Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-50

336 50. országos illés febrnár S. 1882. alkotmány védelmére szólítja zászló alá. Én j azért részemről kívánom, hogy a katonaságot [ adják vissza az emberiségnek, a polgárságnak, hogy legyen ismét emberré, polgárrá. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ha azzá lesz, akkor fog igazán lelkesülni hazájáért, annak alkotmányáért és a törvényes fejedelemért (Ugy van! a szélső balon.) De, igen t. képviselőház, még egy pár szavam van az egyházi bíróságokra nézve. Meg­jegyzem mellékesen, hogy az általam előbb em­lített tárgyban bátor leszek a t. háznak egy határozati javaslatot szíves elfogadásra ajánlani. {Halljuk!) Az egyházi biróságokról méltóztatik tudni, hogy ezek az előtt bíráskodtak a születés törvényességét illetőleg a válóperekben, az örö­kösödési perekben és isten tudja milyen más kérdésekben. Csak az utóbbi időben sikerült az államot államban nem tűrő elvnek annyira győze­delmeskedni, hogy az egyhézi bíróságok hatáskörét a házassági válóperekben csak a házassági kötelék érvényességének bírálatára reducálta a törvényhozás. No t, ház, ilyen egyházi bíróságunk van három: a szent szék, nz erdélyi protestáns bíró­ságok és az unitárius egyházi bíróságok. (Halljuk !) Ezek az egyházi bíróságok uraim, példákkal bizonyítják azt, miként lehet a hitet, a lelkiis­meretet, az erkölcsöt és igazságot felügyelet és felelősség nélkül egyenesen gúny tárgyává tenni. (Ugy van a szélső balon.) Igen t. képviselőház, áll ez kivétel nélkül, áll ugy az egyikre, mint a másikra nézve. Ezt röviden példákkal fogom igazolni. (Halljuk!) A szentszékek bíráskodását, — megjegyez­vén, hogy a quod tibi justum, mini aequuni elvénél fogva a debreczeni zsinat is követeli ezen bíráskodást és követelni fogja még tán a zsidóság és mások is — annak megemlítése mellett, mondom, rövid példákkal akarom ítéle­temet, mely megvallom, elég szigorú, indokolni. (Halljuk!)' A szentszéki bíráskodás magát a családi jogot,az örökösödési jogot veszélyezteti; (Halljuk!) méltóztassanak egy példát tekintetbe venni. A katholikus házaspár megindítja a válópert. A férj akatholisal és el választatik nejétől, a nő, ki katholikus maradt, vagy egyátaíában nem válasz­tátik el, vagy csak ágy és asztaltól választatik el, — a férj megnősül ismét és elvesz az állam törvényei szerint ismét egy katholikus nőt. Mindkét házasságból gyermekek származtak. A második házasság ismét szerencsétlen, a férj el akar válni, el is választatik, azon különbséggel, hogy a szentszék azt mondja, hogy ezen máso­dik házasság még csak megkötöttnek, érvényesnek sem tekinthető. Ebből pedig mi következik ? Az, hogy az államban létező bíróság Ítélete alapján az a második házasságból származott gyermekek \ törvénytelennek mondatnak. Az állam törvénye az egyház törvényével ellenkezik. De méltóztatott megütközni azon, hogy azt mondtam, hogy az erkölcsöket veszélyezteti. A fővárosban történt nem régiben egy eset (Halljuk!) hol egy házaspár három évig törvényes házas­ságban együtt élt. ezen házasságból egy leány gyermek származott és a házasság mégis — mirabile dictu — a 4-ik esztendőben a matrimonium non consummatum alapján a szent szék által felbon­tatott, (Derültség) felbontatott oly auspiciamok közt, hogy a férj előzetesen fogadást tett arra, hogy ha nejétől elválik, leánygyermekükről gondoskodni fog. Ezen Ígéretet a szentszéknél nem lehetett protocollumba venni. Az anya meg­halt, a férj elfelejtette igéretét és a leány ide­gennek morzsakeuyerére szorult. A férj később ismét megnősült, házassága gyümölcstelen maradt, felkereste leányát és megtalálta a Min ösvényén, ott, a honnan többé megmentemi a felébredt apai szeretet teljének is lehetetlen volt. (Mozgás.) íme egy kép a fővárosi életből. De nemcsak a szentszékekről akarok be­szélni. Sokszor hallottam, olvastam az erdélyi protestáns egyházakról — nem mondom, hogy való, de azt hiszem, a t. háznak minden tagja olvasta és hallotta számtalanszor a vádat, hogy üzletet csinálnak a dologból. (Igaz! a szélső' bal­oldalon) Pedig a haraszt nem zörög hiába. De itt van az unitárius bíráskodás. Alig kezdte meg a fővárosban az unitárius egyházbiróság műkö­dését, mivel kezdte azt meg? Egy báró megis­merkedik valami fürdőben egy nővel, a báró törvényes házasságban él, az unitárius püspök telegraf utján elválasztja a bárót, a nélkül, hogy a feleségét megidézte volna (Egy hang a jobb­oldalon: Nem áll!) és összeházasítja a másik nővel csak azért, hogy a báró mindjárt a har­madik-negyedik napon meghaljon; és most a gazdag báró öröksége felett a két özvegy perle­kedik, hogy melyik legyen a nevető Örökös. Ez ismét egy kép a fővárosból. Tény az, hogy ezen egyházbiróságok min­den felügyelet nélkül és felelősség nélkül járnak el az igazságszolgáltatásban, már pedig a par­lamentáris kormányformával és az abból folyó ministeri felelősség elvével össze nem egyeztet­hető, hogy az ország határain belül létezzék oly hatóság, mely a családdal érintkezzék, a nélkül, hogy ezért valakinek felelős volna. (Helyeslés.) En azon nézetben vagyok, hogy az alkotmányos állam az egyházi területet el nem kerülheti, a középkori remanentiákkal és ferde traditiókkal szakítani kell, ha az igazság és jogvédelem igényeit ki akarja elégíteni. A szálkát, nehogy kellemetlen rothadást vagy kellemetlen daganatot idézzen elő, óvatos kézzel bár, de ki kell húzni az igazságszolgáltatás testéből. Az egyházi biró-

Next

/
Oldalképek
Tartalom