Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-52

52. országos ülés február 10, 1882. 359 Harmadszor: a vallás-erkölcsi hanyatlás is előmozdította az ügyszámok szaporodását. Bizo­nyos eszmék, melyek iránt oly nagy ragaszko­dást tanúsított az ország lakossága, a haladó kor czége alatt egyenes kárára váltak mind az ország lakosságának, mind pedig a euriáuak, mert mig amaz perelni, a cnria bíráskodni volt kénytelen. Ezen felterjesztésem sikertelen maradván, a hátralékok mindig szaporodtak. Az igazságügy­minister végre belátván a helyzet tarthatatlan voltát, felszólított, hogy tegyek más felterjesz­tést, melyben lehetőleg kevesebbel kérjem a bí­rák létszámát szaporítani. Én azonban a felelős­ség érzebében ismételve kijelentettem, hogy huszonöt birónál kevesebbet nem kérhetek, mert tekintettel a már is 28,000-re felszaporodott ügyszámra, még ha 25 bíróval szaporittatnék is a létszám, még mindig nem érnők el azon arányt, a mely az 1870-ben történt szaporítás alkalmá­val kulcsul vétetett. Csakis annyit birtam az igazságügy minís­teriumtól elérni, hogy a kir. táblától 17 pótbiró rendeltetett be kisegítő gyanánt. így történt az, hogy a mire az igazságtigyministert már előre figyelmeztettem, bekövetkezett; s midőn ezen leg­főbb ítélőszék működését a mai nappal berekeszti, az egyesített curiának 7781 elintézetlen ügy­darabot kénytelen átadni." Ezt mondta a legfőbb ítélőszék elnöke. A t. igazságügyrainister ur legyen oly szives ezek után levonni abból az igazságot ugy, a mint van. De a mélyen t. igazságügyminister nr azt mondta, hogy ő igyekezett a mi bajainkon az által is segíteni, hogy a perorvoslati rendszert lénye­gesen, gyökeresen megjavította. Ha ez igy volna t. ház, valóban kevés okom lenne magamnak is panaszkodni. De a helyett mit látunk? Tapasz­taljuk, hogy van egy perrendtartásunk, a melynél szerencsétlenebb törvényt talán még nemcsak a rövid, de a hosszú múlt sem tud igazságügyi történetünkből felmutatni. A szó szoros értelmé­ben agyonnovellázták igazságszolgáltatásunkat, ugy hogy Magyarországon alig van biró, fiscalis, a ki ki tudná magát találni azon rettenetes chaos­ból, a melyet ez a perrendtartás alkotott. Méltóztassék meghallgatni a t. ház, hogy körülbelül hány fórum lehet melyen Ma­gyarországon ma az első fórumon az igazság­szolgáltatást keresni kell. Itt van 20 frtig a köz­ségi bíráskodás, az úgynevezett békebiróság, 20 írttól 50-ig a bagatell-biróság, 50-töl 500-ig a sommás bíróság, 500 írttól a törvényszék, a rendes bíróság, a kereskedelmi és váltó illetékes törvényszék, íőzsdebíróság, árvaszék, iparhatóság, szentszék, unitárius egyházi bíróság, az erdélyi protastáns egyházi bíróság, a rendőrség és köz­igazgatási kihágásokban a közigazgatási hatóság. a csődbíróság, a büntető járásbíróság, a törvény­szék mint büntető bíróság, a rögtönitélő bíróság, a pénzügyi kihágásokra illetékes törvényszékek, bányabiróságok, sajtóbiróság, budapesti kisajátítás esküdtszékkel, közönséges kisajátítási eljárás, ügy­védi kamara, közjegyzői kamara és legalább húszféle fegyelmi fórum, mert tudvalevőleg majd­nem minden tisztviselőnek más fegyelmi fóruma van. A választói jog felett ítélő bíróság, a telek­könyvi hatóság, dologi bíróság, hagyatéki bíró­ság, központi telekkönyvi választott bíróság, vásári, úrbéri, tagosítási, arányosítást illetékes­ség, a hitbizományi bíróság, közös hadbíróság. honvédhadbiróság, a vád alá helyezett ministerek fölött iíélő bíróság, a levantei consulatusi bíró­ság, végül a királyi család tagjaira nézve fenn­álló itélő bíróság. Összesen nem kevesebb mint 63 fórum, melyen ma Magyarországon az igaz­ságszolgáltatást első fokon keresni kell. Ne méltóztassék profanatiónak tekinteni t, ház, de ezen valóban furcsa beosztásnál eszembe jut egy baka-anecdota. {Halljuk! Halljuk!) Olasz­országban, Milanóban a baka látott egy templomot, melyen rendkívül sok torony van. Elbámul, minek ez a sok torony, mikor ő otthon csendes magá­nyában egy torony alatt is oly hőn tudott istené­hez imádkozni. Megkérdez egy öreg bakát s az megmagyarázza neki egy filter borért: arra a sok toronyra szükség van., mert ha a templomba beleüt az isten nyila, mikorra a sok torony közül megtalálja az igazit, akkorra kifogy Ő kelmének a suflája. (Derültség a szélső halon.) így vagyunk mi is a sok fórummal, mikorra az utolsó fórumra, arra a szegény húszforintos béke­biróságra kerül a sor, akkorra abból a homaeo­pathice diétáit igazi orvosságból, az igazságból, csak az aqua destillata marad. (Derültség a szélső bálon.) Voltam szerencsés egy határozati javaslatot is benyújtani, mely a vidéki törvényszékek és járásbíróságok székhelyeinek elhelyezéséről szól. A t. igazságügyminister ur volt olyan kegyes, mint azt tőle a pénzügyi bizottságban tett nyilat­kozata után különben vártam is, megígérte, hogy igenis a jövő ülésszak elején a törvényjavaslatot benyújtani hajlandó. T. ház! Egyszer a következő dolgot olvas­tam: „A ministeri ígéret. A pénzügyi bizottság mai ülése előtt Wahrmann Mór képviselő valami ügyének elintézésére kérte fel Pauler miuistert s midőn ezt a minister megígérni akará, közbe­vágott Wahrmann: „Az istenért, csak meg ne ígérd, kegyelmes uram, mert akkor nem lesz soha semmi kérésemből". (Derültség.) Engem is az a szerencsétlenség ért, hogy a minister ur megígérte, hogy kérésem teljesülni fog, de én a ministeri szó iránt, ha az Pauler szájából jön ? mégis több bizalommal viseltetem,

Next

/
Oldalképek
Tartalom