Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-52

52. ewiágos ülés febru&r 10. 1882. 357 azt mondjam, miszerint az állítás legalább is téves, mert arra feljogosítana az, hogy az unitárius biróságok szervezetét és eljárási módját némileg ismerem és a felemlített telegraph utoni elválasztást subjective képtelenségnek tartom. Meg vagyok győződve, hogy az unitárius püspök, a ki itt tényleg felemíittetett, fog találni módot arra, hogy a képviselő ur ezen állítását is a maga valóságára reducálja és ez által egy újabb adatot szolgáltasson azon jellemző tényhez, hogy mily könnyen szoktunk mi Magyarországon még ily ünnepélyes helyen is, mint a képviselőház terme, néha igen kényes dolgok felett nyilatkozni és hogy milyen kevés lelkiismeretet csinálunk abból, vájjon nem sértegetünk, nem gyanusítunk-e nemcsak egyeseket, de néha testületeket is, mint ez tegnap az unitárius felekezettel is történt, mely pedig a haza és nemzet, a társadalom és emberiség iránti kötelességeit teljesíteni, soha el nem mulasztotta.

0 Ha t. képviselőtársam beszédemet azon szempontból bírálta, mintha én a felekezetek hazafiságát csak távolról is kétségbe akartam volna vonni, mintha kétségbe akartam volna vonni akár az unitáriusokkal, akár a protestánsokkal szemben, hogy a haza iránt nagy, magasztos érdemeket szereztek, akkor beszédemet lényegesen félreértette. De a t. képviselő ur könnyelműséget hány szememre és azt mondja, hogy mily könnyű vérrel, mily hidegen sértegetünk, gyanúsítgatunk. De előre bocsátotta a t. képviselő ur azt, hogy nem mondhat semmit, mert nem tud semmit. Vájjon nem nagyobb könnyelműség kell-e ahhoz, midőn valaki maga beismeri, hogy nem tudja miről van szó és mégis a másiknak már előre könnyelműséget vet szemére, mint ahhoz, hogy, a mint én tettem, közokiratok alapján itt e házban valamely képviselő meggyőződését igazán elmondja? Vájjon könnyelműségnek tekinti-e ezt a képviselő ur, ha valamely képviselő tiszteli ugyan a vallás-felekezetek jogait, de a hol visszaélést talál, bármely vallásfelekezet legyen is, azt kíméletlenül ostorozza? (Helyeslés a szélső balon.) Hogy a t. képviselő urnak kételyei ne legyenek és azon unitárius püspöknek az alkalom kellőleg megadassék, hogy reetificálja azt, a mit mondtam, bátor leszek letenni a t. ház asztalára az okiratokat, melyeket tegnap kötelességemnek tartottam megszerezni és kérem, méltóztassék az általam elmondottakról ezen okiratok alapján meggyőződni. Röviden elmondom, nevek említése nélkül, mi van ezen okiratokban. Tegnapelőtt még csak képletileg használtam azon kifejezést, hogy telegráf útján választatott el valaki; ma már meggyőződtem róla, hogy ez a valóságban ugy van ezen actus egy fázisára nézve. Jogászok és egyházférfiak ülnek e teremben. Méltóztatnak tudni, meddig szokott tartani a váló per, mennyi időt vehet approximative igénybe minden vallásfelekezetnél. Történik 1881. áprilisban, hogy egy báró, a ki mellesleg megjegyezve nagyon gazdag és 61 éves volt, a ki még 1881 márezius közepén nem volt unitárius, az ezennel bemutatott hiteles okmány szerint 188í. ápril 1-én már elválasztatott nejétől, el választatott akként, hogy a nőtől in contumatiam lett elválasztva, a nő meg sem lett idézve, a házasságvédő pedig az ítélet ellen kifogást nem tévén, az iratok egyszerűen átküldettek a felső fórumhoz és ápril 26-án, tehát 25 nap múlva az Ítélet már a második bíróságnál is jóváhagyatott, csak azért, hogy rövid idő múlva egy közjegyzői okmány alapján egy házassági szerződés jöjjön létre, melynek folytán csakugyan távirati úton kívánták Kolozsvárról a meghatalmazást a püspökből az illető lelkésznek, a ki másnap össze is adta a feleket 8 a férj báró harmadnapon meg is halt. Ezek az adatok s ezeket a ház asztalára letenni van szerencsém. (Mozgás.) Tehát tőlem kíván az igen t. képviselő ur adatokat Hiszen nem szabad, nem lehet feltételeznem az igen t. képviselő úrról, ki a közügyekkel nagy éberséggel és érdeklődéssel foglalkozik, hogy ne ismerné a hadügyminister azon rendeletét, melyben eltiltja a közös hadsereg kötelékéhez tartozó katonatiszteknek ezen házasság kötést és kimondja, hogy ezen házasság a tisztekre nézve, a mennyiben elválasztatnak és ismét más házasságra lépnek, érvénytelen. Mi következik ebből ? Kettő következik: az, hogy a hadügyminister világosan államjogellesen, világosan törvénytelen rendeletet bocsátott ki, melyet azonban az igen t. képviselő ur a kormánj'padokról nem látott jónak megtámadni; de következik másodszor az is, hogy a hadügyminister nem merte volna kibocsátani a rendeleietet, ha nem lett volni olyan alapja és támasza, mely őt esetleg a közvélemény előtt menteni volt képes. De ha a t. képviselő ur nem olvasta ezt, vájjon nem olvasta-e azon kolozsvári ügyvédnek, kit ngy hiszem, Fischernek hívnak, valamennyi bírósághoz és ügyvédhez intézett körlevelét, melyben közli a tarifát is, hogy mennyibe kerül az elválás és mennyi idő alatt leltet keresztülvinni. {Mozgás.) Ezen levél egy egész irodalmat provokált. Nem állítottam tehát merészen, midőn csak annyit mondottam, hogy nem tudom, nem is állítom, hogy igaz, de olvastam róla és a haraszt nem zörög hiába, (ügy van! a szélső balon.) Azt hiszem, t. ház, hogy ezek után állításom valósága felett kételynek aligha van helye és az- igen t. képviselő ur talán megnyngodha-