Képviselőházi napló, 1881. II. kötet • 1882. január 11–február 11.
Ülésnapok - 1881-47
266 47, országos ülés január 26. 1882. lamentáris eljárásnak. Ennyit kívántam félremagyarázott szavaim helyreigazítására elmondani. Yuesetics István: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Nem akartam volna e tárgyhoz hozzászólni, ha nem lettem vojna provokálva Helfy t. képviselőtársam által, ü, ámbár az ügy állását legjobban tudja, azt mégis sértegetésnek mondja és itt a házban nem egyszer, de többször hangsúlyozta s különösen teszi ezt most, midőn arról szó sincs, midőn az udvartartás költségeiről van szó és beszél az udvartartásról, beszél a Hentzi monumentumról, azután a Jellasieh monumentumról és oly aiiachronismusokat hoz össze vissza, hogy csakugyan sajnálatraméltó. (Derültség a szélső' baloldalon. E ;y han-'j'. Miben áH az anachronismus? Halljuk! Halljuk!) Megmondom miért. "Fessék megemlékezni arról, hogy mióta Horvátország Magyarországgal egyesíttetett, a legnagyobb veszedelem óráiban mindig mint két testvér állt a horvát a magyarnak az oldala mellett. (Zaj a szélső balon. Halljuk !) Emlékezzenek vissza Sajóra, Várnára, Rovüikra, a tatárok elleni harezra, a hétéves háborúra és azt fogják látni, hogy Horvátország csakugyan hűségesen teljesítette kötelességét mint társország, mint iársntnvzet, És mi történt? A mi az egyesek életében elő szokott fordulni, meg szokott történni a nemzetek éleiében is: egy kis félreértés. (Zaj a szélső baloldalon. Hallmk! Halijuk!) Igenis, egy kis félreértés, ez volt az 1848-iki év. Uraim, nem akarom most vitatni, hogy miért volt az, miért történt az. Nem fogom mondani, hogy jól volt, mert a testvérháború semmi szin alatt nem jó , (Átalános élénk helyeslés) én ezt elitélem. (Elénk helyeslés.) Akkor tévesen fogták fel a dolgot és ezen tévedésből csakugyan iszonyatos dolgok történtek. Kern lehet csodálni, hogy azután a consequentiákban is oly kis félreértés történt, igy aztán építettek ezek azoknak, emezek amazoknak. De tessék meggondolni, mi történt azóta. Az idő nem marad, hanem halad. És ezen idő alatt, 1848-tól 1868-ig történt az, hogy az a megszakadt szent frigy újra alakult, újra megerősödött; de félek, hogy ha igy fognak bánni velünk, hogy ha azt, a mit gyerkőezök tesznek, (Tetszés jobbfelol) a mit inasok tesznek, vagy neveletlen fiatal emberek, (Helyeslés a jobboldalon) és korántsem mindnyájan, hanem csak néhányan tesznek, azt tulajdonítják az egész városnak, vagy pláne a horvát nemzetnek, ez nem lehet más, mint idearam confusio. (Helyeslés jobbfelol.) Épen akkor történt, hogy nekem is azt mondták, jó volna az újságban, vagy pedig privative tudtára adni azon uraknak, kik bennünket szerencséltettek, hogy sajnáljuk a történteket. Éu erre azt feleltem — itt vannak legtöbben, kik előtt nyilatkoztam — hogy ezt nem tehetjük, mert épen akkor volna az a látszata a dolognak, mintha mi solidaritást vállalnánk azokkal, a kik megszégyenítették magát a várost, de főleg önmagukat. Megmondom, miért. A várost azért, mert a kereskedelmi kamara hivta meg azon urakat; magából a városból oda siettek, hogy megtiszteljék a vendégeket, elkísérték a kiállításba, a zágrábi érsek szívesen fogadta és mint vendégeit szívesen látta magánál, kikísértek azután a vasúthoz és a polgárság sajnálta azt, a mit a gyerkőczök tettek. S midőn azt hitte az ember, hogy vég.: van a dolognak, ilyen cause celebre-t csinálnak belőle és most még az országgyűlésen is felhozzák. (Felkiáltások a szélső balon: Nem volt szó róla! A Jellasics-szóborról volt szó. Mozgás.) Én tudom, hogy argumentálás közben az embernek új gondolatai is jö-mek, talán Helfy képviselő ur is ezen helyzetben volt. (Derültség) Igy okoskodott: én az ellen akarok szólni, hogy mivel a magyar király nincs Budapesten, ez az oka annak, hogy a horvátok nem tisztelnek bennünket, nem szeretnek bennünket; ellenben ha itt volna a király, egészen máskép állna a dolog. (Egy van! a szélső balon.) Feltéve, hogy igy állna a dolog, de akkor is a horvát nemzetről, Horvátországról kellene beszélni, nem pedig néhány pajkos gyerekről. (Tetszés phbfelöl.) Azért szólaltam föl, hogy megkérjem ugy Helfy t. képviselőtársamat, valamint az egész házat, hogy elavult dolgoknak ilyen felelevenítésével, mely dolgok megújítása csak kellemetlenül hathat, —- kérem a t. házat és kérem különösen Helfy képviselő urat, hagyjanak fel. Én ugy hiszem, hogy azon tisztelet és azon hűségnél fogva, melyet Horvát ország mindig tanúsított királya és tanúsított mindig a magyar nemzet iránt is, kerülni kell mindaz?, a mi arra alkalmas, hogy ezen őszinte és barátságos viszonyt, melynek megerősítésére kell törekednünk, megzavarja. (Helyeslés jobbfelol.) A mi a költségvetést illeti, kijelentem, hogy a mint örömmel nézem és üdvözlöm Magyarország előhaladását anyagi és culturalis tekintetben, valamint politikai befolyás tekintetében is, ugy szívesen látom azt is, hogy ennek a magyar nemzetnek, Magyarországnak királya és egyúttal Horvátországnak királya is dicsfény által öveztessék. És azért azt, a mit egyszer az országgyűlés megszavazott, mindenesetre olyannak tekintem, hogy nem is volna szabad hozzá szólani sem. (Ellenmondás a szélső baloldalon. Mozgás.) Tisza Kálmán ministereinök: T. képviselőház ! Igen röviden kívánok egy pár szót szólni. (Halljuk!) Nem szólok magához az udvar-