Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-53

400 53. országos ülés február II. 1882. tett jogállapotban. Az, a mi a régibb alapítványokban ellenkezik az ország törvényeivel és a törvények által létesített jogállapottal, fenn nem tartható. Ezt concedálom és ez benne van az én elméletemben is. Alkalmazva ezt a fenforgó esetre, ámbár az itt hallottakon kivül más tájékozásom e tárgyra nézve nincs, kitűnik, hogy azon alapítványnak, & melyről most szó van, vannak oly czéljai, a melyek a jelenleg fennálló törvényekkel és az ezek által teremtett jogállapottal össze nem egyeztethetők, vannak oly intézkedései, a melyek a jelenleg fennálló hazai felekezeti jogrenddel össze nem egyeztethetők. (Hegedűs Sándor közbeszól: Szóról szóra ezt mondottam!) Abból azután, t. ház, én szerintem nem az következik, hogy tehát az egész alapítványt mint érvénytelent, mint értéktelent félrelökni és avval tetszés szerint eljárni kell, hanem következik szerintem az, hogy egyedül csak az alapítvány azon ezéljainak kivételével, melyek a hazai törvények által létesített jogrenddel ellenkeznek, az alapítvány iiitentiói teljesen feutgrtassanak és végrehajtassanak. És azért én, minthogy a kérvényi bizottság határozati javaslata ezen szempontnak megfelel, ezen határozati javaslatot elfogadom. A t. minister ur toldását azonban nem fogadom el és megmondom miért. Én nem látok okot annak eoncedálására, hogy ezen alapítvány lényegének, melynek helyreállítását az ország több felső vidéki megyéje kívánja, megfelelni ne lehessen. Ha azonban a dolgok vizsgálata és az ez irányban tett lépések azt derítenék ki, hogy az bármely okból csakugyan lehetetlen, akkor magától értetik, hogy a t. minister ur, a ki a ház által az alapítvány eredeti rendeltetésének helyreállítására utasíttatott, ha ezen utasitásnak meg nem felelhet, erre nézve a háznak jelentést fog tenni és indokait és mentségét erre nézve elő fogja adni. Ennek előzetes kimondása azonban, már mintegy valószínűvé tétele annak, a mi előttem valószínűtlennek látszik; mintegy előleges gyengítése a ház azon helyes határozatának, mely szerint a minister felszólittatnék, az alapítvány eredeti természetének helyreállttá sara. En tehát azt hiszem, hogy az, a mi a minister ur toldásában jogos, elfogadandó és czélszerű, magától értetik és ennek folytán felesleges azt kimondani. Ha ebben még valamivel több foglaltatik, mint az, a mi helyes, akkor az a többi veszélyes, helytelen, el nem fogadható. Azért én a kérvényi bizottság határozati javaslatát egyszerűen minden toldás nélkül kérem elfogadtatni. (Helyeslés balfelöl?) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Azt hiszem, hogy alig van a házban valaki, ki a kérdésben lévő kérvény jogosultságát tagadná. Az a követelés, hogy ezen convictus helyreállíttassák, igenis jogos, de azt a situatiót, mely ezen kérvénynyel ellentéttétben áll, mi és különösen én nem teremtettük és az akadályokat ily röviden, rögtön elhárítani nem lehet. En tehát ezen ügyet, mint mondám, lelkiismeretesen meg fogom vizsgálni, nemcsak jogi, de paedagogiai szempontból is; nem fogom relegálni — ugy sem fekszik természetemben — tehát kérésem nagyon méltányos, hogy én, elfogadván a kérvényi bizottság határozati javaslatát, azt kérem, hogy hozzá toldassák, hogyha mégis az akadályokat nem lehetne elhárítani — pedig nemcsak jogi, hanem pénzügyi akadályok is lehetnek, hogy módomban legyen a t. ház előtt kifejteni, jelentést tenni és a t. ház ezen jelentés alapján újra határozhasson. Nem látom át, hogy ezen indítványom elfogadása által a ház határozata előzetesen gyengítetnék. T. barátom, gr. Péchy Manó ugyan jól ismeri a kassai viszonyokat; de én mégis kénytelen vagyok fenntartani azon véleményemet, hogy ezt a eonvictust a meglévő épületben elhelyezni lehetetlen; vagy tökéletesen át kellene alakítani, a mi igen sok pénzbe kerülne, vagy más épületet kellene ezen ezélra megvenni. Kérem ismételve, méltóztatnék a kérvéuyi bizottság határozati javaslatát az én toldásommal együtt elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Hegedűs Sándor: Félreértett szavaim helyreigazítására kérek szót. Gróf Apponyi t. képviselő társam felszólalásában, melyben egyenesen nekem méltóztatott felelni, azzal a feltevéssel él, mintha én az alapítványt egészen semmisnek, vagy intentióiból teljesen kiforgathatónak tartanám. Én talán nem annyi óvatossággal és körülírással, de ugyanazon értelemben nyilatkoztam mint ő, hogy t. i. vannak újabb jogviszonyainkban rejlő követelmények, melyekkel némi régibb alapítvány ellentétben áll és ennek következtében én ily módon tett alapítványt nem tartok fentarthatónak teljes mértékében. Ezt mondtam, sem többet, sem kevesebbet. Elnök: Szólásra senki sem lévén felírva. . . Szilágyi Dezső: Kérem még egyszer az indítványt felolvastatni. Elnök: Az indítvány igy szól: „Toldassák a kérvényi bizottság eredeti javaslatához: Ha pedig ez lehetetlennek bizonyulna, ez iránt a háznak a maga idején jelentést tegyen". Szilágyi Dezső: T. ház! Minthogy a kérvényi bizottság véleménye, mely meglehetős határozatlan, minden oldalról elfogadtatik bizonyos értelmezéssel, én is megmondom, minő értelemben járulok a kérvényi bizottság ezen véleményéhez. (Halljuk!) Ezen alapítvány sorsánál két kérdést kell j megkülönböztetni. Egyik az alapítvány felhaszj nálási módja, mire nézve törvényhatóságok ké-