötelességét, mint a jelen esetben, akkor a magyar országgyűlés fel van mentve attól, hogy irányadónak tekintse a törvénynek erre vonatkozó részét. (Ugy van! a szélső baloldalon. Nem áll! jobbfelb'l.) A magyar törvényhozásnak nézetem szerint mindenekfölött való kötelessége az, hogy fentartsa a nép jogait és törvényeit, bármely és bárhonnan intézett megtámadtatással szemben. A magyar Törvényhozásnak semmi szin alatt sem szabad Megengedni azt, hogy az alkotmány és a törvény szentsége ezen eomplicált alkotmány labyrintjének kelepczéjében elvesszen. S van a törvényhozásnak még egy kötelezettsége s ez az, hogy adjon már egyszer hathatós leczkét a hatalomnak arra nézve, hogy regjt komolyan és respectálja az ország törvényeit, mert az, a miről jelenleg szó van, nem az első sajnos eset. Az alkotmány nyilt megsértésésiek kijátszásával, az ország népképviseletének félrevezetésével történt mindjárt kezdetben Bosznia s Herczegovina occupálása. Továbbá alkotmány és törvényellenesen történt a határőrvidék bekebeleztetése, mellőzésével a törvényhozásnak 5 alkotmányellenesen történt az, hogy ott fejedelmi alapítványok tétettek, rendelkeztek az ország vagyonával, melylyel csak a törvényhozásnak van joga rendelkezni, a mint ezeket már a válaszfeliratban említettem. Most itt van a törvények Hagrans megsértése, azon törvényeknek, melyeket idézni bátor voltam. Ez tehát az annyira feldicsért s magasztalt szigorú, correct, alkotmányos érzelem, mely a hatalom körében uralkodik? Ily eljárással szemben t. ház, szükséges, hogy a nemzet sarkára álljon és vegye használatba azon elidegeníthetetlen alkotmányos jogát, hogy azon kormánynak, melybe nem bizik, mely törvénytelenséget követ el, az adót megtagadja. Azt mondja az igen t. előadó nr, hogy az oly pártnak, mely azt mondja, hogy békés utón akar valamit, alkotmányos eszközökkel akarja kivívni a maga czéljait, annak nem szabad az adó megtagadásához nyúlni, nem szabad nyúlni oly eszközökhöz, mint a milyenek Helfy t. barátom különvéleményében foglaltatnak. Bátor vagyok erre nézve megjegyezni, hogy az adó, a budgetmegtagadás teljességgel az alkotmányos eszközökhöz tartozik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát ez a párt arra a térre lép, mert kénytelen reá lépni, azért a békés útról, az alkotmányos eszközök és jelszavak teréről egy perczig sem távozott. Legyen szabad reflectálnom arra is, a mit a t. előadó ur mondott, hogy szabad-e ily rendszabályhoz nyúlni, mert ha nem szabad ahhoz nyúlni, a mit Helfy képviselő ur javasolt, meg vagyok győződve, hogy még kevésbbé tartja megengedhetőnek az általam ajánlott eszközt akkor, midőn a monarchia ily súlyos körülmények közt van. Bátor vagyok az előadó urnak erre megjegyezni, hogy hát mi volna következése annak, ha a t. ház méltóztatnék elfogadni a benyújtandó határozati javaslatomat? Következése volna az ujonczozási rendelet visszavonása, a törvényben elkövetett sérelem orvoslása; s azt hiszem, ha az ujonczozás, mint a lázadás egyik legfőbb oka — mert semmi sem volt képes annyira elkeseríteni a bosnyákot a sváb uralom ellen, mint az, hogy saját ellenségüknek uniformisába akarták bujtatni, — mondom, ha az ujonczozás, tehát a lázadás egyik legfőbb okamegszüntettetnék, valószínű, hogy ott a kedélyek lecsillapulnának. Tökéletesen osztozom azon nézetben, melyet előbb a bosnyák Ügyre vonatkozólag Helfy képviselő ur előadott, melynek veleje az, hogy inkább ma, mint holnap vonuljunk vissza Boszniából. Azt hiszem, hogy igenis inkább ma, mint holnap, mert ma még sem csapataink, sem becsületünk nagymértékben legalább engagirozva nincsenek; mert eljöhet azon idő, midőn majd kénytelenek leszünk kivonulni onnan, midőn sokkal nagyobb mérvben lesznek engagirozva mind fegyvereink, mind becsületünk s midőn szükséges lesz talán csapatainkat onnan Gralicziába vagy Erdélybe szállítani. Ez volna tehát mindössze az általam javasolt eljárásnak következménye, hogy ezt az üdvös czélt előbb és egyszerűbben el lehetne érni. De ha a t. ház többsége nem osztaná azon nézetet, ha azt kivánná, hogy előbb mindenesetre verettessék le a lázadás és csak azután beszéljünk a jövőről, még azon esetben is azt hiszem, hogy ez egyáltalán nem akadályozná az ujonczozási rendelet visszavonását, hogy a lázadás okát megszüntethessük. És igy én azt hiszem, egyátalán semmi ok arra nézve, hogy én ismételjem azon kérelmemet, méltóztassék a t. ház elfogadni következő határozati javaslatomat. (Olvassa.) „Határozati javaslat. Miután Bosznia és Herczegovinában az általános védkötelezettség és egy 40,000 emberből álló haderőnek kiállítása legfelsőbb rendelettel elhatároztatott és kihirdettetett, miután ez által meg lett sértve az 1868 : XL. t.-cz. 11. §-a, valamint az 1879 ; LI. t.-cz. 1. §-a, melyek szerint a Magyarország és ő Felsége többi országai és tartományainak védel24*
