Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-48
48. országos ülés január 27. 1882. 297 hogy a szőnyegen levő' tárgyra térjünk vissza? (Élénk helyeslés.) A t. háznak kifejezett kívánsága folytán tehát figyelmeztetem és kérem a képviselő urat, hogy azon figyelemnél fogva, melyíyel minden képviselő hazájának törvényhozó testülete iránt viseltetni tartozik, méltóztassék a tanácskozás tárgyára visszatérni. {Helyeslés.) Zay Adolf: Az igen t. elnök ur figyelmeztetése előtt természetesen teljes tisztelettel hajlok meg, de ha ezen figyelmeztetést már az előttem szólott báró Orbán Balázs képviselő urnak szintén megadta volna, {Nagy zaj.) mindazon vádakra és rágalmakra, melyeket a képviselő ur felhozott nem volnék kénytelen felelni. Ha figyelembe veszi a t. elnök nr, ő maga kénytelen volt Orbán képviselő urat inteni, hogy sértő szókat ne ejtsen ki, reménylem, hogy kellő* méltányossággal fog birni, hogy nekem megengedi, ezen vádakra röviden válaszolhassak. (Halljuk a szélső balon.) Szólt igenis nem a tárgyalás alatt lévő tételhez, de avval semmi összeköttetés ben nem álió sértő vádat emelt Orbán Balázs és Ivánka Irme képviselő ur. Mindketten egyesültek egy dologban, hogy az erdélyi szászok álul borzasztó törvénytelenségek és igazságtalanságok követtetnek el a csángókkal szemben egyházi téren. Különösei) Ivánka Imre t. képviselő ur csaknem kérdőre akarta vonni a kormányt azért, hogy miért nem teljesítette az erdélyi csángóknak azon kérelmét, hogy az erdélyi lutheránus egyetemes egyházból kiválhassanak. Nem áll ennek útjában semmi, az illető egyháznak képviselőtestülete kijelentette a kormánynyal szemben, hogy ha a csángók minden áron ki akarnak válni az erdélyi lutheránus egyetemes egyházból, nyitva az ajtó, nem kényszeríti őket senki, hogy ott maradjanak.. Tudja ezt a kormány, de tudja azt is, hogy épen eztn csángók folyton fordulnak az erdélyi lutheránus legfelsőbb hatósághoz, ott keresnek segélyt és igazságot. így fordult Apácza községe és Hosszúfalu községe igazságot keresve sajátpapia ellen és viszont a papok a kepe behajtása iránt. Ha ők mint tagjai érzik magukat ezen egyetemes egyháznak, nem tartom nagyon bölcs dolognak őket itt arra izgatni, hogy azon egyházból kiváljanak, de ha akarnak, nyitva az ajtó, kiválhatnak. Csak Orbán Balázs képviselő urnak egy néhány állítását kell visszautasítanom, azt t. i., hogy ezen egyházban ugy a templomból, mint az igazgatásából ki van űzve a magyar szó. Ez egyszerűen nem áll, mert a csángó községekben az isteni tisztelet magyar nyelven folyik és az egyetemes egyház alkoímányszabályzata és más hivatalos intézkedései magyar nyelven is ki adatnak a csángók számára; tehát alaptalan Orbán Baláz« képviselő ur állítása, EÉPVÜ, NAPLÓ. 1881—84 XI. KÖTET. j Egyébiránt az ő szavaira komolyan reflektálni | nem akarok, mert a ki azt jelentette ki, hogy { a régi erdélyi harczokban a szászok sohasem | vettek részt, mert gyávák és mindig vissza[ vonultak és szöktek a csatától, az a történelmet szánszántdékosan elferdíti. Emlékeztetem a képviselőházat a kenyérmezői hősi csatára, a mely | 1453-ban Szászváros közelében vívatott és a | hol a történelem tanúsága szerint épen a szászok hősies polgármestere és király birájának vezetése l alatt épen „in prima linea pugnantes" számosan áldozták fel életüket e hazáért. És vívtak és véreztek hasonlag más csatákban is, melyekben a szászok mindig részt vettek, a mint azt a történelem elvitázhatlanul kimutatja. Én tehát nem tartom érdemesnek Orbán képviselő ur es; iránti alaptalan vádjainak czáfolatával tovább foglalkozni, esak egyre figyelmeztetem még, hogy épen azon hős magyar urak Erdélyben, a kik mindig nyilt sisakkal mentek a csatába, a törvényekben kikötötték maguknak, hogy ha jön a török vagy tatár, legyen nekik joguk a szászvárosok falai között menedékhelyet keresni és az erdélyi fejedelmek ágyúit kölcsön vették épen ezen „nem harczias" szászok. Még csak arra a figyelmeztetésre vagyok bátor reflectálni, hogy hiszen a kiváltságoknak az ideje lejárt. Bár lejárt volna, mert én azt hiszem, hogy t. képviselő ur az állam jelenlegi törvényeit kiváltságoknak bélyegezni nem akarja; ismetelten kijelentem tehát, hogy mi csupán a magyar állam jelenlegi törvényeire alapítjuk jogainkat és figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy ha már ő jónak tartotta kiváltságokról szólani, nézze meg, hogy az erdélyi országgyűlési választók között kik szerepelnek, a kiváltsági jog alapján. Határozottan azt állítom, hogy épen azon hős székelyek közit, a kik „haladnak a kor igényeivei", a túlnyomó nagy többség a régi kiváltság alapján van összeírva; pt. (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások: Dologra! Zaj.) az oláhfalui városi választókerületben nem létezik csak 17 a census alapján felvett választó —• a többi kiváltságolt. És ha épen b. Orbán Balázs ur jónak tartja minket arra felszólítani, hogy haladjunk mi a keleti culturával, akkor ezen intés az ő rébzéről velünk szemben ajkaimra kényszeríti a mondatot; „Risum teneatis amiéi?" (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Felkiáltások: Eláll !) T. képviselőház! Tökéletesen egyetértek Szilágyi Dezső képviselő úrral, (Folytonos nagy zaj. A szónokot nem lehet hallani), ha kijelentette, hogy bizalommal nem viseltetve a jelenlegi kormánynyaí szemben, a rendelkezési alapot nem szavazza meg. Én különösen, miután most a ministerelnök ur e tételeknek megszavazását a bizalom nyilvánításának kívánja tekintetűi, magam 38
