Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-52

52. országos ülés február 10. 1882. 371 átlátja, hogy kézenfekvő s indieált az oly reform, mely több osztályt állít fel a helyi viszonyokra való tekintettel a lakpénzekre. (Helyeslés a baloldalon.) Nem kell tehát az, hogy mindenütt arra a színvonalra emeltessék a lakpénz, mint van Budapesten. De minden ember, a ki abból indul ki, hogy a lakpénzek magasságát a helyi viszonyokhoz kell idomítani és a ki a viszonyokat ismeri, be fogja látni annak szükségét, hogy a vidékre nézve több lakpénzosztály állittassék fel és a drágasági viszonyok szerint történjék az osztályozás, a beosztás. Ez egyrészről ki is vihető, másrészről pedig megszüntetné a panaszokat és a reform az állam nagyobb megterheltetése nélkül vihető keresztül. (Ugy van! a baloldalon.) Ez az, a mit az igazságügyminister nr már is tehetett volna ha a kérvények érdemével törődött volna s ha nem készségesen ragadta volna meg az alkalmat arra, hogy a pénzügyi helyzet tagadhatatlan súlya alatt ugy állítja fel a kérdést, hogy vagy minden, vagy semmi; és természetesen a semmihez csatlakozik. Én a kérdés megoldását ebben az irányban az államnak megterheltetése nélkül lehetőnek tartom, csak foglalkozzunk komolyan a kérdéssel. Mert ez elérhető a nélkül, bogy az állam megterheltessék. És mert mindenek előtt ezen szempontokra akartam a képviselőház figyelmét irányozni és ezen szempontból egyszerűen ugy, mint a pénzügyi bizottság javasolta, nem tartom ezen kérvény elintézését helyesnek, csatlakozom azon indítványhoz, melyet t. barátom Hodossy Imre beadott és a mely ugy hangzik, hogy: ezen kérvények az igazságügyministerhez utasíttatnak, ki azokat ezen oldalról is — és ha egyéb foglaltatik bennök —más oldalról is vegye figyelembe és megfelelő javaslatával ne várjon a jövő budget-tárgyalásig, mert ugy is törvény módosításáról van szó, hanem mihelyest alapos megfontolás után javaslatával elkészült, lépjen rögtön a képviselőház elé ebben az értelemben. Én részemről Hodossy Imre t. barátom indítványát elíogadom. [Élénk helyeslés a baloldalon.) Pauler Tivadar igazságwgyminister; T. ház! A midőn én felszólaltam és véleményemet indokoltam, kifejtettem, hogy mielőtt valamely javaslattal fel lehetne lépni, előbb az illető faktorokkal kell a kérdést megállapítani és csak azután lehet a javaslatot megtenni. Megérintettem különösen a helyi viszonyokat és megérintettem az e kérdésben minden esetre illetékes pénzügyministert. Miután pedig az előttem szólott t. képviselő ur csakugyan azt indítványozza, hogy ezen ügy, tekintve a viszonyokat, kellő és beható tárgyalás alá vétetvén, annak idején törvén)? által intéztessék el, ő tehát ugyanazt kívánja, a mit én is állítottam, nekem a beadott módosítványt nem lehel: elleneznem. (Élénk helyeslés.) Elnök : A ház pénzügyi bizottságának jelentése némely királyi törvényszék, járásbíróság és ügyészség tagjainak „lakbérilletmény javítás végett" beadott kérvényei tárgyában ugy hangzik, hogy a beadott kérvények irányában ez alkalommal a kérvényezők óhajtását nem lehet teljesíteni és a székhelyekre nézve azon javaslattal áll elő, hogy a mennyiben a képviselőház e tekintetben már határozott, arra nézve más határozat nem szükséges. Most Hodossy Imre képviselő ur indítványa fog felolvastatni. (Halljuk!) Duka Ferencz jegyző' (olvassa Hodossy Imre módosítványát): „Utasíttatik a minister ur, hogy a bíróságok kérvényére vonatkozólag, mielőbb megfelelő javaslatot terjeszszen elő." Elnök: A két javaslat tulajdonképen nincs is egymással ellentétben, mert a bizottság sem mondja azt, hogy jövőre semmi esetre se történjék semmi, hanem csak azt mondja, hogy a kérelem ez alkalommal teljesíthetetlemiek jelentessék ki. Én tehát azt hiszem, hogy a bizottság javaslata a módosítvány által nem támadtatott meg ugy, hogy e kettő egymással teljesen ellentétben állna; hanem elfogadható a bizottság javaslata ez alkalomra nézve, de a minister utasittathatik a jövőre nézve, hogy ez irányú javaslatot terjeszszen a ház elé. Ha a t. ház így fogja fel a dolgot, akkor előbb fel lehetne tenni szavazásra a bizottság javaslatát, azután pedig a beadott módosítványt. Szilágyi Dezső: T.ház! A kérdés feltevéséhez kérek szót. A pénzügyi bizottság aztjavasolja, hogy hozza a ház azon határozatot, miszerint a bírósági hivatalnokoknak lakbérilletméayök javítására irányzott kérelmét ez alkalommal teljesíthetetlennek tartja. Ennek ellenében azon kérvények elintézéséül — mert ez az egyik elintézési mód — Hodossy t. barátom azt javasolta, mondassék ki, hogy a kérelem ez alkalommal igenis teljesíthető, de a kérvények utasíttassanak az igazságügyministerhez a végett, hogy a?:ok alapján a kellő utakra és módokra és törvényhozási intézkedésre javaslatot tegyen. (Ugy van! halfelöl.) A kettő nézetem szerint, egymást kizárja és ha csak erőszakosan nem akarjuk azokat egybekapcsolni — mire valóban nincs ok, ha mindnyájan egyetértünk — az esetben részemről azt tartom, hogy a bizottság véleményének elvetésével, melyet az igazságügyminister ur sem fogadott el, fogadjuk el Hodossy t. barátom módosítványát. (Helyeslés balfelol.) Tisza Kálmán minísterelnök: T. képviselőház ! Én is csak a kérdés feltevéséhez kívánok szólani, (Halljuk!) és bocsánatot kérek az előttem szólt képviselő úrtól, nem érthetek vele egyet ez irányban.