Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-47

47. országos ülés január 26. 1SS2267 tartás költségéhez. Az ä törvény által meg vasi állapítva és ha indokolni kívánnám azt, miért nem volna helyes ezen most változtatni akarni és e felett nagyobb vitát kezdeni, azt hiszem, hogy a t. képviselőház nagy többsége ellen vétenék, mert ugy vélekedem, hogy ennek indokolására a ház nagy többsége előtt szükség nincs. {Helyeslés jobbfelöl.) De a t. képviselő urak jónak látták szóba hozni a Hentzi-szobor ügyét, szóba hozni egy, talán nem is egészen híven visszaadott nyilatkozatomat és szóba hozni ezzel kapcsolatosan sok mindent, {Halljuk!) A mi már t. képviselőház, ezeu kérdést illeti, nem tagadom, hogy azt hiszem: meglehetősen meg lehetnek a t. képviselő urak a kedélyek izgalmát előmozdítható eszközökben szorulva, hogy most, 15 év múlva, kezdik a Hentziés a Jellasich-szoborral a nemzet kedélyét irritálni. {Ugy van! Igaz! jobb/elől Zaj a szélsli baloldalon.) A Jellasich-szoborról is, hogy csak egy szót szóijak: Helfy t. képviselő ur beszédéből, — nem hiszem, hogy azt akarta mondani, —• majdnem azt lehetett vo]na érteni, hogy az a szabadelvű kormány idejében állíttatott fel. {Derültség jobbfel L) Reménylem, tudja, hogy nem annak idejében állíttatott fel. Ezt tehát csak egyszerűen rectificálni akartam. Szalay Imre: Megtörténhetett volna. (Derültség a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T, kénviselőház ég t. képviselő ur! Nekem, az ilynemű kérdésekre nézve egyáltalában meg van a nézetem, melyet egész egyszerűen, röviden, de határozottat! el fogok mondani. {Halljuk!) Én a magam nézete szerint igenis nem tagadhatom meg azt — és azt hiszem, tökéletesei] igazolt, még a mostani felszólalások is igazolták, ha más nem igazolta volna is — hogy azon háború csakugyan polgárháború, belháború U volt. {Ugy van! Igaz! jobbjelöl. Zajos ellenmondái a szélső baloldalon.) Ezen természetéből nem vetkőzteti ki az, hogy a nemzet zöme szabadságáért küzdött, mert azért még sem lehet megtagadni, hogy belháború az, a midőn a korona országainak egyike az egyik táborban, ugyanazon rész lakosságának egyik része az egyik táborban, másik része a másik táborban küzd. Helfy Ignácz: Az osztrákok csak nem polgártársaink! {Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: Legyen annyi nyugalma a t. képviselő urnak, hogy engem végig hallgasson. {Halljuk!) Maguk a túloldalon ülő t. képviselő urak {A szélső balra mutat) kiáltották közbe, mikor az előttem szólott t. képviselő ur a horvátok és magyarok jó egyetértéséről beszélt, hogy: „Hát 1848-ban?!" Már pedig a horvátok csak polgártársaink, a szerb- és román népnek azon részei is, a melyek akkor ellenünk harczoítak és polgártársaink a szászok is, a kiknek egy része akkor szintén ellenünk küzdött! {Élénk tetszés jobb/elöl.) Ha tehát ugyanazon egy országnak lakosai egymás ellen vannak táborban, az lehet szabadságharcz is^az is volt a mi harczunk, de belháború is. {Elénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső balon.) Madarász József: Azok fellázadtak az ország ellen! Tisza Kálmán ministerelnök: Szeretném tudni, vájjon a lázadás nem belháború, nem polgárháború-e ? De tovább megyek t. ház. {Halljuk!) AJB események megtörténtek, a háború lezajlott — el lehet mondani nyugodtan ezen helyről is — mindkét félnek kárára, veszteségére; megtörtént 1867-ben a kiegyezés; senkinek sem jutott eszébe feltételül tenni, hogy azoa emlékek, melyek a másik rész embereit illetik, megsemmisíttessenek, eltávolíttassanak; másfelől mi a magunk részéről teljes jogosultsággal követeltük, de nem is volt szükség követelni, mert nem gátolt benne senki, hogy azoknak, a kik a nemzet részén harczoítak, csatamezőkön, városokban, eralékszobrokat állíthassunk. {Ügy van! jobbfelöl. Nagy nyugtalanság és közbeszólások a szélső balon.) Én tehát azt mondtam a pénzügy* bizottságban és azt mondom ma is, hogy midőn egy ily keserves háború — mert lehet valami dicsőséges, de azért lehet keserves is — s hogy az volt, a kik nem emigráltunk, nagyon jól tapasztaltuk — {Ugy van! jobbfelölj azt mondottam és mondom, hogy midőn ily keserves háború egyszer lezajlott, midőn a béke helyreállt, ha az a béke valóban alapos, helyes, tarlós és jó akar lenni, mindkét félnek kötelessége elfeledkezni azokról, a mik akkor egymás ellenében történtek [Helyeslés. Ugy van! jobb felöl) és mind a két félnek kötelessége megvárni a másiktól, hogy ene ertje az azon időkbeli emlékeket megőrizni S midiin látjuk, igen helyesen, nem kis számmal azokat, a kik 48—49-ben az itteni táborban küzdöttek, a honvédségnél, Járjuk a hadseregnél; midőn emeltünk szobrokat honvédeink emlrkére: hogy akkor ne akarná a nemzet megtűrni —hisz nem jutott eszébe 15 esztendeig, most akarják eszébe juttatni — hogy akkor ne tudná megtűrni azt az egy szobrot a budai várban, engedelmet kérek, irt nem birka-türelem, itt méltányosság, itt igazságérzet van. {Elénk helyeslés és tetszés jobbfelül. Nagy nyugtalanság a szélső balon.) De hát utoljára is mit jelent ott a Hencziszobor? Jelenti-e az akkori magyar fegyvereknek gyalázatát? {Élénk tetszés jobb/elől.) Nem. Mit jelent? Azt jelenti, hogy beállván egy veszélyes momentum a nemzet életében, a mikor a ä4*