Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-51

342 51. ttrsxágos ülés február í). 1S82 ez meg nem történt, függőben való tartását involválja magában. Ezért merem én azt állítani, hogy a bírói függetlenségnek garantiáját mindaddig, mig az első folyamodása bíróságok szervezése végleg meg nem történnék, teljesen helyreállítottaknak nem tekintem. De, t. ház, ez a dolog kétségkívül érdekli i.eni csak magukat a bírákat, hanem a nagy közönséget, az illető egész vidékeket és városokat is. Midőn 1875-ben megtörtént a reduciió következtében szükségessé vált rendezés, akkor a ministerium természetesen nem rendelkezhetett még oly bő és annyira megbízható, minden tekintetben kimerítő adatokkal, a melyeknél fogva mindenkor a közszükségletnek, a helyi viszonyoknak és a legközelebbről érdeklett felek Igazságos érdekeinek megfelelőleg állapíthatta volna meg a törvényszékek székhelyét. így megtörtént több esetben, hogy a törvényszéknek székhelye nem esik együvé egyszersmind a közigazgatási székhelylyel is, nem esik össze a pénzügyi igazgatóság székhelyével, nem a kulturális és forgalmi központtal; sőt tudok oly eseteket, vagy legalább tudok oly esetet is, midőn nemcsak ezen központtal, hanem átalában a geographiai központtal sem esik össze. Megtörtént ugyanis, hogy egy megyének két törvényszéke közül megszüntették épen azt, a mely a központos] van és meghagyták a másikat, a hol semmi nemű központ nem volt. Ezekét a hátrányokat azok a vidékek már hét év óta viselik és én idejét látnám annak az igazság szempontjából is, hogy azok megszüntettessenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De politikai szempontból is helyesnek látnám ezen kérdésnek végrendezését és hogy ha ebben a meggyőződésben nem lettem volna, ugy tegnap az e tárgyban felszólalt Polonyi képviselőtársam nyilatkozata meggyőzött volna arról. Nevezetesen az ő részéről és ellenzék részéről többször említtetett, hogy átalános az a körülmény, melynél fog kormánypolitika kortesfokét csinál a törvényszékek ideiglenes állapotának főn tartásából. (Ugy van! a széls'd balon) Epén azt akartam bebizonyítani, hogy ez nem áll; hanem az a közvélemény igenis el van terjedve, hogy t. i. egyik vagy másik várost üdvös félelemben tartják , ha van törvényszék, azzal, hogy válaszszoa kormán) párti .képviselőt, nehogy elveszítse azt; mig a másikat, melynek nincs törvényszéke, de szeretné, ha lenne, biztatják, kecsegtetik, hogy megadják ez óhajtott ajándékot, ha jól választanak. (Felkiáltások a szélső balon : Ezt teszik a kortesek!) Ezt mondja az ellenzék. Én megvallom és ezen meggyőződésemet szilárdnak ifcmerem, hogy ez a korteskedési eszköz épen a kormánynak és pártjának a kezében nagyon hatástalan, mert, hogy ha a kormánypárt valamit ígér egy helyen, ugyanakkor elveszi azt egy más helytől, illetőleg a mely reményt felébresztett emitt, ugyanekkor elveszi azt másutt s igy a mit nyerne a réven, elvesztené azt a vámon. Nem mondom én, t. ellenzék, mert hiszen a választások alkalmánál, bizony ismerjük el, iutra muros et extra sokféle szóbeszéd és mindenféle Ígéret jő forgalomba — nem épen a képviselőjelöltek részéről, hanem másoknak a részéről, oly sokféle ígéret, hogy elvégre oda jutunk csakugyan, hogy egyetlen ember sem lesz, a ki azokban hisz, maga a választó polgár sem ; ismétlem, nem mondom, hogy akár az egyik, akár a másik fél részérői ily kortesfogások nem hozattak volna forgalomba; de azt merem állítani, hogy ez a épen a kormánypárt részére a legkevésbé hatásos eszköz. Hiszen az ellenzék ezt az eszközt sokkal jobban vehette igénybe, midőn valamely városnak a miatt való elkeseredését, hogy vagy nem kapott, vagy elvesztette a törvényszéket, felhasználta a kormánypárt ellen és ismét egy más városnak aggodalmát, mely féltette meglevő törvényszékét, kizsákmányolta ismét a kormány ellen. Nem mondom én azt, mintha talán e tekintetben biztos adatokat tudnék felhozni, hogy itt vagy amott megtörtént, de arra. hogy csakugyan megtörténhetett, épen Polonyi képviselő úrra vonatkozólag hozhatok fel példát, ki oly kerületet képvisel, a mely törvényszékét elvesztette és keservesen érzi annak hiányát; ismét egy másik város van, mely a képviselő ur kerületével versenyez e kérdésben s melynek jelenleg vau törvényszéke, de annak elveszésétől fél és mindamellett is szintén ellenzéki képviselőt küldött az országházba. Ez tehát világosan mutatja, t. ház, hogy e korteskedési eszköz a kormánypárt kezében legalább is nagyon hatálytalan volna és általában azt hiszem, hogy a kormányt e kérdés végleges elintézésében nem vezetheti egyéb tekintet, mint az, hogy ugy rendezze az ügyet, hogy a a törvényszékek összeessenek a megyei közigazgatási, culturális és ha lehet földirati központokkal. (Helyeslés.) És épen azért, mert a kormányt nem vezetheti más elv, sürgetem a törvényjavaslatnak minél elébb való beadását, hogy ez által a kormánypárt ellen emelni szokott vádaktól megszabaduljunk. (Helyeslés.) Tudom, hogy nemcsak a kormánypárt, hanem az ellenzék padjain is lesznek olyanok, a kik ugy vélekednek, hogy ezen ügy nem oly sürgős. Azt mondják pl., hogy meg kell várnunk, vájjon a polgári perrendtartás módosítása és az új végrehajtási törvény minő hatással leend a törvénykezés folyamára, ho^ry általa miképen torlódik vagy illetőleg oszlik meg az ügyforgalom; — némelyek szerint meg kell