Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-48
48. ©rszágoB ülés Január 27 1882 283 Egyet nem tagadok és ez az, {Halljuk!) hogy hűn ragaszkodom nemzetiségemhez (Fel¬ kiáltások: Tessék! Halljuk !) ég szerény tehetségemmel nemzetiségemnek szolgáiul szent kötelességemnek tartom. Nem hiszem, hogy akad valódi magyar ember, ki saját nemzetiségét tiszteli, a ki ezt rósz néven vehetné tőlem. (Egy hang: Tessék! De nem ez a kérdés!) Elnök: T. ház! A méltóságos főrendiház jegyzője kivan üzenetet átadni. ,B. Nyáry Jenő, a főrendiház jegyzője: Nagyméltósága elnök ur! T. ház! A főrendek megbízásából vagyok bátor jelenteni, hogy a főrendiház a f. hó %6-án tartott érdemleges ülés alkalmával letárgyalta és változatlanul elfogadta az 1882. évben kiállítandó njoncz- és pöttartaléki jutalék megadásáról és a magyar korona országaira eso" hadjutaléknak az 1880. évi népszámlálás alapjln való megállapításáról, illetőleg az 1873 : XXXVIL t. ez. módosításáról szóló törvényjavaslatokat. Az ezekről szóló jegyzőkönyvi kivonatot van szerencsém tiszteletteljesen átnyújtani. Elnök: T. ház! Ekként az 1882-ben kiállítandó ujoncz- és póttartaléki jutalék megajánlásáról és a magyar korona országaira eső hadjutaléknak az 1880-iki népszámlálás alapján való megállapításáról, illetőleg az 1873 : XXXVIL t.-cz. módosításáról szóló törvényjavaslatokra nézve a két ház között a teljes egyetértés létre jővén, e két törvényjavaslat legfelsőbb szentesítés czéljából ő Felségéhez szokott módon fel fog terjesztetni. Következik ä félbeszakított ,tárgyalás folytatása. Duka Ferencz jegyző: Zay Adolf. {Felkiáltások; Nem akar szú'ni!) Duka Ferencz jegyző: Gull József. Gull József: T. ház! Noha várható volt, hogy ezen tételnél a harcz a ministerelnök ur ellen meg fog újíttatni és egynehány mellékcsapással [folytattatni én mindamellett egy kis meglepetéssel is —- legyen szabad hozzá tennem — sajnálattal hallottam Hermán képviselő] ur beszédjét. (Halljuk! Halljuk!) Ugy látszik, hogy nem elégszik meg azon diadallal, melyet e napokban a t. kormány elleni harezban a baloldal a maga részére kivívott, sőt még azon finom díszkoszorúval sem, melyet a tegnapi ülésben az ő Felsége udvartartását tárgyazó tételnél szerzett. Meg egy kis koszorúcskára van szüksége és hogyan lehet ezt jobban, olcsóbban és biztosabban megszerezni, a mini a nemzetiségek és nevezetesen az erdélyi szászok elleni támadással? {Felkiáltások a baloldalon: Szegények!) Herman Ottó t. képviselő ur fölszólítja az igen í. kormányéin ök urat, használja fel a rendelkezési alapot. Herman Ottó {közbeszól) : Tagadom ! Gull József: Vagy igyekezzék a nélkül is oda hatni, hogy némely hírlapok, röpiratok és ha jól hallottam, egy társulat hatása is megsemmisíttessék, mely egy idő óta a német birodalomban észrevehető. Ezen felszólítás magában nem bírt volna arra, hogy én is ma fölszólaljak. De a képviselő ur. ha jól értettem, azt állítja, hogy a tények nem alaposak és a honpolgárok egy részét, melyhez magam is tartozom, oly vádakkal támadja meg, melyeket én részemről m gezáfolatlan nem hagyhatok. És minthogy ugy látszik, a háborgatónak egy áldozatra van szüksége, elszántam magamat bele ugrani. Engedje meg tehát a t. ház, hogy az indokolásra néhány észrevételt tegyek. Előre bocsátom, hogy semmi irányban személyesen érdekelve nem vagyok. Mert az illető iratok vagy c^ikkek bármelyikét sem magam nem irtain, sem másokkal nem írattam. Nincs is tudomásom arról, hogy más valaki Magyarországból tette volna, mert az efféle szándékát velem nem közölte soha senki. {Derül l ség.) De nézetem szerint nincs is süük&ég arra, hiszen a könyvkereskedés és a közlekedés mostani állásánál fogva mindenki könayen és még olcsón is megszerezheti magának az informátiójára szükséges adatokat. Aztán t ház, hiszen az csak cermészetes éa nem habozom kinyilatkoztatni azt Is, miszerint köszönetre méltó is, hogy az a nagy német nemzet valahára egyszer hozzáfogott {Halljuk\ EalljukX) azon németek sorsával behatóan és segéíyezŐIeg is {Szalay Imre közbeszól; Mi köze hozzá! Mozgás) foglalkozni. Be fogom bizonyítani későbben. Mondom, foglalkozni azon németek sorsával, a kik nem itt Magyarországon egyedül, de mindenütt a világon laknak. A mi magát a tényeket illeti, ugy látszik, hogy Hermann Ottó képviselő ur azokat mind alaptalanoknak tartja. Ez rövid itélet, de nézetem szerint alaptalan. Megengedem, hogy lehet nézetkülönség a következtetésekre nézve, de a tények valók. (Mozgás) Vagy talán nem igaz-e az, hogy még azon törvén}' is, mely a nemzetiségi viszonyokat rendezi, majd semmi iránj ban nera hajtatik végre? (Élénk felkiáltások: Nem igaz!) Vagy talán nem igaz-e az, hogy pl. még oly megyékben is, a hol a nemmagyar ajkú honpolgárok túlnyomó többségben vannak, a közigazgatás majdnem kizárólagosan magyar kezekben van ? (Élénk fölkiáltások: Hát olyanokéban legyen, kik nem tudnak magyarul?!) V;igy talán nem igaz-e az, hogy maga a közigazgatás — s merem állítani, itt-ott a törvény rendeletei egyenes megszegésével — még magánosokkal szemben is, csak magyarul, ; azaz bocsánatot kérek, az állam nyelvén folyik. 36*
