Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.

Ülésnapok - 1881-47

268 47- országos flíés január 26. 1882. nemzet és uralkodója harczban állottak egymással, bár a budai vár oly egyén által védetett, ki ezt a védelmet egész haláláig teljesítette s a kit uralkodója emlékszoborra tartott érdemesnek, (Elénk felkiáltások a szélső balon: Épen ez az! Halljuk!) a szabadságáért küzdő nemzet mindennek daczára bevette azt a várat. (Nagy tetszés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Ugyan szeretném tudni, hol van itt az a nemzeti meggyaláztatás? Mellesleg megjegyzem még, hogy a ki idegen országokban is volt, a különböző korszakoknak, az ellenséges járatoknak emlékeit civiíisált országokban meg szokta lelni, ha később más idők következtek is, mert nem civilizált népek természete azokat elpusztítani. Mit jelent, — ha már jelképet akar a tisztelt képviselő ur — az a szobor a budai várban és szemben a honvédelmi ministerium palotájával? Azt jelenti, hogy lehetnek egy ily végzetes háhorúban, hol nemzet és fejedelem egymással szemben állanak, hősök mindakét oldalon, lehet dicsőség ott, lehet dicsőség itt, de egyik félnek sem lesz haszna belőle, hanem lesz kára, óvakodni kell tehát az ily perczek előidézésétől. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl. Mozgás és közbeszólások a szélsőbalon.) Ezt jelenti az a szobor és én nem értem, hogy miért akarnak önök belőle erővel nemzeti gyalázatot csinálni, (Nyugtalanság és felkiáltások a szélső baloldalon: Mit f) miért akarnak belőle nemzeti meggyaláztatást csinálni? (Egy hang a szélső baloldalon: Az is!) Vagy az, vagy nem az. Ha az, a mit, mint mondottam, tagadok, mit jelent az akkor, hogy a nemzet tizenöt évig ott tűrte? (Tetszés "jobboldalon és felkiáltások a szélsőbalon : Azt jelenti, hogy a nemzet gyáva!) Azt jelentené, hogy a nemzet tizenöt esztendeig gyalázatot tűit. Ugyan ne vádolják önök ezzel ezt a nemzetet, nem érdemli meg önöktől. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Nagy nyugtalanság és mozgás a szélső baloldalon.) És ne akarjanak politikai fegyverkovácsolás érdekéből a nemzet képébe gyalázat bélyegét sütni. (Zajos tetszésnyilvánítások a jobboldalon. Nagy nyugtalanság és mozgás a baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház ! A minist erelnök ur nyilatkozatai közül legnagyobb tetszésben részesült az, hogy a nemzet 15 éven át nem emelte fel szavát a Hentzi-szobor ellen. Igen téved a ministerelnök ur, mert épen e házban az 1869-ki országgyűlés alatt emelkedett hang, mely tiltakozott a nemzet érzületét sértő ily emlék megtartása ellen. De, t. ház, oka van annak, a miért mi e kérdést szőnyegre hoztuk. Oka pedig abban van, (Halljuk!) hogy azon a téren, melyen a Hentziszobor áll, emelkedik a magyar király palotája, odaállították fel a honvéd főparancsnokság épületét, a honvédelmi ministerium épületét s ott vásárolták meg utóbbi időben a magyar ministerelnök palotáját, vagyis a magyar államot repraesentáló legfőbb tényezők épületét és a magyar államiságot szemléltető emlékszerü jelek, mind arra a térre csoportosíttattak. A midőn önök a nemzet főbb méltóságainak palotáit odacsoportosították s ezt a nemzet capiíolium-szeru terét megalkották, vájjon azért tették-e önök, hogy a nemzet souverainitása és alkotmányossága legyen kifejezve, mint a minő kifejezést nyert e tér azon épületek által; vagy pedig azért, hogy azon emlékszobor mutassa fel azon ürességet, mely felett a mi alkotmányosságunk épületei fel vannak emelve? hogy a mig körül minden jel a magyar nemzet souverainitására emlékeztet, addig legyen ott emlék emelve azon férfiú működéséaek, kinek nem volt egyéb működése, mint megtagadása a magyar király souverainításának az osztrák császár nevében, kinek nem volt egyéb harcza, mint harcz az önkény nevében a magyar alkotmányosság ellen. Oly téren, melyet a nemzet capitoliumának lehetne nevezni, t. ház, csak nagy és hős tettek véghezvivőinek és nagy férfiaknak lehet emlékszobrot emelni. És vájjon megérdemli-e, hogy oly férfiúnak legyen ott emléke, ki nem tett egyebet, mint hogy a magyar alkotmányosság elleni küzdelemben elvérzett karddal kezében azon a téren, hol különben sem várhatott volna egyebet, mint hogy esküszegéseért főbe. lövessék, (ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Cselekedetének nagysága sem felel meg azon hely méltóságának, mely helyre szobra van emelve. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy ez a honvédek Budavára bevételének emlékét tartja fent. Én ugy tanultam a históriából, hogy minden nemzet emléket emelt hőseinek és emelt azért, hogy azok cselekedeteiben egy példát hagyjon fel, mely az ifjúságra kihat, őket buzdítja és bátorítja hasonló cselekedetek elkövetésére, mint a milyent a megörökített hős követett el. Vájjon mi Budavárában hogyan tűrhetünk meg egy olyan emléket, mely a magyar polgárokat arra ösztönözheti, hogy a magyar alkotmány és a magyar király souveriaintása ellen harczoljanak ? Hiszen, ha a történeti idők különböző hőseit akarjuk ott megörökíteni, akkor keli, hogy Abdi hasának is legyen ott egy emiéke, aki nagy vi'ézséggel védte ellenünk Budavárát. De mit tett Hentzi? Nekem nemcsak mint polgár ellen van érzelmei ellen kifogásom, nekem kifogásom van ellene, mint katona ellen. Mert a nemzetközi törvények első sorban azt mondják, hogy akár védelmi, akár támadás esetén a szükségesnél, kényszerűségnél tovább menni a rombolásban nem szabad. De mit csinált Hentzi? Pest városát, mely katonai operatio szín- és hátteréül nem szolgált, lövette. Ha önök egy fenyegetést akarnak fentartani Budapest ellen, ott van a Gellért-hegyi cita-