Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-48
296 4S * oTta&gvtí ülés január 27. 1S82. És ki az a férfiú, ki ma állami rendészet után kiált? Herman Ottó. Azt hiszem ez elégséges e támadás és a támadó elemek jellemzésére. — A ministerelnök ur azt mondta, hogy azon szemrehányás, mintha a magyar kormány a hivatalos sajtót nem használná fel a külföld hivatalos felvilágosítására, (Nagy zaj. Felkiáltások: Dologra! Dologra!) egészen alaptalan, mert a magyar kormány a rendelkezési alapot és a bécsi sajtóirodát nagyon is használja a külföld hivatalos felvilágítására. És valóban ezelőtt a külföldben ki volt zárva minden más felvilágosítás és csak a mi kormányuk vezette és értesítette a külföldi közvéleményt saját érdeke szerint, Most változott a helyzet, most nem engedi magát át a külföld a hivatalos porhintésnek. Most a ministerelnök is sajnálhatja ugyan, de tény, hogy azok a körök, a melyek kezében a sajtóügy van, külföldön elvesztetlek eddigi bizalmukat a bécsi sajtóiroda és a hivatalos értesítésesek iránt s e szerint intézték el például a német sajtóban is eljárásukat. A minister ur arra is utalt, hogy nemcsak a rendelkezési alapot és a hivatalos sajtót, de az állam más eszközeit is fel használta arra, hogy azon, mint magát kifejezte, államellenes szász törekvéseket elfojtsa, hanem a szerinte bűnös lapot utasította az esküdtszékek elé és azon esküdtszék — oly hazafi atlari volt, hogy azon borzasztó honárulásokat nera volt képes a lapban találni. No hát t. ministerelnök ur, hogy ha esküdtszéki verdictről szólunk, legyen szabad utalnom azon verdictekre is, melyeket a budai essküdtszék igei', kényes ügyekben hozott s a melyekkel szemben természetesen nem tartja tanácsosnak hasonlóképen nyilatkozni. De ha aztán ugyanazon esküdtszék Szebenben saját legjobb belátása és meggyőződése szerint jár el, akkor azt az esküdtszéket hat antianyaggal vádülui nem lehet. Méltóztatik m-gyon kicsinybe venni a budai esküdtszék viselt dolgait, különösen azon ügyekben, melyeknél a közvádló a közös hadügymini tértől kapta a felhatalmazást a vád emelésére, métóztassék azokat figyelembe venni és majd aztán szólunk ismét hazafiatlanságról. A t. ministerelnök ur tanácsosnak tartotta arra utalni, hogy hiszen miért panaszkodnak a szá zok azon sorsukon, melyet ez országban találnak ; nézzenek csak oda Elszász-Lotharingiába. mi történik ott. Köszönöm, hogy a t. ház figyelmét oda irányozta. Meg fogok reá felelni. Hogyan lehet az erdélyi szászok állását összehasonlítani akarni Elszász-Lotharingiával? Azt hiszem, méltóz:aiik tudni a ministerelnök urnak, hogy az, a mi ott történt, csak restituúo in integrum volt, hogy azon két tartomány ég lakossága a német birodalom kiegészítő része volt és azt visszahódítani a birodalomnak és a nemzetnek, nemcsak joga, de szent kötelessége is volt a német birodalomnak. De azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur itt kárhoztatni akar valamit, minek ő maga egyik főrúgója volt és van kelet felé. Hát kérdem a t. ministerelnök urat, mit jelent Bosznia és Herczegovina megszállása, melynek őrangyala maga a t. ministerelnök ur, saját nemzete akarata ellenére. Nagyon jól emlékszem, hogy a t. ministerelnök ur akkor arra figyelmeztette a házat, hogy a magyar király koronázási esküjében benne van azon kötelessége, hogy vissza fogja hódítani mindazon tartományokat, melyek előbb a magyar koronának voltak részei és mihelyt kezébe kerülnek, hozzá fogja csatolni azokat a magyar korona tartományaihoz. Már ha ez a magyar korona számára kötelesség és ha a ministerelnök ur a magyar királyt azon törekvéseiben, hogy Boszniát és Herczegovinát visszahódítsa ä magyar koronának, oly hősiesen elősegítette, akkor kérdem a ministerelnök urat: miért bántja az ő leikét, hogy a német császár hasonló kötelességet teljesített Lotharingia és Elszásszal szemben? (Zaj. Közbeszólások: A tárgyra!) Elnök: (Csenget. Halljuk!) A tanácskozási rendre vonatkozólag kiváaok szólni. (Halijuk!) Most íulíijdonképen a ministerelnökség dologi kiadásainak a sajtóirodára vonatkozó tételei vannak napirenden. . Igaz ugyan, hogy Herman Ottó képviselő ur ez alkalommal egy speciális esetett hozott fel, de midőn ezen ügyre vonatkozólag már teljes két, sőt három órán keresztül minden képviselő elmondhatta véleményét: kérdem már most a t. házat, vájjon nem méltóztatik e igazságosnak és hegyén levőnek találni, miután egyrészről megadatott; a mód és alkalom felszólalni mindazoknak, a kik Hermán képviselő ur felszólalása folytán magukat érintve vagy felszólalásra felhívottnak érezték, — mondom — nem méitóztatik-e a t. ház, most már eléfkezeímek látni az időt arra, hogy a képvisel';' ur a tárgyra visszatérjen? Csanády Sándor (közbeszól): Szólásszabadság! (Zaj a szélső'balon. Helyeslés jobbfelb'l.) Elnök: A szólásszabadságot én is tisztelem, de azt hiszem, hogy az nem abban áll, hogy valamely képviselő itt a dologra nem tartozó mindenfele ügyekről beszélhessen. (Igaz! ügy van! jobbjelöl.) Hanem abban áll, hogy a tanácskozás rendjéhez tartozó dologról mindenki elmondhassa nézetét. (Igaz! Ugy van! jobb felölj A házöz.ibályok engem, mint a ház elnökét egyenesen köteleznek arra, hogy ha a napirenden levő tárgytól hosszas és nagy eltérés történik, visszavezessem a tanácskozást a napirenden levő tárgyra, (Igaz! Ugy van!) Ennek következtében kénytelen vagyok a t. ház figyelmét arra felhívni, hogy nem véli-e elérkezettnek az időt,
