Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-51

51. országos Illés február 9. 1883. 341 nemcsak épen u szélső ellenzéket vádolom ezzel, hanem vádolom egyenesen egész társadalmunkat. Egész társadalmunk keresztül-kasul át van hatva oly eszméktől, vágyaktól, törekvésektől, melyek semminemű arányban nincsenek erőinkkel és viszonyainkkal, nemcsak arányban nincsenek, hanem gyakran egyenesen ellenkeznek átöröklött szokásainkkal ós a mi ősi erkölcseinkkel. Mindezekben rejlik a baj t. ház. Tudom én azt, hogy vannak minden kornak oly eszméi, melyek útjából kitérni nem lehet, vannak oly eszmék, melyek paranesolólag lépnek föl, melyeket annak a nemzedéknek, melyet Uijokban találnak, vagy el kell fogadnia, vagy pedig engedni, hogy az eszme a maga diadalszekerének kereke alá sodorja azt, a ki ellentáll. Tudom azt is, hogy vannak oly eszmék, melyeket el kell fogadnunk nevelő hatásuk tekintetében még akkor is, ha a nemzedék nem érett meg reájok. El kell fogadnunk azért, mert bele kell élnünk magunkat azon eszmékbe ép ugy, mint a tanulni kezdő gyermeket bele kell szoktatni a kötelességtudás és a munkaszeretet nehéz igájába. Azonban nem minden eszme ilyen; vannak eszmék, melyeknek értéke nagyon problematikus, vannak eszmék, melyeknek értéke nagyon mulandó, Ezek azon eszmék, melyek előtt szeretném, ha a mi társadalmunk bezárná ajtaját, zárná be mindaddig, mig nálunknál hatalmasabb, erősebb, műveltebb és azért többet kibíró népek meg fogják próbálni, oly népek, a kik az új eszmékkel luxust űzhetnek, ép ugy, mint az új divatkelmékkel, hogy megpróbálják: mennyi a tartalom, a realitás és az igazság bennök. S épen ezt tartom én társadalmi bajaink nagy okának, hogy nagyon is kapkodunk mindenért, a mi új eszme, vagy a mi annak látszik lenni, hogy hajánál fogva rántjuk elé a még ki nem próbált eszmét \ és hányszor kell aztán megfizetnünk a drága tanpénzt s a mellett elvesztettük az időt és fáradságot is. {Helyeslés a jobboldalon.) Én ennélfogva, t. ház, kimondom őszintén azon véleményemet, hogy a mi társadalmi bajaink alapokának egészen mást tartok, mint a mit fel szoktak hozni. Őszintén kimondom, hogy a gyógyszer, melyet társadalmi bajaink várnak, okvetlenül az álliberalismustól való tartózkodásban és a rohamos haladástól való vonakodásban rejlik. (Mozgás a szélső balon.) Volnának t. ház, még egynémely dolgok, melyekre t. képviselőtársam beszédét ilb tőíeg reflektálni kívánnék. De nem nyújtom hosszura beszédemet éá átengedem a választ hivatottabbaknak s áttérek arra a tárgyra, mely rövid felszólalásomnak tulajdonképeni okát képezi. Az igen tisztelt minister ur figyelmét akarom felhirni ez alkalommal a kii', járásoké ágok és törvényszékek végleges rendezésének ügyére. Az 1875 : XXXVI. t.-cz., a mely a bíróságoknak létszámát leszállította s a mely egyszersmind a bírák áthelyezésére, valamint a birák és királyi ügyészek nyugdíjazására vonatkozó törvényes intézkedéseket és garamiakat hatályon kivüí léptette, zz új szervezés befejezésére bárom évi időt enged az igazságügyminister urnak és kötelességévé teszi, hogy azontúl pontos statístiksi adatokat szerezzen be az egyes királyi törvényszékek és járásbíróságok ügyforgalmáról, hogy ezen adatok alapján, a melyek a ház elé lesznek terjesztendők, a törvényhozás véglegesen állapíthassa meg az egyes törvényszékek számát, a területi beosztást, az egyes törvényszékek székhelyét s egyszersmind a birák végleges számát is. Az ezen törvényben adott felhatalmazás már rég letelt; be is fejeztetett csakugyan három év alatt az új birói szervezés; az igazságügyminister ur az adatokat is beszerezte és beterjesztette az országgyűlés elé , valamint természetesen ugyanezen indokoknál fogva ismét életbe lépett a királyi birák és királyi ügyészek áthelyezésérői és nyugdíjazásáról szóló intézkedések érvénye. Egy azonban, a mire méltán vártak oly sokan, még mindig függőben van, nevezetesen az első folyamodása bíróságok szervezése. S mivel ez mindez ideig függőben van, merem állítani, t. ház. hogy a birói függetlenség ama garantiája, melynél fogva a törvényesen kinevezett bíró, a törvénybe i meghatározott eseteken és módokon kívül hivatalból el nem mozdítható, melynél fogva a magi bíróságától akaratán kívül más birói székre át nem helyezhető, melynél fogva nyugalomba nem helyezhető , mondom, hogy a birói függetlenség ama garantálja mindaddig irott malaszt marad a bíróság egy egy részére nézve, a mig az első folyamodása bíróságok rendezésénél- ügye megoldva nincs. Hogyha ugyanis, t. ház, a törvényhozás elő fogja venni majd a^t a törvényjavaslatot, a mely e tekintetben hivatva lesz véglegesen intézkedni, kérdem, hogy a törvényhozásnak nem áll-e hatalmában ismét újabb reductiókat tenni az első folyamodása bíróságok létszámára nézve? Ha már most ez megtörténhetik, akkor kérdem, nem áll-e be az az eshetőség, hogy némely birák ismét nyugdíjazandók lesznek? De hogy ha ez az eshetőség nem áll is be, okvetlenül be fog állni az a másik, t. i. az, hogy az egyes bíróságok székhelyei megváltozván, egész bíróságoknak kell eddigi székhelyükről mái. székhelyre átmenni. Elismerem, hogy ez a birói függetlenségnek valami nagyon érzékeny megsértését nem foglalja magában, de azon egyes érdekelt birák magán életviszonyainak mégis mindaddig, mig