Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-24

274 24. országos ülés deczember 5. 1881. mind mellettem szólanak. A többi között felemlíti a lisztvámot. Én tegnapelőtt felemlítettem, hogy a liszt vámja ezelőtt volt 35 centimétől 2 frankig a minőség szerint és hogy az most egy frankot tesz, itt tehát vámfelemelésről nem is volt szó, mert a vám ezen czikkre nézve csakugyan nem is emeltetett. A mi a lóvámot illeti, azt állítja György Endre t, képviselő nr, hogy akkor, ha állításom valóságon alapul, a ló értékének, hogy a rávetett vám az általam felhozott 1%-nak megfeleljen, átlag 225 frtra kellene emelkednie. Azt hiszem, t. ház, hogy a ló ára, midőn Szerbiába kerül azon sok közvetítés folytán, melyen a lókereskedés oda jár, ennyire átlag valószínűleg fel is emelkedik. Felemlítette továbbá, mint különös előnyt, a melyre én állítólag nem figyeltem, az eljárás javulását. Bátor vagyok a t. képviselőházat emlékeztetni, hogy én igenis utaltam az eljárás eshetőleges előnyére, csakhogy e tekintetben azt mondtam, hogy ez először nem lehet kompensatió és másodszor, hogy a szerződésben foglalt intézkedéseket nem látom e részben egészen megnyugtatóknak, mert garancziát azok nem tartalmaznak. A szerb fogyasztási adók tekintetében hivatkozom azon aggodalmas kérdésre, melyet azok kezelésére vonatkozólag Wahrmann Mór t. képviselő ur a közgazdasági bizottságban felvetett, hogy t. i. a szerződés 10. czikke értelmében nem fog-e megtörténhetni az, hogy egyes csekély mérvű iparágak felkarolása által ki fognak játszatni azon előnyök, melyeket a szerződés számunkra biztosít. György Endre képviselő ur velem szemben hangsúlyozta továbbá, hogy nekünk van kivitelünk Szerbiába. Hiszen t. képviselőház, ezt én sem tagadtam soha, sőt magam mutattam ki. hogy kivitelünk Szerbiába négy millió, 700 ezer frtra rúg; azonban kimutattam azt is, hogy Szerbia kivitele csak két főczikk: az ökör és sertés tekintetében kétszeresen meghaladja a mi összes kivitelünk értékét. Én tehát ezen szerződésnek előnyeit kétségbe nem vontam, de minthogy az érdekek összeségét tekintettem és annak alapján hoztam ítéletet, azért mondtam, hogy közgazdaságunk egészére nézve ezen szerződés előnyösnek nem mondható. Most még csak két oly tévedést vagyok bátor helyreigazítani, melyek- a t. ministerelnök urnák tegnapelőtt tartott beszédében fordulnak elő. Ezen tévedések egyike vonatkozik gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak azon állítására, hogy helyes lett volna az ökör és sertés vámot először a vámtarifa revisiója alkalmával felemelni és azután később Szerbiával szemben vámszerződés kötésénél az emelésnek esetleg érvényt nem szerezni. Erre a t. miaisíereloök ur azt mondta, hogy egy ilyen intézkedése által lehetetlenné tennők ezentúlra a legtöbb kedvezményben részesülő államok clausulájának a kereskedelmi szerződésekbe való felvételét. Bátor vagyok erre felelni, hogy a t. ministerelnök ur tévedésben volt; mert azon kedvezmények, melyek az ökör és sertés-vám leszállításában részünkről Szerbiának adattak, nem árthattak azon clausulának. Egy tekintetben igenis ártottak volna, de ez a tekintet fennáll ma is, a mint György Endre t. képviselőtársam szintén kiemelte, t. i. a román forgalom szempontjából. A román kereskedelmi szerződésben ugyanis ezen kedvezmények fenn vannak tartva a határforgalom kedvezményezése esetén is. Kománia irányában tehát minden ily intézkedés árt ma és az nem ártott volna jobban, sőt kevésbé akkor, ha a'gr. Apponyi Albert tisztelt képviselőtársam által helyeselt eljárás követtetik. A másik tévedés, melyben a t. ministerelnök ur volt, abban áll, hogy Ő, véleményem szerint a közgazdasági helyzetet Ausztriával nem helyesen ítélte meg. Midőn ugyanis gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam felhozta, hogy bármennyire tekintettel van is a monarchiának érdekeire, ő a közgazdasági kérdések megítélését részünkről csak akkor tartja helyesnek, ha ezen megítélésnél Magyarország közgazdasági érdekeinek álláspontjára helyezkedünk, mert az osztrákokban van annyi egészséges egoismus, hogy ők a maguk érdekeikre vannak tekintettel és ha mi ezen körülményt figyelmen kivül hagyván, az alkudozásoknál nem a magunk szempontját fogadjuk el, akkor megveretésünk az osztrákokkal szemben minden egyes esetben előre szentesítve van. Erre a t. ministerelnök ur azt felelte, hogy először is nem látja oly absolute meglevőnek azon egészséges vagy beteges egoismust és említette, hogy ha ezen egoismus léteznék nálunk vagy léteznék ott, az ő meggyőződése szerint az beteges lenne és ez esetben tartana tőle, hogy a kereskedelmi és vámszövetséget meghosszabbítanunk alig lehetne. Én azt hiszem t. ház, hogy a t. ministerelnök ur a dol gokat — nem tudom minő szemüvegen, de nem helyesen nézte. O nem látja azon állapotokat, melyek Ausztriában tényleg megvannak, ő nem látja azon mozgalmat sem, a melyet az ipari védvámos párt indított és folytat; nem látja, hogy minő befolyást gyakorol azon mozgalom a sajtóra és a kormányzatra egyaránt. Hiszen t. ház, ezen mozgalom már nem is mai keletű. Én nagyon jól emlékezem, hogy még 1873-ban, midőn a kereskedelmi kamarák és gazdasági egyesületek felszólittattak a kormány által, hogy adjanak véleményt az iránt, minő befolyással volt a vámszövetség hazánkra, akkor a szakközönség ezen orgánumai, a debreczeni | kereskedelmi kamarának és még talán az egy