Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-50

50. országos ölés február 8. 18S2. 337 ságokat, ha ily erkölcstelen dolgokat nem aka- I rimk táplálni, el kell törölni, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Láttuk, ige a t. képviselőház, hogy a per­rendtartási novella megalkotásánál az igazság 1 gy­minister ur ezen kérdést is szorgalmasan el­kerülte. Mert ott, a hol merész eoneeptiókkal szépet, nagyot, nemest kell alkotni, ott az igazságügyminister ur nincs otthon, (Derültség a szélső baloldalon.) Láttuk, igeu t. képviselőház, hogy a t. igazságügyminister• ur a centralis-;­íiónak és olyan administrationális rendszemek híve, melyet elítél a művelt külföld minden állama, elítéli, mert a centralisatio nem lehet alapelve az igazságszolgáltatásnak. Nem lehet alapelve, mert a túlságos gyámkodás megöli a politikai szabadságot, mert az öntevékenység vezet az önkorlátozáshoz és ez teremti meg az igazi politikai szabadságot. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Láttuk, hogy az igen t. igazságügyminister ur politikája miiyen eredményekre vezetett. Fel kell még említenem azt is, hogy a beszédem elején felállított azon tételnek, mely szerint azon államban, melyben nincs igazság­szolgáltatás, az erkölcsök is sülyednek, valósá­gos verificatióját találjuk a magyarországi álla­potokban. Mig ugyanis a közvagyonosodás lépés­ről lépésre progressiv arányban süly ed s a csődök szaporodnak, addig az ország erkölcseire világot ve-tő azon perek szaporodnak, mely perek szaporodásától óvjon az isten minden nemzetet, szaporodnak a btínperek, mit a jelentés is felhoz; szaporodnak — és ezt sem fogja tagadni a minister ur — a válóperek; szaporodnak a törvénytelen apaság iránti perek; szaporodnak a születés 'Örvényességének megtámadását czélzó perek, melyeket pedig évek során át a magyar társadalom csak híréből ismsrt. (Ugy van! a szélső baloldalon) Most csak Budapesten, leg­újabban 15 olyan per lett megindítva, melyben a születés törvényessége támadtatik meg. (Mozgás). De mit mondjak? Nincsenek-e napirenden az öngyilkosságok, az akasztások? Hát nem való-e, hogy sülyedünk erkölcsileg? Nem tapasz­taljuk-e a képviselőválasztásoknál, hogy a poli­tikai erkölcsök lazulnak? (letszés a szélső bal­oldalon.) De t. ház, az igazságügyminister ur nem­csak a törvényhozás, nemcsak az administratio terén nem tesz eleget kötelességének. Van íipecialiter nem az igazságügynek, de az igazság­ügyministernek egy igen fontos személyes állami hivatása. Ez a hivatása az igazságügyministernek abban áll, hogy igyekezzék a kormánytanácsban ellenőrizni azt, hogy a polgárok ősi jogai, vele­született és szerzett jogai mindenkor épségben KÉPvH. NAPLÓ. 1881—84. II. KÖTET. tartassanak, hogy a jog és szabadság kellő tiszteletben tartassák, hogy a jogok a köte­lezettséggel reciprocitásban álljanak. Mennyiben tölti be az igazságügyminister ur ezen hivatást? Megfelelnek-e a rendszabályok nálunk Magyar­országon a jog elveinek, a hol pl. ä véradó semmiféle jognak nem alapja, csakis kötelezett­ség. Jogállapot-e az, midőn egy apának, ki 4—5 gyermekét veszti el a csatatéren, nem adatik meg azon veleszületett jog. hogy az állam intézményeibe beleszólhasson akkor, ha 5 kr. adóval hátralékban marad, vagy épen nem fizeti adóját, mert koldusbotra jutott azért, mivel elvonták gyermekeit a munkától? (Tetszés a szélső baloldalon.) Jogállam-e az, a hol az egyesületi jog a policialis felügyelettől függ egyedül? Jog­állapot-e az, a hol a levéltitok pénzügymiuisteri rendeletekkel szabályoztatik? (Tetszés a szélső baloldalon.) Mi t. ház, ezt a politikát nem helyeseljük; sürgős, gyökeres javítást kívánunk. Azt mondják, t. ház, hogy önök is akarnak javítani — beszédem végéhez közeledem (Hall­juk !) — de akadályozza önöket abban a kényszer­helyzet. Ezt a kényszerhelyzetet különösen az előadó Busbach Péter is szereti hangoztatni akkor, mikor culturalis érdekeinkről és valósá­gos nemzeti beruházásokról van szó. Ezen kényszerhelyzetről akarok néhány szót szólani. (Halljuk !) Azt hiszem, hogy az állambölcsesség és az igazság felismeréséhez való törekvés nem nyughatik meg abban, hogy constatálja, hogy kényszerhelyzet vau, hogy beismerje, miszerint az elhibázott államháztartás kényszerzubbonyt ölt culturalis érdekeinkre, hanem fel kell ismerni azon bölcseleti igazságot is, hogy a kényszer­helyzet nem ok, hanem okozat, okozata azon kárhozatos politikának, melyet államháztartásunk­ban önök követnek és szavazataikkal vakon tartanak. (Elénk helyeslés a. szélső bal felől.) Mert ne az okozással méltóztassanak takarózni, hanem az okokat tessék elhárítani s akkor nem kell oly kényszerhelyzettel számolni, a mely nem engedi meg, hogy igazságügyünkre, a mely­nél bélyegekből 9 milliót és jogilletékek boí 12 milliót veszünk be, egy krajezárt se fordít­hassunk. (Ugy van! a szélső balfel öl.) Nekünk t. ház, lenne okunk e kényszer­helyzetet szemükre lobbantani. De mi ezt nem teszszük. Nem kérkedünk Ítéletünk józanságával; nem hivalkodunk mi azzal, hogy az ezeu pado­kon elmondott baljóslatok íme mostanáig be­teljesedtek. Vájjon ki lehetne büszke arra, hogy nemzetének, népének Kasszandrája lehessen. Én azt hiszem t. ház, hogy erre nem lehetne büszke senki. Mi nem is kérkedünk igazságunkkal, hanem e helyett t. ház, szorgalmas munkára 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom