Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-53
53. országos ülés M>r«nr 11. KSS2. 403 hattak, végre pedig mindenki tudja a gyakorlatból, hogy a törvényjavaslat tárgyalásánál ily kérvények kellő figyelemben már nem részesülnek. Engedje tehát meg a t. ház, hogy ez alkalommal e kérdésben felszólaljak. (Bálijuk!) Rövid felszólamlásomban, hogy vissza ne éljek a t. ház igen becses türelmével, csak egypár vonást fogok felemlíteni, mert ezeket elvi fontosságuaknak tartom, melyek a t. ház kegyes figyelmét megérdemlik. Nincs helye most, hogy azon törvényjavaslat tárgyalásába bocsátkozzam, mely a megyék háztartására vonatkozik s azt csak annyiban érintem, a mennyiben azt megyei háztartásunkra vonatkozólag a megye kérvénye érinti. Nem fogom tehát elősorolni az egyes adatokat, hanem csak egyszerűen utalok a megye petitiójában felsoroltakra és arra, hogy igénytelen felfogásom szerint javítani kell a törvénynek azon helyzeten, melyben a megye jelenleg van, hogy hivatásának meg nem felelhet. Csak hármat jelölök ki ezúttal: egyet, hogy a qualificatíóval bíró árvaszéki ülnökök fizetése 1200 frtról 1000 frtra reducáltatott egy oly megyében, melynek árvaügyei, mint a mellékletből is tapasztalható, egyike a legkiválóbbaknak az országban. Másodszor oly írnokok és díjnokok, a kiknek alkalmaztatását a jó administratió czéljából a kormány is szükségesnek tartotta, mint pl. a centrumban és egyes kitérjedett és népes szolgabiróságoknál töröltetnek és végre, a midőn pénzről és fizetésja vitásáról van szó, épen a legalsóbb és legsilányabban dotált osztályoknál hátralépés történt, az által, hogy a megyei szolgák fizetése részben 300 frtra, részben 120 frtra reducáltstik, ugy, hogy havonkint 10 írtból kell egy embernek némely esetben családostul megélni és becsületesen szolgálnia. Vájjon t. ház, tartható-e ezen állapot? Azt hiszem, nem. A tarthatatlanság bizonyos és a helyzetnek orvoslására a törvény által kijelölt pótadózás a megyénél igen problematikus, mert az engedélyezett 5% pótadó-kivetési jog már jelenleg majd ki van merítve az által, hogy a megye betegápolási czimen 2%, katona-beszállásolási czimen pedig 2Vi 0 egész 47io pótadót vet ki. (Zaj.) De tisztelt ház! Az osztályozás sincsen egyforma elveken keresztül vive az egyes megyéknél. És azért részemről röviden csak azt mondom, hogy akár a földterület nagyságát, akár a lakosság számát, akár a fizetett adó összegét, akár a községeknek 630-ra menő számát, akár pedig az ügydaraboknak számát és a munkának nagyságát vesszük kulcsul, Vasmegyét okvetlen magasabb osztályba kell helyezni és miután tudom, hogy e kérelem a méltányosságon és igazságon alapul, nem is tehetek fel mást a kormányról, minthogy e ké- I relmet teljesítendi. De azért erre a kormány ! becses figyelmét még is felhívni szükségesnek tartom. De van egy másik fontos kérdés és ez a megyei árvák ügye. A megye lelkiismeretes példás kezelés által ugyanis oly összeget tudott megtakarítani, a melyből első sorban egy árvaházat állított fel, másodsorban pedig egy tartalékalapot létesített, mely hivatva van az árvákat előre nem látható károsítástól megóvni. A megye ezen alapból jelenleg 9 ezer frtot fizet közigazgatási czélokra. Ez egy nem igazolható hozzájárulás, mely természetes volt addig, mig a megyék pénzügyi dotatiója végleg rendezve nem volt és a megye felelős volt a reája bizott árvakezelést saját erejéből lehetőlag legjobban elvégezni, az esetben méltán igénybe vehette az árvák hozzájárulását saját ügyök elintézéséhez. De egészen más a helyzet ma, midőn az ország akarja rendezni az ügyet; akkor nem lehet büntetni egyes megyéket, hogy jó kezelésök gyümölcse más czéJra fordíitatik, mert nincs az országban egy megye sem, mely megközelítőleg ily összeggel hozzájárulna az új törvény szerint árvapénzeivel a közigazgatási költségekhez, mint épen Vasmegye, Nem lehet tehát büntetni egy oly megyét, mely épen ebben a tekintetben köteles volt ezt tenni, ha nem akarta, hogy az árvák ügye elhanyagolíassék. Tisztelt ház. Az árvák vagyonából már a rájuk rótt adók lerovatnak, az állam parancsolja meg törvénybeli, hogy hogyan kezeltessenek az árvák ügyei, tehát nincs rá indok, hogy ők még új terhekkel ehhez hozzájáruljanak, mint ezt némelyek és a törvény szükségesnek állítja. Annál inkább kötelességemnek tartottam felszólalni a méltányosság és igazság érdekében, mert némileg magam is okozója voltam a jelenlegi állapotnak. Midőn 1870-ben, mint a megye főispánja, az új megye szervezésével meg vo'tam bízva, lelkiismereti kötelességemnek tartottam megyém és az állam érdekében oda hatni, hogy az illető tisztviselői állomások felállítása és díjazása mindenkor a viszonyoknak és méltányosságnak megfelelő legyen és igy történt, hogy a megye más szomszéd megyéktől eltérőleg kisebb átalányban részesült. Most, midőn a viszonyok változtak, ép ugy kötelességem, hogy appelláljak a t. kormánynak és a ház t. tagjainak igazság érzetére és méltányosságára, hogy a változott viszonyokat megyém érdekében kegyesen figyelembe venni és a kérvényt, bármikor kerül az elő, beható tárgyalás alá venni méltóztassanak. Különben elfogadom a kérvényi bizottság javaslatát. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Csak egy pár szót kívánok a kérdéshez szólni, megjegyezvén, hogy a kérdés részleteibe nem bocsátkozom, mert azok akkor lesz51*
