Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-50
324 50. orsüágos ülés február 8. 1882. ama borzasztó katasztrófa befolyása alatt Magyarországon egy csoda történt annyiban, hogy vegyes elemekből álló bizottság három ülésben egy meglehetősen komplikált szabályzatot tárgyalt és megállapodásra is jutott. Azt is elismerem, hogy a t. belligyminister ur buzgósággal és erélylyel járt el ezen dologban és ha nekem valami iránt kifogásom van, az egyedül a következő. Hogyha a t. ministerelnök ur nem tartotta méltóságával megférőnek, hogy a szakemberek lépéseit, kövesse, vagy hogy azoknak a példája szerint járjon el, talán eljárhatott volna az osztrák császár példája szerint, a ki személyesen győződött meg a színházak berendezéséről, a tűzbiztonságra való intézkedések mibenlétérő], mert ha a t. belügyminister ur ezt követte volna, akkor meggyőződött s ha követi most, meggyőződhetik roéc: most is, hogy daczára mindazon rendszabályoknak, melyeket a szabályzat megállapított és daczára mindazoknak, a miket a külföldre kiküldött szakemberek javaslatba fognak hozni, az igényelt nagy átalakításokat azonnal tökéletesen, radikálisan keresztül vinni nem lehet, hogy tehát itt a tűzveszélynek eséh 7 ei még as óvó rendszabályok daczára is megmaradnak, ha mindjárt némely részben csökkennek is. {ügy van ! a szélső baloldalon.) Én többszöresen meglátogattam a nemzeti szinház színpadát és pedig előadás alatt és azt tapasztaltam, hogy a színfalak és a szinház fala közti tér oly szíík, hogy egy kissé népesebb darabnál a személyzetnek oly zsúfolása áil be, hogy ott a lemegyszerííbb manipuláfiónál nem annyira a színháznak, hanem a ruházatnak kigyuladása által a legnagyobb veszedelem áll be és ezen zsúfolás következtében a legéberebb tűzoltó sem teljesísheti kötél sségét, mert a veszélyfészkéhez nem férhet hozzá. A népszínháznál e tekintetben igen kedvelő viszonyok vannak, minthogy a színpad nagyon tágas, a nemzeti színháznál azonban a mostani állapot szerintem absolute fentarthatatlan. Fentarthatatlan annyival is inkább, mert mini már mondtam, mindazon dolgokat, melyek tűzveszélyesek, rögtön, sőt hosszabb idő múlva sem távolíthatják el tökéletesen, sőt meg kell fontolni azt is, hogy a melleit, hogy a működő személyzet nagyrésze, mely nincsen a színpadon, hanem a színfalak mögött van zsúfolva, bármely okból bekövetkezhető tűzvész esetében, a menekvéstől el van zárva ; és oly helyeken, pb ott, a hol a kar Öltözködik, tehát a hol 80-—100 személy vau, oít ezek veszély esetén, ha a vasfüggönyt leeresztik, minden menekvéstől el vannak zárva. Ajánlanám tehát a t. belügyminister ur figyelmébe, fordítaná törekvését ezen viszonyok reforttfálására, t. i. hogy megnyeressék ason tér, mely okvetlenül szükséges, hogy népes színdaraboknál ; a személyzet szabadon mozoghasson, sőt hogy ott a tűzbiztossági előintézkedések megtétethessenek, hogy tűzvész vagy a ruhák kigyuladása esetén a tűzoltók közbelépése lehetővé tétessék ! és miként lehetne segíteni azon, hogy e végső s esetre, ha valamely véletlen következtében akár a színpadon, akár valamely más helyen tűzvész J támad, ott a személyzet menekülési útja meg 1 legyen. Mert elismerem, hogy a mennyi intézkedés a közönség érdekében történik, az igenis keresztül vihető; keresztül vihető a nemzeti színháznál is, de arról tökéletesen meg vagyok győződve és pedig autopsia útján: hogyha leere sztetik egyszer akár az aszb észt-függöny, akár a behozandó vasfüggöny, a nemzeti szinház személyzetének legnagyobb része absolute megég, megfúl. Erre felkérem a t. minister ur figyelmét. Tisza Kálmán ministerelnök és belügyminister: T. képviselőház ! Azt hiszem, méltóztatnak tudni, hogy a szóba hozott kérdés szakértőkkel, még pedig ugy a színpadok berendezése körül tapasztalatokkal bírókkal, mint a tudomány embereivei tüzetesen tárgyaltatott. Méltóztatnak tudni azt is, hogy épen azért, hogy az intézkedések a lehető legjobbak legyenek, felkértem szakférfiakat, a kik megnézték Németországnak egy pár legjobban berendezettnek elismert színházát. Esen szakértők jelentései még nincsenek nálam, de remélem, hogy rövid időn megkapom azokat. Én részemről tehát ezen irányban megteszek mindent és engedjen meg a képviselő ur, azon meggyőződésben vagyok, hogy ha szakiéi fiakat bizok meg, ha azoknak a véleményét hallgatom meg, több hasznot teszek, mint ha, az ő kívánsága szeiint, magam járnék a színpadra, hogy ott megnézzem a dolgot, mert én — nem tehetek róla — kénytelen vagyok bevallani, a kulisszák mögötti gazdálkodást soha sem ismertem, most sem ismerem. {Élénk derültsé'7.) Én tehát arra kérem, méltóztassék a t. képviselő ur is, a t. ház is megnyugodni abban, hogy minden, a mi lehetséges és pedig nemcsak a közönség, hanem igenis az előadásokban részt vevő színészek, művészek érdekében is, megtörtént és ismétlem, meg fog történni minden, a mi lehető. De egyet nem szabad elfelejteni és ez az, hogy nem szabad a teendőket egyfelől odáig fejleszteni, a minek veszélye már közel áll, hoay az esetleges tűzveszély esetében könnyebb menekülhetés czéljából betegségek fészkévé tegyük a színházat, melyben senki, a ki a légvonatot ki nem állhatja, többé mulatságot nem keres. {ügy van! jobb/elöl.) Ez az egyik, a mi ellen óvni kell. A másik az, hogy a szükségen túlmenő
