Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-54
54. országos ülés február 13. 1SS2. ? ! azon bajok orvoslását, legalább részben, -^Felkiáltások a szélső baloldalon: Igen, legalább részben!) a melyek az egyetemen oly mélyen meggyökereznek. Ő t. i. egyáltalában azt hiszi, hogy lehetséges és üdvös keresztül vinni a tanpénzek eltörlését, vagy pedig a tanpénzeknek az államkincstárba, vagy pedig az egyetem kassájába való beadását, melynek azután bizonyos kulcs szerinti elosztását kívánja a tanárok közt. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy van ez most a műegyetemen, de nem ugy a tudományegyetemen!) T. ház ! Miután épen a műegyetemet méltóztattak felemlíteni, a műegyetem ez idő szerint ugy áll, hogy a műegyetemen tanpénz tulajdonképen nincs is. Méltóztassék csak tekintetbe venni, hogy abból, a mit állítólag tandíjnak neveznek, azon tandíjból tandíj-többlet czíroén egy rész az államkincstár részére, más részről az intézet dotatiójába egy jó százalék elvonatik, csak az igy fennmaradó csekélység, körülbelül 200—250 frt jut aztán egyenlő részekben a tanát oknak. A tanpénznek, a tandíjnak, t. ház, ha méltóztatik ezen kérdés iránt érdeklődni és megengedni, hogy azzal kissé foglalkozzam, nagy hordereje van és az okozatos összefüggésben áll a tanszabadság elvével. T. ház! a tandíjak rendszerével, nem én mondom ezt, hanem mondja Duboit Reymond, mondja ezt Billroth, mondja Stein Lörincz, mondta Csengery és mondja a tudományos nagy főintézeteknek minden alapos ismerője, hogy épen a tandíj intézményével áll oly szoros okozati összefüggésben azon magas tudományos szellem és verseny, mely a német egyetemeket annyira kitünteti. Nem akarom bővebben fejtegetni azon okozati összefüggést, mely a tandíjak és tanszabadság, a tanítás versenye közt van és melyből azon ernyedetlen iparkodás ered, hogy a versenyző tanerők mindig újabbra és jobbra törekedve, folyvást haladva és gyarapítva a tudományt, más részről lelkes szónoki előadás által az ismeretek terjesztésére és a hallgatók nemes aesthetikai érzékének ápolására hassanak. Ez egy igen nagy és vitás kérdés. De nagyon hangsúlyozom — és erre hivatva és kötelezve érzem magamat, hivatva, mint a tanügy egyik szerény napszámosa, kötelezve, mint hazánk egyik legkisebb képviselője — hivatva és kötelezve érzem magamat felhívni a t. háznak, de az országnak, az apáknak, az anyáknak, a szülőknek figyelmét a nevelési állapotokra. Én ott kezdeném a dolgot a gyökerénél, a házi nevelés reformjánál, a jellemképzésnél és nemcsak az ismeretek, a hideg, a sokszor lelketlen kenyérismeretek minél nagyobb bőségének, massájának elsajátítására irányzott törekvésnél. A jellemet kell képezni, mert ennek a képzésnek hiányát KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. III. KÖTET. végzetesen érzi minden társadalom, nemcsak a mienk. A nevelés kérdése a fődolog. Az ismereteket megszerezheti általános műveltséggel és a szellemi haladás iránt fogékonysággal biró ember, egy jellemben, munkaszeretetben kifejlett ember. Azoknak a végzetes társadalmi bajoknak legnagyobb része, melyek alatt nemcsak a mi társadalmunk, hanem minden művelt társadalom szenved, épen azon végzetes egyoldalúságnak a következménye, hogy az embernek tisztán csak az eszét akarják képezni, ismeretekkel akarjak megtömni, de jellemére, szivére nemesítőjeg, erkölcsösítőleg hatni, a kötelességérzetet, a munkaszeretetet, a fegyelmezettséget, a mit még a szülői házban kellene megadni, ezt elhanyagolják. Ennek az egyoldalú mívelésnek, tisztán az észbeli lehetségek fejlesztésének a következménye az, hogy oly sokszor felbillen az emberben az erkölcsi egyensúly. Művelik az észt, de elhanyagolják a jellemet; azért van az, hogy az értelmileg sokszor nagyon míveltekből lesz az ügyes zsebmetsző, méregkeverő, öngyilkos, csaló. Én az egész ember művelésére és nevelésére, a jellem- és szellemnek összhangzatos képzésére fektetem a fősúlyt s épen ezért azon szellemre, mely szerint kezeltetik a házi nevelés, mely szellemnek uralkodnia kell tan- és mű?elődési intézeteinkben, ezen szellemnek reformját követelem első sorban. Azért t. ház, Herman Ottó képviselő urnak javaslatára csak azt mondom, ha vannak egyes hibák, ennek nem az a következménye, hogy a fürdővel öntsük ki a gyermeket. Ne lőjjünk túl a czélon. Én részemről a szellem és rendszer reformját, a jellemfejlesztés kérdését tartom első sorban fontosnak és e szempontból kiindulva hangsúlyozom, követelem azt, hogy tanintézeteinkbe, nevezetesen legfelsőbb tanintézeteinkbe, egyetemünkbe állítsuk be az eszmék, az elvek, az igazságok uralmát és dobjuk ki tudományos szentélyeinkből a korhelyek dressirozásáig sülyedt kényszermunkaházat; állítsuk vissza uralkodni főtanintézeteinkben a tanszabadságot, mely nemcsak hiú eszmény, nemcsak lobogó zászló, de hazánk felső oktatására nézve szentesített törvény. (Helyeslés.) Hadd reformálja és alakítsa át ez a nagy szabadság tanintézeteinket irtsa ki a begyökerezett bajokat és gyógyítsa egyetemünk beteges szellemét. Azt óhajtom én, hogy ezen szellem, mely igy alkot és reformál, hozza is meg aztán azt a termékenységet a nemzet szellemének és életének, melyet legfelsőbb tanintézeteinkre nézve attól várunk. Én t. ház, midőn ezeket általánosságban mívelődésügyiink és tanintézeteink szellemére és rendszerére nézve elmondani szerenesés voltam, fentartom még szerény észrevételeimet a részletes tárgyalás alkalmára, ez alkalommal pedig 2
