Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-52

360 52. országos ülés február 10. 1882. és ez egyszer megnyugszom az adóit szó szentségében, visszavonom határozati javaslatomat és elvárom, vájjon teljesül-e az ígéret. (Helyeslés a szélső balon.) De másik határozati javaslatomra is nyilatkozik a minister ur. Nyilatkozata igy hangzik: „A mii: tavaly mondtam a költségvetés tárgyalásánál, azt ismételni kénytelen vagyok az idén is". Az igaz, hogy ez programúinak elég rövid, e e mellett könnyű meg is tartani, mert a jövő évre megint el lehet mondani. De ez esetben is engem megnyugtat az a tudat, hogy a kormány programmját megtartani nem szokván, talán most mégis segít azon állapoton, melyet most elő nem segíteni programmjául kitűzött. De bármint vegyük a dolgot, t. ház, nemzetünk törvényhozó testülete nem engedheti meg azt, hogy a kormány padjairól politikai felelősséggel járó nyilatkozatoknak csak annyi értékök legyen, hogy azokat mától holnapra, egyik évről a másikra üres phrasisokká csavarni lehessen. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Azt hiszem, hogy a minister ur iránti nagy tiszteletemnek adok kifejezést, midőn óva intem és figyelmeztetem, hogy szavainak nagyobb súlyt tulajdonítson, azokat komoly megfontolás tárgyává tegye és csak oly ígéreteket tegyen, a melyeket valóban megtartani hajlandó. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De áttérek a t. miuister ur beszédének utolsó passusára. (Halljuk!) A t. igazságügyminister ur azt monda, hogy a közerkölcsiség lazulásának tulajdonképen az az oka, hogy a közjogi helyzet nincs megszilárdulva. Ezzel legalább is feltételezte, megengedhetővé tette azon insinuatiót, mintha azon párt, mely a jelen közjogi alap ellen küzd, erkölcstelenséget idéz elő ilv módon. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ennek legalább ez az értelme t. ház. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ggy van! ügy! Ellenmondások jobb/elöl.) Örvendenék rajta, ha nem ugy lett volna. De ha igy lehet, akkor néhány kérdést intézek a t. igazságügyminister úrhoz. (Halljuk!) Hát igaz volna az, hogy akkor, mikor szomszédaink, nagyok és törpék egyiránt, nemzeti függetlenségükért és önállóságukért lelkesülnek, akkor erkölcstelenség, bűn lenne munkájuk, mert a nemzeti önállóság eszméjéért küzdenek? (Ugy van! a szélső baluldalon.) Hát igaz lenne, t. ház, hogy egy némáét ezredéves múltja, történelmi hagyományai csak dajkamesék? Hát igaz lenne-e az, hogy a nemzet nagyjai, kik vértanúságot szenvedtek ezen elv mellett, a bűnnek áldoztak? (Tetszés a szélső balon.) Hát igaz lenne-e az, hogy a szabadságharezban elesett félistenek csak az erkölcstelenség útjának voltak mértföld-jelzői? Vagy igaz lenne-e az, hogy a nemzet költői, midőn a nemzeti függetlenség és önállóság igéit hirdetik ihlett ajkaikon, csak az erkölcstelenségért lelkesülnek? (Tetszés a szélső balon.) Hát az önállóságért lelkesülő honfiszeretet az erkölcstelenség mocsarából merít ? Ez a forrása? (Tetszés a szélső balon.) Nem! Nem! T. ház! Ez a kép igen sötét ahhoz, hogy való legyen. Nem hiszem és nem is hihetem, hogy magyar ember a magyar törvényhozás képviselőházában ily nézeteket nyilváníthatna! De ha mégis igy lenne t. ház, akkor én, bizva a nemzet életerejében, bizva a mindenhatóban, ki a nemzet igazságos ügyét elhagyni nem fogja soha, meggyőződésem egész erejével vágom vissza ez állítást és azt mondom, hogy azok az erkölcstelenek, a kik a nemzet önállóságának és függetlenségének eszméjét igy becsmérlik. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Nem fogadom el a költségvetést. (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső balon.) Busbach Péter előadó: T. ház! Az ékesszólás és a dialectiea minden fegyverét aligha vették valaha erősebb mérvben igénybe, hogy egy nyilt ajtót vele betörjenek, mint azt épen az előttem szólott képviselő ur tette, midőn igazságügyünk hiányainak bebizonyítására vállalkozott, idézve a világhistoriát, Magyarország szép és bús napjait egyaránt, Majland tornyait és a költőket, hogy bebizonyítsa azt, hogy nálunk az igazságszolgáltatás gyenge. Hiszen uraim, a mióta ez a vita folyik, hallottak-e önök valakit a ház bármely oldaláról, a ki azt mondotta volna, hogy igazságszolgáltatásunk kifogástalan? (Mozgás a szélső balon.) Helfy Ignácz (közbeszél): Hát akkor mondjon le a miuister! Busbach Péter előadó: Hallottak-e valakit, a ki eszményi állapotokat vitatott volna? Nem azt mondta-e mindenki: igen, a munka és javítás szükséges, e javításra vállalkoztak a férfiak és e férfiak a javítás utján vannak, a mely javításra múlhatatlanul szükség vau, hogy azon miseriából, a melybe önhibánkon kivül jutottunk (Ellenmondások a szélső balról) meneküljünk, hogy igazságszolgáltatásunk rendes kerékvágásba jusson, hogy azt azon niveaura emelhessük, a melyen annak az európai műveltség és kultúra haladása mellett állania kell. Azt méltóztatnak mondani, hogy nem a magunk hibáján kivül jutottunk e helyzetbe. Figyelmeztetem a t. képviselő urakat, hogy a mikor e hazának volt oly törvénykezése, volt oly rendezett igazságszolgáltatása, a mely jobb volt, mint bármikor az előtt, — hasonlítva a korábbi viszonyokhoz, akkor volt egy áramlat, a melynek, midőn egy nagy fordulat következett be, előnyünkre, midőn a nemzet visszanyerte önrendelkezési jogát és veszélyesnek tartotta a magántörvénykezést azon alakban, a melyben akkor létezett: nem volt gyorsabb, nem