Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-48
48. országos filés január 27. 1882, 299 kor, midőn mi a magyar állameszme megvédését tűztük lobogónkra és midőn Magyarország Önállósága és függetlensége ilyen bevonszolt ráfogásokkal nem zavartathatik meg és én minden ily törekvést a jövőre nézve kárhoztatandónak tartok. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még az előadó urat. (Felkiáltások: Eláll! Eléli!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! halljuk!) Magam is sokkal jobban tisztelem a ház kifáradt türelmét, sem hogy legkevésbé is czáfol gátasokba akarnék bocsátkozni De mondatott itt egy pár dolog, melyet, azt hiszem, a nagy zajban sokan nem hallottak s a melyet egyszerűen rektifikálm, ugy vélem, szükséges, már csak azért is, hogy azon szellem, mely különösen Zay képviselő ur beszédjén végig vonni és azon állítások, melyeket mondott, legalább ugy ne tüntethessenek fel, mintha itt még csak valóságuk se tagadtatott volna. (Halljuk!) Az egyik, a mire bátor vagyok hivatkozni, — mert ennek is megvan a fontossága kifelé — az, hogy a képviselő ur azt mondta, épen ugy Herman Ottó képviselő urat mint engem illetőleg, hogy mi szóltunk a hivatalos sajtóirodáról és az annak utján való actióról. Sem Herman Ottó képviselő ur, sem én még csak nem is említettük a sajtóirodát. (Ugy van!) Sajnálom, ha a képviselő ur azt hiszi, hogy egy kormánynak csak a sajtóiroda áll rendelkezésére, ha hatni akar, mert ugy látszik, azt tartja, hogy másról nem is beszélhettünk, mikor kormányhatásról szóltunk. Ez az egyik, a mit rektifikálni kívántam. A másik a következő: A képviselő ur ugy tüntette fel — és ezt is bizonyosan föl fogják használni a külföldi német lapokban, hanem ő fogja is irni, (Élénk derültség és fölkiált ások : De bizony ő fogja irni!) ugy tüntette fe!, hogy én Elszászt és Lotharingiát szóba hoztam azon szempontból, hogy hibáztassam, vagy ítéletet mondjak egyáltalán azon politikáról, mely azt elfoglalta. Egy betűvel sem mondtam. (Ügy van!) Hanem azt mondtam, hogy a nem az állam nyelvét teszélő nemzetiségek iránt ott követett elbánást tegye párhuzamba a nálunk levővel. -A harmadik, a mit el nem hallgathatok t. ház az, hogy a képviselő ur helyesnek találta megtámadni, hogy Budapest fővárosa népiskoláiba a magyar tannyelvet hozván be, ezt a minister elismeréssel fogadta. A képviselő ur helyesnek találta megtagadni, hogy tisztán socialis téren egyletek alakulnak a magyar műveltség terjesztésére. S ugyanakkor követeli, hogy helyes lehessen ktil földieknek itt a német műveltséget terjeszteni. Tehát többet szabad a külföldinek — mert német — Magyarországon, mint a magyarnak saját házában. (Zajos helyeslés.) Hogy aztán ily felfogással szemben és ily uraktól nem kértem bizalmat és nem kérek és nem is várok, azt — kérem rá Szilágyi Dezső képviselő urat is —találja természetesnek, (letszésnyila f hozatok) nem pedig megrovandónak, mert igenis óhajtom, várom a magam vagy bármely más magyar kormány számára az erdélyi szászság bizalmát, de annak először ki kell löknie kebeléből azokat, a kik a magyar állam eszméjét megtámadják (Kitörőlelkes éljenzés és taps az egész házban.) Csak még egyet! (Halljuk!) Épen azért még csak ezt az egyet, hogy ugyanannak feleljek meg egy tekintetben, a mire Almássy képviselő ur felelt meg más tekintetben. A képviselő urak elmondták, hogy milyen egyszerű és milyen ártatlan dolog az a Schulverein felhívása. No hát t. ház, még is jó lesz tudni, hogy megismerjük irányzatukat, mi az, a mit oly ártatlannak tartanak. Egyik helyen azt mondja: „Vor allém sind es jetzt die deutschen in Ungarn und Siebenbürgen, welehe unserer Hilfe bedürfen." (Derültség.) És miért? (Halljuk!) „Die Zahl der deutschen Volksschulen wird von Jahr zu Jahr vermindert." Vájjon tiltott-e be a kormány, vagy a törvényhozás csak egyet is? Nem. Tehát, az a mi itt foglaltatik, vagy oly vád, mely alaptalan, vagy ha csakugyan fogynak az iskolák, akkor vádat emelni nem lehet, mert ez a nemzeti élet fejlődésének következménye, ebből pedig bűnt saját hazájában senkivel szemben csinálni nem lehet. (letszés.) A másik borzasztó és égre szóló dolog: „Es gibt keine deutsche Universität mehr iu Ungarn." (Zajos derültség) No hát uraim, vájjon azért lehet vádolni a magyar nemzetet: cbauvinismussal, a németek elnyomásával: „Weil es keine deutsche Universität mehr gibt in Ungarn." (Élénk derültség és tetszésnyilatkozatok.) Hát a magyar nemzetnek az a rendeltetése, hogy a 40 milliónyi és annyival nagyobb, annyival vagyonosabb német nép számára még saját filléreiből itt állítson egyetemet? {Zajos tetszés.) Ugyan kérem, ne méltóztassanak önmagukat ily módon compromittálni, (Élénk tartós helyeslés.) És a mi a vége: „Diesen tmpörenden Zuständen gegenüber die Deutschen in Ungarn und Siebenbürgen zu unterstützen , ist deutsche Plicht.* Tehát „empörende Zustände" vannak Magyarországon a németekkel szemben. T. ház! Én nem akarom gyanítgatni, mert positive nem tudom —- méltóztassék elhinni, ha tudnám, megmondanám, de nem csak megmondanám, hanem találnék még más módot is, — hogy kik terjesztik ezt, de hogy azok, kik ilyeneket terjesztenek Magyarországról és a kik e szerint 38*
