Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-48

292 48, országos ülés január 27. 1S82. fognak a hamis eszmék ködét külföldön eloszlatni ; és nem fognak késni kijelenteni, a mit mondanak itt, hogy nem a magyar állam az, melynek körében nem tudnak megférni, hanem a törvényes kereten belül kívánják netaláni sérelmeik orvoslását és oda fognak törekedni ott künn és itt benn, hogy mi itt a valódi panaszt orvosoljuk, ott pedig azon politikai nemzet és ország, melynek önök is fiai és polgárai és & melynek fennállásához az önök fennmaradása is kötve van, ne legyen méltatlan rágalomnak és gyűlöletnek tárgya. (Általános élénk helyeslés.) Zay Adolf: T. ház! (Zaj.) Igen érdekes képet nyújtott ma a t. ház, melynek előjeleit a budge'vitából (Zaj. Helyréi) valóban nem 'ehetett kivenni. Azok, kik rövid órákkai ezelőtt nagyon is keményen birkóztak egymással, ma egymás nyakába boru'tak, Tisza Kálmán nyakába borult báró Orbán Balázsnak és Herman Ottó nyakába borult ugyanazon Ivánka Imrének, a ki rövid idővel ezelőtt a forradalom vádját épen ezen oldallal széniben ejtette ki. Midőn ezt a kedélyes kis scénát látom, eszembe jut Heim-nak egy mondása: „Seltenhbt Ilir mich verstanden — Selten nur verstárul ieh Euch — Doeh wenn wir im Chanvinismus uns fanden, — So verstanden wir uns gleich." (Közbeszólások a szélső balról: Magyarul!) Ext mondhatná Tisza Kálmán. Orbán Balázsnak és Ivánka képviselő ur, Hetman Ottó képviselő urnak. De részt vett a mai vitában és babért is szerzett magának, nem keresem milyen áron, Szil, gyi Dezső t. képviselő ur. Engedje meg nekem ő. kihez már helyrajzilag is legközelebb állok, hogy legelőször reflectáljak azokra, a miket Ő mondott. (Halljuk!) Igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy egészen feiesleges dolog volt, hogy két előtte felszólalt szász barátom fenhangon jelentse ki, hog}^ ők híven ragaszkodnak fajukhoz, mert a szászokat és egyáltalában a nem-magyarí ez államban nem támadja senki. Szabad legyen a í. képviselőt figyelmeztetnem arra, hogy itt Magyarországon létezk egy határozóit—mondjuk csak iránynak, nem mondjuk uszításnak — de létezik egy irány, mely fájdalom, a kormány részéről istápoltatik és mely, mint &z alakult magyarosító egyletek, a nemmagyar ajkúakat a nemzetiségükben bántják. Ezekkel szemben a kormány annyira megfeledkezik a fajok felett álló szent kötelességéről, hog}

T ezen az ország belbékéjét zavaró egyletek alapszabályait helybenhagyá, ezáltal üzelmeit hatóságilag auctorizáiva. Különösen figyelmeztetem, hogy Sáros megyében létesült egy magyarosító egylet, mely a maga szent buzgalmában annyira ment. hogy magát a koronázott királyt akarja ezen mozgalomba belevonni, őt fővédnökévé óhajtván megnyerni, azonban higyjék el, azokban a körökben, a melyekre ennek elintézése van bízva, sokkal érettebb a politikai belátás és nagyon meg fogják gondolni, hogy vájjon a magyar király elfogadja-e, vagy elfogadhatja-e azt a védnökséget. Én szükségesnek tartom arra utalni, hogy létezik tehát egy félhivatalos áramlat, a mely a nem-raagyar ajkú honpolgárokat fajukból és nyelvükből kivetkőztetni tűzte czéljául és a mely jelenleg a kormánynak védnöksége alatt áll, a mennyiben a belügyminister ezen belbékét megzavaró egyleteknek alapszabályait helyböhagyja. (Zaj. Mozgás.) T. képviselőtársam feleslegesnek tartja az előttem szólott két barátomnál; kijelentését, hogy ők ragaszkodnak fajukhoz és az ezivánti támadások elől nem fognak tágítani; de akkor követelt a t. képviselő ur két barátomtól valamit, a mire valóban nincs szükség, t. i. annak kijelentését, hogv ők igenis fiai ezen államnak, polgárai ezen államnak. Én felhívom, mutasson egyetlen egy tényt, a melyből következnék, hogy két barátom és egyáltalában a független szász elemek valaha nem mint ezen állam polgárai, hanem mint államellenes tényezők szerepe'tes. Én egyetlen, egyet sem ismertk, ennélfogva azt hiszem, felesleges dolgot követel a t. képviselő ur két barátomtól, mert semmi, a mit ők tettek, nem rejri magában még gyanúját sem annak, hogy Ők nem ezen állam, hanem talán egy más, egy külföldi állam polgárai akarnának lenni De volt t. képviselőtársam beszédében egy rám nézve nagyon megnyugtató és némileg elégtételt nyújtó mozzanat is, melyben a miuister elnök urnak azon kijelentésére, hogy ő nem is kéri barátaimnak a bizalmát, sőt örülne, ha ezt sohasem nyilvánítanák, mondóra erre a szerintem nem igen statusférfiui kijelentésre, kimondom, Szilágyi képviselő ur, hogy igenis nagyon óhajtandó, hogy a magyar államot intéző körök és a szász nemzet közt valaha létrejöjjön az egyetértés a magyar közjognak s a magyar államnak keretén belül. Hát én biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy erre az egyetértésre naponkint van alkalom és hogy ezen irány, a melynek egy csekély tényezője én is vagyok, sohasem lépett le a magyar közjog polczairól, hanem a magyar törvényben, a magyar közjogban gyökeredzik ereje s bátorsága. T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy az, a mit jelenleg csekélységem itten kijelentett, nem ismeretlen a t. ház előtt; hiszen véletlenül épen én voltam, a ki egy — fájdalom — nagyon is heves vitában kijelentettem, hogy nekünk szászoknak is szól a költőnek azon mondata: „Itt élned, halnod kell." És én hozzá teszem azt is, hogy ez a mi meggyőződésünk, ez a mi politikánk vezér csillaga mind annak daczára, hogy nekünk nem szólanak a költőnek azon más szavai : „A nagy világon e kivül nincsen szá-