Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-36

36- országos ülés január 12, 18S2 59 sunk egyensúlya helyre lesz állítva, de én azt j hiszem, hogy ő nem éri meg. (Közbeszólás a | szélső baloldalról: Ha mathuzalemi kort él sem! Derültség.) És én sem, legalább ezen az utón nem. Ezen első alternatíva tehát, melynek az állam halad, sokáig nem tarthat. A másik alternatíva az — és én megvallom, hogy ha a t. kormány tagadni fogja, kétségkívül nem fogja elismerni, oka is van rá miért el nem ismerni, de nem csodálkoznám, ha nyíltan megvallaná — azon meggyőződést kelteni a népben, hogy hát minek nekünk ez az alkotmány, ez az országgyűlés, ez a parlamentarismus, minek a ministerium, mire való ezen önállás látszata, mikor voltaképen pénzünk felett a delgatió rendelkezik, mikor erőink és érdekeink felett azon hatalmi tényezők döntenek, melyeket Somssich t. képviselőtársam emlegetett, mikor nekünk egyéb feladatunk nincs, mint szabadon nyilatkozni, a midőn az egyik résznek, a többségnek feladata a költségeket megszavazni, a másik félnek pedig nincs egyéb feladata, mint szabadon panaszkodni, mondom, ilyen meggyőződést kelteni az országban, az országa népében, hogy az ily állás jobb mint a semminő: a helyett, hogy ezen, a nyomorba ú'ző, kiszivattyúzó pénzügyi politika súlya alatt azzal dicsekedjék, hogy nekünk van országgyűlésünk, parlamentarismusunk. független felelős ministeriumunk, szabadsajtónk, van mindenünk, ahelyett inkább nagy szerényen kopogna a Reiehsrath kapuin, azt mondván, meguntuk már az önállóságot, ugyan ismételjétek nekünk, a mit Ígértetek 1861-ben, szeretnők niégegyszer hallani. Ezen álláspontot is értem. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Elkárhoztatom ugyan ezen álláspont követőit, de legjobban azokat, a kik oda kényszerítik majd egyszer valamikor a nemzetet, hogy még ilyesmi is niegfogamzék egyikmásik tagjának az agyában. Pedig ilyen szomorú jelenségeket is tapasztalunk, nem hogy épen a Reichsrathba menjünk, hanem az ország egyes vidékein a nép közt igen sok helyen el van terjedve azon nézet, hogy bizon ez az egész alkotmányosság minden parlamentarismusával, minden felelős ministerium ával nem ér semmit, mert nem érzi annak javát, előnyét és hasznát, hanem csak rettentő nyomorba kergető tejbeit. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) "B.& pedig a népben megszűnik az alkotmányosság szabad intézményeiben való bizalom, ebből nagyon szomorú következmények származhatnak — — Ivánka Imre (közbeszól): Forradalom! Eötvös Károly: Forradalmat méltóztatott említeni? Az is bekövetkezik. De mi, t. ház, ezen oldalon a politikai gondolkodás becsületes ellenőrzésével és erélyével, oppositionalis kötelességünk teljesíiésével épen útját akarjuk állani annak, hogy odafejlődjek a dolog, hogy forradalom legyen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Mi akarjuk útját állani, mi vagyunk azok, a kik intjük a kormányt; ne tovább ezen az utón, mert a nép utoljára, a kétségbeesésbe hajtatik, honnan nincs más menekvés, mint. a kitörés, mint az örvénybe rohanás egyik vagy másik alapon. Mi vagyunk azok, a kik állítjuk, hogy a trón szilárdságát fogja ezen politika megdönteni, a mikor a nemzet jóléte összeomlik és annak végső kövéhez a trónhoz kötött ragaszkodás is szűnni kezd, akkor igenis majd be fog következhetni az állapot, melyet már mi sem tudunk akkor megakadályozni, de a melynek teremtői most ott ülnek a vörös székeken. (Élénk helyeslés a szélső' baloldalon.) A harmadik alternatíva e helyzetben nem lehet más, mint a nemzetnek visszaszerezni meckötött erőit, a nemzetnek visszaszerezni azt, a mit 1867., 1873., 1876., 1878. és azóta tőle elvettek. Azért üdvözöltem beszédem elején az előttem szólott Somssich Pál t. képviselő urat, azért üdvözöltem azon téren, midőn legalább felemlíteni szükségesnek tartotta azt, hogy a véderő mai szervezetében, mai kezelésében oly teher, melyet a magyar nemzet adóképessóge többé már meg nem bir. Örülök, hogy azon oldalról is, azon férfiak közül is távolról ugyan, de rámutatás történt arra a bajra, a mely felé ha megyünk, összes bajaink kútforrását megtaláljuk. Hiszen államháztartásunk rendezéséről beszélnek ugyan az előadó ur és pénzügy mi uister ur, a pénzügyi helyzet javításáról, fogyasztási adókról és ilyenekről. Jó! mondta az előadó ur, hogy pénzügyi politikában nincs bűvészet, ott valóban a tényezőkkel kell számolni. Hát bocsánatot kérek, a rendszeresen kizsarolt nép között újabb adóemelésről beszélni, xíjabb fogyasztási adót behozni, hát komoly tényezőkkel való számolás? hát ez nem bűvészet? Ennek az eljárásnak nem lesz eredménye. Igenis, Magyarország népe nagyon sok áldozatot tud még hozni a magyar állam fentartására, de azon rendszer alapján, mely alatt most vagyunk, nem bir már áldozni semmit. A fogyasztási adóknak nagyon sok nemét lehet még Magyarországba behozni, de csak ugy, ha a határon állíttatik fel a vámvonal, ha a fogyasztási adót nemcsak a belföldön szedik, hanem ha a Magyarország népe által fogyasztott czikkek után a vámot a külföld fizeti, akkor igenis Magyarország államháztartásának egyensúlyát helyre lehet állítani. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) De ahhoz szükséges, hogy Magyarország nyerje vissza önállóságát, (Elénk helyeslés szélső balfelöl.) nyerje vissza azon függetlenségét, mely nélkül soha semmiféle pénzügyi áldozatot az ország mai helyzetében senki nem fog hozni (TJgyvan!