Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-36

28 «M>. országos ttlés január 12, 1882. megyének régi gazdagsága megszűnt, nem létezik | többé, azt elvitte a rósz kormányzat, az adóvégre- j hajtó és az elemi csapás, melyek együtt Isten átkaként dolgoztak. {Ugy van! a szélső baloldalon.) A szegénységnek és nyomorúságnak ezen kétségtelen jeleit és az ezek elhárítására irányuló komoly gondolkodást nélkülözöm én a költségvetésben, a kormány közgazdasági és pénzügyi politikájának előterjesztésében és akkor, mikor itt mindig újabb indirect adók behozataláról beszélnek. De hogy Magyarországon a nyomor és az anyagi jólét egyéb jelei is láthatók, előttem kétségtelen. Nem szólok a kivándorlásról, nem arról, hogy az ország egyik-másik részében a nép egyszer-máskor felkeredik mintegy titkos ösztön és sejtelem által meglepetve, ott hagyja hónát, vándorol, azt se tudja hová, vándorol, a hol legalább munkát és kenyeret kap, melyet tőle az állam nevében nem harácsolhat el a végrehajtó. (Egy hang jobbjelül : De visszajön.) Igenis visszajön, de koldusán, miből nincs hasznunk. Azt sem látom a költségvetésből, a kimutatásokból, hogy Magyarország leggazdagabb aldunai megyéi: Torontál és Temes a nyomornak minő fokára jutottak, mert folyamodni akarnak a kormányhoz, hogy a bekebelezett adóhátralék miatt kezdje meg azon birtokok elárverezését, a melyek azon falvakban vannak, a melyek nem műveiik azon földet, a mely adóhátralékokkal van túlterhelve. Mindezeket nem hozom fel, de látom, tapasztalom azt az ország idegen ajkú népeinél, a tótoknál, románoknál, szerbeknél, horvátoknál, hogy mindenütt a magyar államhoz való ragaszkodás eszméje kezd kihalni, kezd kihalni azon ragaszkodás, mely az idegen népeket a hazához köti, sőt többet mondok, szívükben az egykori szeretet a földhöz lassanként elhidegül és közönyösség az ország sorsa iránt, sőt ellenséges indulat kezd bennök gyökeret verni. Nem mesterséges úton keletkezik ez, nem az idegen ajak hozza magával, hiszen az idegen ajkú nép nálunk is csak oly viszonyban van az államhoz és annak tekintélyéhez, intézményéhez, mint más országban. A mely állam anyagi és szellemi jólétet tud biztosítani polgárának, ahhoz ragaszkodnak polgárai, ha idegen ajkúak is. (Helyeslés a szélső haloldalon.) De a mely állam az anyagi megélhetés legkezdetlegesebb eszközeitől is megfosztja, készakarva szándékosan, folytonosan és rendszeresen évről évre az ország népét, az az állam ne számítson arra, hogy az idegen ajkúak ragaszkodjanak hozzá. Ott látom én igazán annak az okát, ami Zágrábban, Újvidéken, Karlovitzon, Baláíisfalván, Turóezszentmártonbau történik az országban. (Helyeslés a í-zélső baloldalon.) Nem lehet hatalmi rendszabályokkal szeretetet gerjeszteni a népben az állam iránt, hanem lehet ugy, ha szellemi és anyagi jólétet, személy- és vagyonbiztonságot adunk neki, de oly pénzügyi politikával és kezeléssel, mint a minőt a t. kormány folytat, olyannal fájdalom bekövetkczhetik, nemcsak bekövetkezhetik,de meg fogjuk élni talán azt is, hogy nem csak az idegen ajkúak, hanem a magyar ajkú nép is elfordul ezen országtól, melynek kormánya ekként gazdálkodik. (Helyeslés a szélső bal/elől.) T. ház! A helyzet teljes meggyőződésem szerint akként áll mind pénzügyi, költségvetési, mind közgazdasági tekintetben, a miként nekem szerencsém vagy szerencsétlenségem volt azt esetelni. Nem hiszem, hogy magam legyek, ki téved e tekintetben, azt hiszem, nagyon sokan lesznek velem egy nézetben és az ország sorsát körülbelül ép ugy látják, mint én. (Ugy van! a szélső balon.) Talán előttem szólott igen t. képviselőtársam már nem oly hevesvérű mint én, de az ő felszólalásában az ország sorsának csak ily képét látja ő maga, mint a minőt én magam tapasztaltam közvetlenül. De ily helyzettel szemközt, midőn a kormány egyátalán képtelen egy évnél távolabb jövőre belátni, a midőn egyáltalán képtelen nekünk programmot adni, midőn egyáltalán képtelen igazolni azt, hogy miért ül azon a helyen, mit akar kormányzatával, mit akar hatalmával, mit akar többségével; midőn képtelen megfelelni arra, hogy hova vezeti ez az országot; mikor 50 millió a deficit, mikor külső szomszédos bonyodalmak sem fenyegetnek bennünket, mikor újabb és újabb adóemelések nem a kincstár jövedelmeit, hanem a hátralékok számát gyarapítják ; mikor bekövetkezhetik az az időpont, mert elismerem, hogy ma még vidámon dolgozik a magyar állam hitele, hegyen, völgyön lakodalom járja, midőn a pénzügyministernél az a pár száz millió még eltart, de majd bekövetkezik az az idő, mely be fog következni minél előbb, meglehet váratlanul, majd mikor előttünek lesz az örvény, melyről Somssich t. képviselőtársam beszélt, kérdem,ily helyzettel szemben mi a teendőnk ? Ezí kérdem én egész tisztelettel. T. ház! Három alternatíva áll előttünk. Az egyik alternatíva: maradni azon fatalistieus semmittevés, semmivel nem gondoló és semmivel nem törődő állapotban, melyben vagyunk most és várni, mig defmat amnis, mig az örvényhez érünk, mely eltemet mindent, a mi előtte feküdt volt. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Iqaz! Ugy van!) Ez az egyik alternatíva. Ugy látom, azt kell konstatálnom, hogy a t. kormány ezen alternatívát fogadta el. A mi a másik alternatívát illeti, mert ez az első nem sokáig tarthat, legalább nem hiszem hogy sokáig tartson, az előadó ur azt mondja ugyan, hogy megérjük, a mikor államháztartá-