Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.
Ülésnapok - 1881-54
10 54. orizágosülés február 13. 18S2. Herman Ottó képviselő ur javaslatának mellőzésével, pártolom a költségvetési előirányzatot, {Helyeslés jobb felöl.) Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha nem teszek megjegyzéseket a közvetlenül előttem szólott jobboldali képviselő ur előadására, ezt annak méltóztassék tulajdonítani, hogy nagyrészt egyetértek nézeteivel. A mennyiben pedig az éu véleményem az övétől különböznék, illetőleg a mennyiben Herman Ottó t. barátom indítványa ellen szólott, e tekintetben az indítványozó majd találni fog alkalmat, hogy a t. képviselő urnak megfeleljen. T. képviselőház! Társaim, kik előttem szólottak, a vallás- és közoktatási miuister urnak részint közoktatási, részint egyházügyi működését vették bírálat alá. Én kizárólag ez utóbbival kívánok foglalkozni, és midőn ezt teszem talán vem a legjobbik részt választom. Mert, ha a közoktatás terén sok hiba, tévedés és mulasztás mellett némi — bár igen szerény — haladást még is észre lehet venni, az egyházpolitika mezején, leszámítva talán egy néhány püspöki szék helyes betöltését és egy magyarországi apátságnak a külföldi kötelék alóli felszabadítását, örvendetest mit sem találunk. E téren t. ház. haladás helyeit csökönyös maradást, némely dolgokban egyenesen visszaesést, bizonyos hatalmak, bizonyos befolyásos körök előtti meghunyászkodást és klerikális irányt tapasztalunk, (ügy van! a szélső baloldalon.) Nehéz vádak, t. képviselőház, de a melyeket könnyű lesz bebizonyítani. (Halljuk!) T. képviselőház! Áz 1 868-iki LIII. t.-czikk az 1848-ban hozott törvények alapján azt tartalmazza, hogy senki más hitfelekezetnek költségeihez hozzájárulni nem tartozik. A í. miuister ur mindamellett oly rendeletet adott ki, a mely szerint oly telkek tulajdonosai, a melyek azelőtt katholikusoknak voltak birtokában és mint ilyenek az egyházi látogatás alkalmával bizonyos adóval rovattak meg, ez adó megfizetésére kötelesek mindamellett, hogy a katholikus egyházhoz nem tartoznak. Ez t. képviselőház, nyilvános megsértése az általam idézett törvénynek. Az Erdély és Magyarország közti egyesülést kimondó 1868. évi törvényben az foglaltatik, hogy Erdélynek mindazon törvényei, melyek a hitfelekezetek és egyházak szabadságát és jogait illetik, sértetlen feutartatnak. E jogokhoz tartozott a többek között az egyhíizi bíróságoknak azon kiváltsága, a mely szerint a válóperekben érvényesen Ítélhetnek. Én nem tartozom t. képviselőház, azokhoz, a kik akár a szentszékek, akár a protestáns, vagy unitárius egyházi bíróságok ezen kiváltságát fentartani óhajtják, de mindaddig, mig valamely törvény törvényes utón el nem töröltetik, azt kívánom, hogy azt mindenki tiszteletben tartsa. (Helyeslés a balbaloldalon.) Ennek ellenére történt, hogy a közös hadügy minister ur egy rendeletben kijelentette, hogy azon Ítéletek, a melyek a katonaságra vonatkozólag az erdélyi egyházi bíróságok által hozattak érvényteleneknek tekintetnek; és a t. minisíer ur, sőt azt gondolom, — mert ez elég fontos, hogy azzal az egész kormánynak kellene foglalkoznia — a t. kormány tudtommal nem tett. lépéseket, hogy a közös hadügyminister ezen alkotmány- és törvényellenes eljárása orvosoltassék; (ügy van! a szélső baloldalon.) pedig kötelessége lett volna a közös fejedelmet megkérni, hogy miután azon törvényeket szentesítette és azt ígérte, hogy azokat mind maga megtartja, mind mások által megtartatni fogja, (Helyeslés a szélső baloldalon) az országnak ezen súlyos sérelmét hova előbb megszüntesse. Hogy mily önkényesen járt el a t. miuister ur az izraelitaiskolaalap tárgyában, arról ugy az orthodox izraeliták kérvényei, mint a múlt országgyűlésnek naplói tesznek tanúságot. Az alap és alapítványok tárgyában pedig mindamellett, hogy ezen kérdés megoldása már 12 évvel ezelőtt sürgetteíeít, a t. minister ur éveken és éveken keresztül, daczára az ismételt fölszólalásoknak nem tett egyetlen lépést sem, mig nem utoljára, talán tavaly letette a ház asztalára azon okiratokat, a melyek a kérdés felvilágosítására vonatkoznak. De, hogy vájjon ezentúl fogja-e sürgetni ezen ügynek elintézését. Trefort Ágoston: Mindig sürgetem! Irányi Dániel: Bocsánatot kérek, az iránt nekem kételyeim vaunak. A katholikus kongressus, néhai Eötvös József bárónak indítványára még 1870-ben ő Felsége által összehivatván, egy önkormányzati szabályzatot dolgozott ki és azt ő Felségének benyújtotta; ő Felsége a király pedig alkotmányos jogaihoz és kötelességeihez hiven, a vallás- és közoktatási ministernek véleményes jelentéstétel végett leküldte. Azóta közel Í2 esztendő múlt el s a katholikus kongresszusnak munkálata mai napig is a miuister ur fiókjában elzárva van. (Ugy van! a szélső balfdől,) Sőt annyira sem méltatta a hét milliót számláló katliolikusok törvényes képviseleti testületét, hogy csak tudatta volna is vele azon okokat, a melyek miatt ezen munkálatot ő Felségének megerősítés végett fel nem terjesztette. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És nem tett de egyetlen lépést sem azóta, daczára az ismételt felszólalásoknak, daczára az én részemről történt sürgetéseknek; miglen talán tavaly vagy harmadéve késztetve éreztem magamat arra, hogy a minister urat egy iuterpellátió által nyilatkozatra kényszerítsem. S mit felelt akkor a minister ur? Azt,
