Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-37
S7 erssáso 1 ^\ó> iaiBür 14. 1S82. 39 Ez a 7 millió frtnyi emelkedés azonban nem nevezhető adófokozásnak. 1875-óta az adóemelések, hozzá számítva a pótadóból eredő 7 millió forintot, összesen 18 millió frtot tesznek, ide számítva a 9 millió hétszázezer forintot tevő jövedelmi pótadót De a többi, t. i. a 12 millió frt oly jövedelmeket képviselnek, melyek a gazdasági viszonyok fejlődéséből erednek." (Helyeslés a jobboldalon.) Turgonyi Lajos: Halljuk! Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Ha egy kis türelemmel lesz a képviselő ur, mindjárt meg fogja hallani. Az egyenes adóknál nem lehet oly nagy a fluctuátió, minthogy ezen adóknak tárgyai és azok tételei nem változtak. De mégis volt több neme az egyenes adóknak, a melyeknél a jövedelem 1875. óta 1 millió 300,000 forinttal emelkedett. Nevezetesen a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója s a tőke kamat adó. így a fogyasztási adók, az újakat bele nem számítva, adóemelés nélkül 3 millió 600,000 forinttal emelkedtek a saját fejlődésük utján. így van a bélyeg- és a jogilletékek jövedelme, mely 1 millióval emelkedett. A dohánymonopoliumból 5 millió forinttal több a nettó jövedelem; a sójövedelem tiszta szaporulata szintén 1 millió forintot tesz, a posta jövedelem szaporulata pedig 600,000 forintot. Tény az, hogy ezen szaporulatok összesen 12 millió 500,000 forint több jövedelmet eredményeztek. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassanak megengedni, egy oly ország, a melyben a jövedelmek oly mértékben szaporodnak ésfjmely átlátja annak a szükségét, hogy az adóemelést is kell alkalmazni a hol lehet, az ilyen ország érdemes azon bizalomra, melyben mindenfelől részesül. (Ügy van 1 , a jobboldalon. Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) A t. képviselő ur felemlítette az általam is felhozott eonversiót s azt monda, hogy ez esetben a pénzügyminister csak kötelességét teljesítette, mert nem tett mást, mint tenne minden privát ember akkor, ha a pénzviszonyok javulnak és olcsóbb kamatlábra redueálhatja tartozásait. (Halljuk!) Csakhogy ehhez, t. képviselőház, az európai pénztőkének bizalma is kellett és kellett még az is. hogy az állampapírok értéke növekedjék és pedig nagyobb mértékben, mint más államoknál, olyanban t. i., hogy azon külömbség, mely a mi papírjaink és a szomszéd állam papírjai közt volt és eddig 16%-et tett, redueáltassék 4%-re, és hogy az effectivösszeg után ne 7 vagy több, hanem 5Ys%-re kapjunk pénzt. (Helyeslés jobbfelöl.) Mindez szükséges volt ahhoz, hogy a rente conversió létre jöjjön. Szükséges volt az európai pénzpiaca bizalma a mi életerőnkben, jövőnkben és fejlődési képességünkben, mindenesetre több bizalom, mint a mennyiben a t. képviselő ur ezek iránt viseltetik. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De t. ház, azzal, hogy most már annyira jutottunk pénzügyeinkkel, még a munka távol van attól, hogy be legyen fejezve. A munkát megkezdettük és most vagyunk azon az utón, hogy könnyebben vihetjük tovább, (ügy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy nem elég részletes jövedelem szaporításokat életbe léptetni, hogy egyszerre kell a deficitet megszüntetni. (Ellentmondás a baloldalon.) Igenis azt mondotta a t. képviselő ur, hogy apró jövedelmi emelések nem elégségesek és^ ez körülbelől ugyanaz. (Ügy van! jobbfelöl.) En is azt mondom, hogy, ha ez lehetséges volna, a pénzügyministerre volna ez legjobb. De t. ház! Nekünk a jövedelmek fokozásánál minden esetre figyelnünk kell az ország gaz dasági viszonyaira és igy ma az országot ért sok csapás után, túlságos nagy adóemelésekkel előállani, felfogásom szerint, nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) De mégis ezeti ezél felé vezet, ha apránkint, fokozatosan igyekezünk az arányt kiadásaink és bevételeink közt helyreállítani, de ezen ezél felé törekedni kell ezentúl is úgy, mint törekedtünk eddig. Ezek azok, t. ház, a miket Somssich Pál t. képviselő ur beszédjére nézve elmondani köteségemnek tartottam. Most méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek a múlt ülésben hallott másik beszédre, Eötvös Károly t. képviselő ur beszédjére. (Halljuk!) A t. képviselő ur, midőn felszólalt és elemezte államháztartásunk hiányát elkezdte 49 milliónál, azután feiliczitálta magát 50- 55 millióra és végül eljutott egészen 60 millióig. Igazán kár volt, hogy a matató már két óra felé járt, különben megérhettük volna, hogy a t. képviselő ur tovább is igy halad ; s valóban azzal az alapossággal haladhatott volna tovább is. (Élénk derültség és tetszet a jobboldalon.) Ha meg akarjuk állapítani a deficzit nagyságát, tisztában kell lennünk mindenek előtt azzal. hogy tulajdonképen mit értünk ezen kifejezés alatt. Azt akarjuk-e megmondani, hogy rendes államháztartásunkban, rendes bevételeink és kiadásaink közt mi a hiány; vagy azt akarjuk-e mondani, hogy mi azon összeg, melyet saját jövedelmeinkből nem fedezhetünk akár beruházás, akár folyó-kiadás legyen az; vagy pedig azt akarjuk-e kifejezni, hogy mi az ezen szükséglet fedezésére felveendő kölcsön névértéke? Tisztában kell tehát lennünk, hogy ezen három közül, melyikkel akarunk foglalkozni. Ha a másodikról van szó, t, i. hogy mi azon összeg, melyet 1882-ben az ország saját jövedelmeiből nem fedezhetünk és akár beruházásokra, akár rendes szükségleteink fedezésére
