Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-48

4S. országos ülés január 27. 1SS2293 módra hely."-; (Felkiáltások: Csak tessék! Halljuk! Zaj.) Mert míg a magyar fajnál a ragaszkodás ehhez az országhoz s ehhez az állam hoz annak a kényszerűségnek a szüleménye, hogy a nagy világon e kivül nincsen számai a hely és míg a magyar faj ennek az államnak a fentartásával saját lételét is védelmezi, tehát kényszerűségből teszi me

;

,r kötelességét, addig mi megakarjuk tenni kötelességünket annak daczára is, hogy ez nem egyedül a kényszertől reánk sújtott positio, (Zajos ellenmondások. Halljuk!) Ha,sem a szabadság erkölcsi erejéből ered a mi hazafiságunk, holott az önök ragaszkodása a kényszernek szüleménye (Nagy mozgás és ellen mond ások. Zaj. Halljuk!) Én azt hiszem tehát, hogy az meg sokkal jobban megbecsülendő a szásznál, mim a magyarnál, kinél ezen kötelességnek teljesítése a kényszer szüleménye. (Mozgás és zaj.) Én csak azért szólok a t. képviselő urnak, mert esak bennünket vádol és nem tekinti azon áramlatot, a mely Németországiján ezen kérdésre nézve létezik; és azt állítja, hogy a mozgalom magát az államnak gyökerét akarja kiirtani. No, én esak azt kérdeném a t. képviselőtársamtól, hogy miből vette ő ezen állítását, a teljesen logicailag gondolkozni szokott fő — honnan verte ezeu állítását. El ős te bizonyára ismeretes lesz a „Deutsche Schulvérein" felhívása. Mire hív föl az? Talán a magyar állam elíen? Talán annak a gyökerének aláásására? Ne méltóztassék nappal kísértetet látni. Arra hiyja föl a német közönséget, hogy a szászok iskolai ügyének támogatására, előmozdítására, tehít euitarczéiokra adassanak meg azok az eszközök, a melyeket megtagad tőle a magyar állam és magyar cultusminister. (Élénk eilenruondások a jobb- és baloldalon.) Hát ez tudtommal semmi egyéb, jakit az, a mit a Szt.László-társulat tesz. (Elénk ellenmondások.) A Szt.-László-társulat elnöke. Schlaucb Lörincz püspök megiiyító beszédébe,* nyíltan kijelentette, hogy : „Mi évek óta támogatjuk Bukovinában és az egyesített Runiámában katholikus magyarjainkat, hogy ne veszszeu el vallásuk, ne veszszeu el a magyar nemzetiség." No hát a mi az egyiknek szabad, az talán szabad a másiknak is. (Elénk ellenmondás a jobb- és baloldalon.) És én azt hiszem, hogy az iskolák támogatását csakugyan nem lehet a magyar állam gyökere • aláásásának mondani, mert én azt hiszem, hogy a magyar állam az iskolákkal Csakugyan össze férhet. T. ház ! Az én t. képviselőtársam azon iratokról beszél, a melyeket felemlített Horman Ottó t. képviselőtársam, de én nem akarom kérdezni a t. képviselőtársamtól, valóban olvasta-e azon iratot, melyet ő itten felemlített és a melyet egy igen hírneves német tanár irt. Mondom, nem akarom kérdeni a t. képviselőtársamtól, vájjon valóban olvasta ezt, de arra kérem föl, hogy méltőütassék azt elolvasni és azután egészen alaptalannak kijelenteni. Kijelentett itt t. képviselőtársam egy elvet, melynek én is hive vagyok, t. i. hogy szégyen egy államra nézve, ha más állam az ő belügyeibe akar avatkozni Igenis elismerem. De, aztán hozzátessem, hogy" Magyaroszág jelenleg igen, de igen meggondolandó helyzetben van, a mennyiben nem a nemzet józan, müveit és status férfiuilag érett elemei vezetik a magyar közvéleményt, mert — fájdalom — ezen az állam és a nemzet ve/.e:ésére legelső sorban hivatott elem visszahúzódik, nem törődik a közügyekkel és különösm a közvéleménynyel szemben, nagyon is tartózkodó, hogy ne mondjam, félénk és átengedte a sajtó, a közvélemény, sőt lehet mondani a nemzeti köztevékenység vezetésének a szerepét nem epén a legjózanabb és legraeggondoíóbb elemnek. És ez nagy baj a magyar nemzetiségnek és a magyar közvéleménynek, sőt az államnak is. Csak méltóztassanak magukba szállni és meg fognak győződni, hogy azon elemek, melyek jelenleg csinálják Magyarországon a közvéleményt, nem épen szine-javát képelik a nemzetnek és hogy azok, kik tartózkodnak hozzájárul li a közvélemény képzéséhez, azok, kik tulajdonkép hivatea volnának a nemze'c sorsának vezetésére, a jeíenlengi tétlenségük által nagy bűnt követnek el a magyar nemzet jövőjével szemben. HA egy állam és annak közvéleménye a legjobb elem által vezettetik, akkor azt hiszem, sohasem fog azon valóban megszégyenítő helyzetbe jutni, hogy más államok kezdenek belügyei iránt érdeklődni. De azt látjuk, hogy pl. itt a német színház kérdését illetőleg (Halljuk!) nem épen a kormányon levő és nem épen a leginkább hivatott körök, hanem egészen más elemek képeztek itt közvéleményt, a mi nem épen válik dicséretére a magyar nemzetnek, a mi, fájdalom, egy igen kellemetlen és engemet is kellemetlenül érintett kudarcára vilte a mag}

T

arságot. Ha egy nemzet nem a maga legjózanabb, legbelátóbb elemei által vezettetik, hanem annak vezetése időnkint hivatatlan kezekre bizatik, akkor annak a helyzetébe jut, a ki a maya gyermekeit nem gyámolítja és azután akadnak idegen gyámok. És én, mint ezen államnak a polgára, nagyon is óhajtom és követelem azoktól, a kik valóban hivatva vannak az állam sorsának vezetésére, hogy ne engedjék a magyar államot azon helyzetbe sülyedni, hol, mint a török tartományokkal szemben történt, azért, mert az állam nem volt képes a I maga ügyeit rendezni, idegen kezek avatkoz| tak be. Aláírom tebát Szilágyi képviselőtársam ki-