Képviselőházi napló, 1881. III. kötet • 1882. február 13–rnárczius 2.

Ülésnapok - 1881-58

\ Og 5$ oriüágos Blés Azt mondja t. barátom, hogy valóságos botrány, midőn idejönnek az idegenek külföldről és látják a német feliratokat. De azzal, a mit ő akar, még nem lesz elég téve a kívánalomnak, hogy ne mondhassák azt, hogy biz itt idegen elem is van, mert, ha ugy lesz is oda írva, hogy „Bernstein A.", mégis fennakad az idegeo és azon gondolatra jön, hogy itt talán németek is vannak. (Derültség.) Ha e bajon komolyan segíteni akarnak, akkor méltóztassék egész dolgot csinálni és méltóztassék indítványozni, hogy ennyi és ennyi birság alatt köteles minden ezéggel biró ember a nevét magyarra változtatni, hogy aztán ne Bernstein, hanem Medvekor!, vagy Borostyánkövi legyen. (Élénk derültség.) De bátor vagyok még egy tekintetet szives figyelmükbe ajánlani s ez az, hogy nézetem szerint az efféle dolgokat rá kell bízni arra, a kihez tartozik, t. i. a munieipalitásra, a városra, mert ez egyátalán nem a törvényhozás elé való. En valamint nem szeretem, ha a kormány minden lében kanál, ép ugy nem óhajtom, hogy ugyanazon szerepet vállalja magára az országgyűlés és beavatkozzék oly dolgokba, melyek természetüknél fogva egyenesen a municipalitás hatáskörébe tartoznak, (ügy van! Ellenmondás a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, ennek a dolognak igen sok oldala van és nagyon meg kell fontolni, hogy nem fogják-e kárát vallani azon emberek az által, hogy az ő kereskedelmi viszonyaikban zavart okosna. (Helyeslés.) Es azután igen sok modalitása, classifieatiója lehet a büntetésnek, különböző fokozatokat kellene felállítani a behozatal módját, az idő meghatározását stb. illetőleg s mindezt sem Szalay, sem Mocsáry Lajos, sem egy harmadik, a ki a városi viszonyokat kellőleg nem ismeri, kellően meghatározni nem képes és nem képes erre maga az országgyűlés sem, hanem legjobban meg fogják csinálni azon „Stadtvater" urak, kik közül többet van szerencsénk itt is tisztelni, a kik, valamint nincs panasz azon tekintetben, hogy mindent elkövetnek annak érdekében, hogy e fővárosból Európa egyik legszebb városa váljék, ugy a magyarság tekintetében is mindent megtesznek, a mit ezen fontos czéí igényel. Ezek azon tekintetek, melyeket én a t. háznak figyelmébe ajánlani bátor vagyok, midőn arra kérem, hogy a határozati javaslatot mellőzni méltóztassék s legyen szabad figyelmükbe ajánlani még azt, a mit itt Herman Ottó t. barátom ismételve felhozott. Ha valaki, én érzek indignatiőt azon németországi kapzsi és telhetetlen eljárás ellen, melynél fogva azokat a gyalázatos rágalmakat szórják folytonosan hazánk ellen. Mindamellett azt hiszem, hogy érdekünkben áll mindnyájunknak, hogy azon gyalázatos rágalmak február 17. W2. csak rágalmak és hazugságok maradjanak jövőre is. (Helyeslés.) Ezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék az indítványt mellőzni. (Élénk helyeslés.) Wolff Károly: Egész szivemből üdvözlöm az igen t. pénzügyminister ur azon rokonszenves józan szavait, melyeket a német s a magyar nyelvre vonatkoztak. Engedje meg a t. ház, hogy néhány észrevétek tegyek én is azon határozati javaslathoz, mely szerint Budapesten vagy Magyarországon mindenütt minden kereskedő, a ki idegen nyelvben irt czímtáblát használ, 100 irt évi adóval rovassék meg. Őszintén megvallom, hogy ezen indítvány belső tartalmát s értékét tekintetbe véve, komoly megfontolást alig érdemelne meg. De minthogy nemcsak számos, hanem tekintélyes férfiak is aláirtak, komolyabbnak fogom föl az indítványt, mint Steinacker képviselőtársam. Ha ezen indítvány elfogadtatnék, egészen új jogfogalmat hozna be a magyar közjogba, t. i. az idegen nyelv fogalmát. Mit jelent ezen kifejezés ? Ki az idegen nyelvű, ki a nem idegen nyelvű? Melyek azon tulajdonok, melyek az idegen nyelvűt megkülönböztetik a nem idegen nyelvűtől? Ezen kifejezés a közjogban rendszerint csak azokra alkalmaztatik, a kik nem az illető állam, hanem más állam polgárai. Ezen kifejezés rendszerint szolgál különféle államok polgárainak megkülönböztetésére, Talán ezen értelem rejlik a határozati javaslatban? Talán csak arra czéloz, hogy az, a ki nem magyar állampolgár, hanem osztráknémetországi, vagy francziaországi kereskedő, a ki Budapesten vagy általában Magyarországon letelepedik, 100 frt évi adóval rovassék meg? Ha ez volna az indítvány értelme, akkor sértené a nemzetközi szerződéseket, melyek által Magyarország le van kötelezve, hogy más állam polgáraira ne rójjon súlyosabb terheket, mint a magyar állampolgárokra. Különösen megsértése volna ez az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szövetség azon határozatának, hogy az egyik állam polgára, a ki a másik állam területén kereskedik, a fizetendő adóra nézve egyenlő a magyar honpolgárral. A határozati javaslat nem vonatkozik a magyar állampolgárok és külföldiek közti viszonyra, hanem a magyar állam polgárai közt különféle jogi osztályokat akar felállítni és igy a jogegyenlőség elvét halomra dönti. A régmúlt idők jogalkotásai élednek fel a határozati javaslatban, mint a minő pl. Spártában a lakedaemonok és a helóták és Rómában a civis és peregrinus közt fennállott és legújabban a török elem és a rajahk közt Törökországban volt. Törökországra nézve már megszüntette e jogegyenlőtlenséget a berlini congressus és kimondotta: hogy „usage