Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-50

SO, országos filé* febrnár 8. 1883 323 tásának, a mely nálunk nemzetiségi szempontból is fontos. Bátor vagyok indítványomat a t. minisíerelnök ur figyelmébe ajánlani és azt hiszem, hogy bár sanyarú anyagi körülmények közt vagyunk, de mikor egy 250—300 millió frtnyi budgetrö'l van szó, akkor e czélra 50 ezer frtot lehet áldozni, a mely okvetlenül meg fogja a maga kamatját hozni már csak ezen szempontból a fővárosban is; mert míg a vidéki színészet a művészet fokára nem fejlődik, addig a nemzeti színház sohasem fog a tökély azon fokára fejlődni, a melyet tőle mint elsőrendű intézettől követelünk, mert csak a vidéki magyar színészet képes egy nagy intézetet mint a nemzeti színház új erőkkel ellátni és fentartani. És azt hiszem, hogy azon pazarlás mellett, a mely itt a nemzeti színháznál űzetik, a sokfejű igazgatóság, a fizetéseknek forcirozott felemelése mellett, igen könnyen lehetne 50,000 frtot megtakarítani és a színészetnek adni. És itt lehetetlen egy pár szót nem szólani a nemzeti színházról. Szerintem tökéletesen nem felel meg azon hivatásnak, a melyet hozzá kötünk; mert az a nemzeti szinház, a mely éveken át cseheket énekeltet olasz nyelven és azoknak rémítő nagy fizetést ad, ez a szinház nem mondhatja azt, hogy tökéletesen megfelel egy magyar nemzeti műintézet feladatának, a mint azt minden ilyenféle intézettől megkövetelhetjük. Én azt hiszem, hogy hä mi a nemzeti színházat fenn akarjuk tartani és magasabb színvonalra akarjuk emelni, épen az szükséges, hogy gondoskodjunk arról, hogy legyenek a vidéken jobb színházak, legyen a vidéken több olyan szinház, a melyből a nemzeti szinház a maga tagjait rekrutázhassa. Ezek után t. ház, bátor leszek indítványomat felolvasni, a mely abból áli, hogy : „A képviselőház elhatározza, hogy az 1882-ik évtől fogva a magyar színészet gyámolítására évi 50 ezer frt államsegélyt fordíttat. Nevezett összeg kiosztásánál különös tekintetben részesülnek azon városok, a melyekben eddig állandó színészet nem létezett. A pénzeket a belügy mi nister osztja ki; a segélyezett városok vagy színigazgatók nevei a segél}"összegnek megnevezésével a hivatalos lapban közzététetnek. Fenti határozat kapcsában az 1882-iki államköltségvetésben a belügy ministeriumnái az átalános közigazgatási kiadások és bevételek czíme 3. rovata után ezen megnevezésen : „magyar vidéki színészei segélyezése" 50 ezer frt beiktattatik." Bátor vagyok indítványomat a t ház becses figyelmébe ajánlani és annak elfogadását kérni. Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány. Duka Ferencz jegyző (olvassa). Tisza Kálmán minísíereínök: T. képviselőház! A vidéki szinégset előmozdítását. emelését én is helyesnek, czéíszerűnek, de oly feladatnak tartom, a mely a társadalmi és hatósági élet. körébe tartozik, nem nedig a törvényhozási költségvetés keretébe. Epén azért, bármennyire, óhajtom a vidéki színészet emelését, én a magam részéről arra kérem a t. házat, hogy a benyújtott indítványt, illetőleg költségtöbbletet elfogadni ne méltóztassék. Különösen megkívánom jegyezni még azt, hogy azon indokolás, mely szerint a nemzeü színháznál a nagy fizetésekből, — mint a t. képviselő ur mondja — meglehetne az általa indítványozott összeget takarítani, el nem fogadható; mert a nélkül, hogy a nemzeti színházi fizetések nagy vagy kicsi voltának kérdésébe bocsátkozni akarnék, csak azt jegyzem meg, hogy ha az országban több szinház lenne, — a mit egyébiránt óhajtanék — a mely a színészeknek nagyobb fizetéseket adhatna, akkor a nemzeti színházi fizetések nem kisebbek, hanem nagyobbak lennének. Ez a dolog logikája. Megtakarítani tehát a nemzeti színháznál a fizetések leszállításával nem lehet. (Ügy van! a jobboldalon.) De a képviselő ur most 50,000 frtot kér. Ha a törvényhozás azt tartaná, hogy „a vidéki színházak segélyezése" lehet elvileg egy budgettétel, akkor ezen 50,000 frtnál megállani nem fog lehető lenni. Mert szeretném látni, hogy hol van abban igazságosság, ha első sorban azok a városok részesittetnek segélyben, a hol eddig nem volt szinház, tehát nem azokat segélyezzük, a kik eddig is áldozattal tartottak színházat, hanem azokat, a kik már azzal is mutatják, hogy nem éreznek oly melegen az ügy iránt, mert nem csináltak eddig semmit. Ez nem lehetne igazságos. Es ha az állam budgetileg segélyezné az egyiket, nagyon szeretném tudni, hogy mely alapon tagadná meg a segélyt a másiktól. így az 50,000 írtból sok város nem kapna többet mintegy 500 frtnál, a mi annyi mint semmi, vagy pedig rövid idő alatt 100 ezerekre kellene emelni a segélyösszeget. Ezeket csak mellékesen megjegyezve, azt hiszem, hogy a vidéki színházaknak általam iá fontosnak elismert emelése sociális téren, ugy mint az eddig is történt, a hatóságokra, a községekre tartozik. Kérem a t. házat, hogy az indítványt ne méltóztassék elfogadni. [Elénk helyeslés a jobboldalon) Herman Ottó: T. képviselőház! A bécsi szinházégés alkalmából bátor voltam a t. minístereínök úrhoz egy interpellátiót intézni s az arra adott feleleténél megígértem, hogy az illető költségvetés tárgyalása, alkalmával az illető tételnél a nemzeti szinház tűzbiztonsága tekintetében, ha épen szükségesnek fogom találni, elő fogom adni azt, a mit szükségesnek találok is. (Halljuk!) T. képviselőház! En ;!?t elismerem, hogy 41*