Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-48

298 48. országos Ülés január 27. 1882. részéről ezt a tételt semmikép nem szavazhatom meg. Duka Ferencz jegyző: Tisza László! (Felkiáltások: Eláll!) Almásy Sándor. {Felkiáltások: Eláll!) Herman Ottó: (Halljuk! Halljuk! Zajos fülkiáltások: Eláll!) T. ház! Egészen röviden személyes kérdésben kívánok sxólani. (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Elnök: T. ház! A képviselő ur személyes kérdésben kér szót; méltóztassék őí meghallgatni. Herman Ottó; Zay Adolf képviselő ur az én beszédemnek azon kitételét, hogy bizonyos képviselő a magyarfalásból kenyeret csinál, akként értelmezte, mintha abban az az értelem foglaltatnék, hogy ő pénzt keres avval. Bocsánatot kérek, a t. képviselő ur ez által csak azt bizonyítja be, hogy nem tud magyarul, mert ha valaki valamely dologból kenyeret csinál, az magyar értelemben azt teszi, hogy ez neki kenyere, tehát rendszeresen foglalkozik vele s még akkor pénzről szó nincs. S a t. képviselő ur teljességgel nincs feljogosítva az én magyar hírlapírói működésemet biráhii, rám olyat akarni fogni, a mi nem igaz, meri én meggyőződéseket szoktam nyíltan, aláírással, folytonosan hirdetni, holott ők orozva támadnak. Erre súlyt fektetek s minden vádját egyszerűen visszautasítom (Helyeslés.) Almássy Sándor: T. ház! (Nagy zaj! Eláll! ElálV.) Én meghajolva a t. képviselő urak kívánsága előtt (Halljuk!), nem fogok reflektálni mindazokra, a mik itten felhozattak, csak egyre mindenesetre kénytelen vagyok megjegyzést tenni. (Halljuk!) Itt valamennyien, kik azon művet ártatlannak declarálták, azt mondták, hogy ez nem más czélból van, mint csak azért, hogy az iskolákra pénz szereztessék, sőt Herman Ottó képviselő ur, a ki felszólalt, hogy azon művet desavouálja, avval gyaimsittatott, hogy nem is olvasta ezen könyvet, mert különben nem is mondta volna azon rágalmakat. Engedelmet kérek, hogy csak egy pár sort olvassak föl abból (Halljuk! Olvas): „Es giebt vielleicht in Siebenbürgen keineu Ungarn, der nicht jeden Augenblick béreit wäre, das Todesurtheil der Sachsen zu unterzei elmen." Én ezt, t.^ház, még nem tartom oly nagy rágalomnak. (Elénk helyeslés és általános derültség) Azt hiszem, hogy azou embereknek lelkiismerete, a kik ezen doktor urat megsugalmazták, megmondta nekik, hogy megérdemlik azért, a mit a magyarokra ráfognak. Hanem tovább megy (olvas): „Die ungarische Regierung .... mag sie sich die gewaltsamsten Massregeln gegen die Sachsen erlaub en, mag sie sich die grösste Wiilkür. die empörendste Ungerechtigkeit deu Sachsen gegenüber zu Sehuldeu kommen lassen, nie wird der Siebeubürger Ungar gewöhnlichen Schlags seine Stimme dagegen erheben, wohl aber umgekehrt Alles, was die Regierung gethan, für zu wenig erklären! Für diese Leute concentrirt sich alles in dem einen grossen Interessé: Vernichtung der Sachsen!" Engedelmet kérek, én ezen mívelt nyelvet nem igen gyakorlom s nem is igen értem, hanem ezen német szöveg azt mondja, hogy a magyar kormány a legkeményebb erőszakosságot is megengedi magának a sssászok ellen. No, t. tudósítók, a kik e szerint értesítik azt a raíveit doktor urat, mint a képviselő ur szokta mondani, én ezen doktor urat sem tartom mívelt embernek, a ki ilyeneket elhisz. Teháf csak azt akartam mondani, hogy igen is elolvastuk ezt a könyvet és megbotránkoztunk rajta. A további szótól különben elállók. {Elénk helyeslés.) Lázár Ádám: T. ház! Engedje meg, hogy csaknem az utolsó perezben nagyon röviden nyilatkozhassam, mert nem kívánok visszaélni becses türelmükkel. (Halljuk!) Mindenekelőtt kijelentem, hogy a napirenden levő rendelkezési alapot, mint bizalmi kérdést, pártállásomnál fogva el nem fogadhatom; és kijelentem egyúttal azon hosszú vitára nézve, melyet itt bizonyos nemzetiségi ürügy alatt szász képviselőtársaink előidéztek, hogy csodálatos találkozása a véletlennek, hogy ezelőtt 7 évvel, midőn szerencsém volt a képviselőháznak tagja lenni, ugyanazon képviselőtársam más ötletből idézte elő ezen nemzetiségi vitát és én röviden kijelentettem ass egész ház egyetértő helyeslése mellett, hogy ha a magyar álíameszmét nem tisztelik, ha nemzetiségi, vallási és nyelvbeli ürügyek alatt Magyarország ellen áskálódnak, tessék nekik más hazát keresni. (Élénk helyeslés.) Ez alkalommal nem akarok rekriminatiőkba bocsátkozni, csak annyit konstatálok, hogy ezen egész hosszú vita alatt a szász képviselők közül egy sem merte hangsúlyozni, hogy midőn nemzetiségért, nyelvért, vallásért küzdenek, a magyar állameszmét fenn akarják tartani. Elképzelhetni tehát, hogy midőn itt szász képviselőtársaink aem tartják méltónak, érdemesnek ország-világ előtt kijelenteni ezen eszméhez való ragaszkodásukat, mit mívelnek otthon a néppel szemben, a sajtó terén, mit a külföld előtt. (Élénk helyeslés.) Én tehát most is ragaszkodom ahhoz, hogy a ki a magyar állameszme méltóságát el nem ismeri, annak szabadságában áll más hazát keresni, {Helyeslés) de semmi ürügy alatt nem engedhető meg, hogy akár a kormány, akár ezen párt ellenében ily támadások intéztessenek ak-