Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-52

356 52 országos ülés február 10 1882. szolgáljak, (Halljuk!) Azt mondja: „A mily ör­vendetes haladást jeles a törvényj'avaslat" — akkorról van szó. mikor még csak javaslat volt — „a magán bííntettekrőli rendelkezéseivel, szem­ben az 1843-iki bűntető törvényjavaslatunkkal: ép oly gyarló hátralépést tanusit mind a jelen, mind az állam elleni bűutettekről szóló fejezetek­ben, államjog! tekintetben. Köz- vagyis államjogi tekintetben hazánk­ból a javaslat oly államszörnyet alkotott, hogy a leghidegebb vérreii kutatás mellett a gondol­kodó ember azt önálló államul felismerni nem képes " Továbbá azt mondja: „Azon idő előtt, midőn Magyarország az 1867 : XII. t.-czikkben foglalt közjogi törvény áldásait nem élvezte; midőn még a „megkaptunk mindent" üres frázisa a magyar országgyűlésen el nem hangzott: Magyarországnak is két területe volt, t. i. a bel- és külterület. Az ezen időben készült 1843-iki büntető javaslatunk még csak két terü­leten elkövetett törvényszegéseket, t. i. belföldi, vagy külföldi területen elkövetett bűntetteket ismert. Azon időben, midőn hazánknak oly nagy­számú bölcsei nem voltak, mint most, vagyis az 1868 : XXX. t. ez. meghozatala előtt, az 1843-iki javaslatunk a büntető törvénykönyv alá tartozó személyekről igy rendelkezett a 2-ik §-ban: „Ezen büntető törvénykönyv szabályai alá tar­toznak Magyarországnak s ahhoz kapcsolt részeknek minden lakosai s igy a határőrség is. Hasonlítsuk össze a két javaslat ide vonat­kozó határozatait, azonnal kitűnik, hogy hazánk Önállási és területi tekintetben jogokat veszített. És mi volt ezen jogvesztés oka? Talán fegyverrel vert le bennünket Ausztria s mint meghódított tartományt fegyverrel fosztott meg azon közjogi állástól, meiy hazánk részére az 1723 ; L, II., III. és az 1790/1 : X. t.-czikkek­ben biztosíttatott? Oh nem! ez, mint az indokok­ban mondatik, az 1867 : XII. t.-cz.-ből folyik. Talán vitéz horvát testvéreink fegyverrel kezük­ben hódíták vissza azon Horvátországot, melyet először Szt.-László, utána Kálmán királyunk 1089-ben fegyverrel meghódított? Oh nem! a magyar államterület alóli büntető jogi ki­vételt — mint az indokokban mondatik — az 1868 : XXX, t.-cz. követelte. Soha súlyosabban — és aligha nem méltán — az idézett törvéoy­ezikkeket senki nem vádolta jogfeladaíással, mint a jelenlegi büntető törvényjavaslatunk. Egy­felől — mint alább részletesebben is meg­látandjuk — hazánk nem önálló többé, hanem csak része az „osztrák-magyar monarchiának" ; másfelől Horvát- és Szlavonországok nem kap­csolt részei többé a magyar államterületnek." Mondja ezután Horvátországra négye: „E különállást megadta nekik törvény­hozásunk az 1868 : XXX. t.-czikkben s ez által helyben hagyta az absolut hatalom azon tényét, mely szerint a magyar államterületi egységéből nevezett országokat kiszakította." Legvégül, mélyen t. képviselőház — és ezt a néhány sort különösen ajánlom figyelmükbe, — igy szól: (Halljuk! Olvassa.) „Ne menjünk tovább azon a lejtön, melyre 1867-ben a szükségesnél nagyobb mérvben lép­tünk. E lejtő az egj^séges birodalom feneketlen mébységébe vezet, melyben állami független létünkkel magyar nemzetiségünket istemetendjük; e nagy sírkőre hideg vérrel irandja majd a történész nemzetünkről e szót: fűit!" Hát ki irta ezt t. képviselőház, ki az a nagy jogtudós, kinek könyve közkézen forog? Ugyanazon Kőrössy Sándor, a ki a tegnapi napon az 1867. évi XII. t.-cz. alapján és az 1868 : XXX. t.-cz. alapján álló kormánynak a költségvetést általánosságban szőröstül-bőröstül szaek und pack megszavazza. (Elénk derültség a szélső baloldalon.) Ugyanazon t. képviselő ur., mélyen t. képviselőház, a ki a tegnapi beszéd folyamán akként nyilatkozik államunkról, hogy a monarchiának másik fele nem engedi meg. hogy a hadbiróságok tekintetében ugy intézked­jünk, mint a hogy nekünk tetszik. No t. hás, azt hallottam és tudom is, hogy az igen t. képviselő ur jogakadémiai jogtanár. A beszédével az igaz, hogy az igen t. minister urnak akart segíteni, pedig az én véleményem szerint azon cul tus minister urnak segített, a ki a jogakadémiák eltörlését pártolja. (Élénk derült­ség a szélső balon.) Az o beszédével t ház, hosszasabban nem foglalkozom. Egyet mégis mondok t. ház. (Halljuk!) Majd foglalkozni fogok vele akkor, ha meggyőződöm arról, hogy ez a metamorphosis, a melyen a képviselő ur keresztül ment, az utolsó metamorphosis; megvárom, a mig abból a Don Caesar de Basanbói, a ki tegnap nemes haragra gyuladt azért, mert a feleségéül kisze­melt igazságügyminister úrral szemben a gusz­tusát rontani mertem, lesz-e Othelló vagy taláu Menelaus ? (Derültség.) Átmegyek ezek után Székely Elek t. kép­viselőtársam beszédjére. Tisztelt képviselőtársam szóról szóra ezeket mondta: „Hogy az unitárius püspök, telegraph utján hogyan választotta el a báró urat, vagy más akárkit, arra nézve a tényállással közelebbről ismerős nem lévén, nem mondhatok semmit, annyit azonban merek állítani és bizony ehhez nincs szükségem akkora bátorságra, mint a milyen tegnap a t. képviselő urnak kellett ahhoz, hogy I könnyedén hozzon fel ily súlyos vádakat, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom