Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-51

SÍ. orsságos filé-, várni a szóbeliség behozatalát is, azután be kellene várni a szóbeli eljárás hatásának eredményeit is, tehát jó sok ideig kellene várnunk. De én azon meggyőződésben vagyok, hogy ha mindezt be kell várni, akkor 10—12 évig alig lesz valami a rendezésből: ezt pedig nem óhajtanám s különösen a szóbeliség behozataláig nem tartanám czélszerünek a várakozást, mert annak behozatalát egyhamar nem lehet remélni, de erőszakolni sem lenne jó. Különben azon nézetben vagyok, hogy ez alig is fogná az alsó bíróságok létszáma leszállításának szükségét maga után vonni, mert azt tapasztaljuk, hogy a hol a szóbeliség be van hozva, ott a bíróságok száma van aránylag oly magas, mint Magyarországon. De ha a szóbeliség csakugyan bármi tekintetben csökkentőjeg hatna, akkor a bírói munkaerő leszállításának szüksége fog bekövetkezni, ez pedig érni fogja nemcsak az első folyamodása, de a felsőbb bíróságokat is. Már pedig ily előre meg nem határozható eshetőség kedveért nem tartom helyesnek, hogy az oly sokak által várt és a méltányosság által is dictált végleges szervezés elodáztassék. Ezért csatlakozom a pénzügyi bizottág által e kérdésbea elfoglalt állásponthoz, csatlakozom Polonyi t. képviselőtársam azon határozati javaslatához, melyben az igazságügyminister urat utasíttatni kéri egy törvényjavaslatnak mielőbb való beadására, mely törvényjavaslat végleg megállapítsa a bíróságok szervezését. Egyébiránt az igazságügyi tárcza költségvetését elfogadom. (Helyeslés jobbjelöl.) Kőrössy Sándor: T. ház! Minden polgárosult államnak, főleg pedig annak, mely igényt tart a jogállam czímére, legfőbb feladatát képezi az igazság megvalósítása és a jog érvényesítése. Az egyéni különös akarás, mely néha szenvedélyből, néha vagyonvágyból mások jogát megsérti, kell, hogy az általános akarat, a törvény által kellő korlátok közé szorittassék és a megejtett jogsérelem orvosoltassék és ez által a jogharmonia ismét visszaállittassék. (Halljuk !) Az állanmak, hogy e feladatát megoldhassa, igazságszolgáltatási szervekre van szüksége, mely igazságszolgáltatási szervek a megejtett jogsérelmet orvosolni alkalmasak és képesek is legyenek. Ezek oly általános igazságok, hogy ezeket már ismerniök kell még azoknak is, kik a joggal kevéssé foglalkoznak, de a közügyekkel mégis foglalkoznak. Az a kérdés merül fel tehát, mit tegnap Polónyi t. képviselőtársam is felvetett, hogy van-e a mi államuknak ily igazságszolgáltatási szervezete; és ha van, ugy van-e az szervezve, hogy általa a jog és igazság uralma biztosíttassák? Körülbelül ez volt értelme Polonyi képfebruár 9. 1882 OAO viselő ur kérdésének. Es e felteit kérdésre fejtegetései nyomán azon eredményre jutott, hogy van bizony nekünk igazságszolgáltatási szervezetünk, hanem nagyon rósz, (Igaz! a szélső balról) van nekünk már törvényünk elég, hanem olyan rósz, hogy európai színvonalon egyik sem áll. Polonyi Géza: Nem mondtam! Kőrössy Sándor: Tessék megnézni, a t. függetlenségi^párt bibliájára az „Egyetértés"-re hivatkozom. (Elénk der'ültsig.) Azt állította a t. képviselő ur, hogy van nekünk igazságiigyministerünk, de az rósz bíró, igazságügyministernek még rosszabb. (Ugyvan! a szélső balon.) Na! (Derültség.) Azt állította a t. képviselő ur, hogy igazságügyi politikánkat ingadozás és habozás jellemzi, bíróink túl vannak terhelve munkával, perekkel annyira, hogy a melyik már félig ősz, egy év alatt a perek és resbsncziák miatt egészen megőszül. Ezek a vádak t. ház, de különösen még a t. képviselő urnak egy másik vádja, hogy a t. kormán}" hét évi kormányzata alatt nem hozott jogi törvényeket, vagy pedig ha hozott, azok olyan rosszak, hogy európai színvonalon nem állanak: — ezek a vádak, t. ház, oly súlyosak, hogy én, mint a kormányt támogató szabadelvű pártnak igen jelentéktelen ugyan, de mégis egy tagja, ezeket hallgatással nem ruellőzheíem. Ennélfogva kérek már most egy kis türelmet, (Halljuk! Hallwk!) hogy mint képviselő és mint a kormányt támogató pártnak egyik tagja elmondhassam e vádakról és igazságügyi politikánkról nem a párt, hanem csak egyéni nézeteimet. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt monda, hogy az igazságügyi politika tárgyalásakor le kell vetkőzni a politikai pártszinézetet. (Ugy van! a szélső' baloldalon.) Nagyon helyes, csak az a kár, hogy mindjárt maga megszegte ezt, mert az igazságügyi politikába behozta a bosnyák politikát, mondván, hogy törvénykezési miseriáink leginkább a bosnyák politikának következménye. Kár volt a bosnyák politikát behozni, mert én ennek elemzésébe most nem bocsátkozom, hanem annak bírálását, vagy az arról való diskursust meg lehet más alkalomra tartom fönt. Én most tisztán és tárgyilagosan az igazságügyi politikáról és azon vádakról akarok szólani, melyeket a képviselő ur felhozott. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy az igazságügyminister személye ellen felhozott nyilatkozataira én ne reflektáljak. Teljes életemben nem szerettem személyekkel bíbelődni, Senkit sem akarok gyalázni. Senkinek, piane nyilvánosan hízelegni nem kívánok. Ennélfogva éD ezen személyi nyilatkozatra nem felelek másképen, mint akkép, hogy én az igazságügyministert nem csak a jogtanári katedrán, de az