Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-23

23. országos ülés deczember 3. 1881. 261 tésvám leszállítása igenis kereskedelmi szempontból határozottan előnyös, a termelőre nézve pedig vagy bir némi előnynyel, vagy legalább nem jár semmi néven nevezendő hátránynyal. T. ház! Áttérek arra, a miért leginkább felszólaltam, t. i. a benyújtott határozati javaslat tekintetében elmondottakra. Nem tudom, itt a házban mondotta-e valaki, másutt tudom, vitattatott, hogy azt a jogi kérdést is fel lehet vetni, vájjon lehet-e szerződést a vámszövetségi törvény alapján hosszabb időre kötni, mint a mennyire a vámszövetség ideje kiterjed? Azt hiszem, ezen ellenvetésnél hosszabban időzni nem szükséges. Az 1878-iki tövénynek a külfölddel kötendő szerződésekre vonatkozó része ugyanaz, a mely az 1867-iki törvénynél volt. Ki lehet mutatni, hogy a 67-iki vámszövetségi törvény alapján köttettek szerződések jóval túlmenő határidővel, mint a vámszövetség lejárata volt. Ezen szerződések egynémelyike megtámadtatott ugyan, de azon szempontból, hogy a vámszövetség lejárati idején túl terjedve, törvénybe ütközik, abban az időben senki által megtámadva soha nem volt. Az egyforma, tör vény alapján tehát, a mi jogos és törvényes egyszer, az okvetlenül törvényes másodszor is. De a t. képviselő ur ezen jogi nemét a kérdésnek nem említette; ő inkább a szerződés hatályát, inkább azt bírálta: hogy minő befolyással lehet ez arra, hogy Magyarországnak a külön vámterület iránti joga ne tétessék csak formálissá, hanem maradjon meg mint olyan, melyet esetleg valóban érvényesíthet. Mindenki tudja, t. ház, hogy mióta ez a kérdés a házban felmerült, én a vámszövetségnek és a közös vámterületnek 1867 óta mindig következetesen barátja voltam. De mindamellett, hogy az voltam és mindamellett, hogy azt tartom, hogy akármikor — majd egy pár szóval, hogy félre ne értessem, illustrálom — előállna eset, hogy külön vámterületet kellene felállítani, nagyon megbánná nemcsak Magyarország, de megbánná a monarchia mindkét állama — mindamellett — mondom, hogy ezen meggyőződésben vagyok és talán egyrészt épen azért, mert e meggyőződésben vagyok, akarom, hogy ez valódi s oly jog legyen, melylyel szükség esetében élni lehet. De szeretném tudni, mit alterálja ezt az, hogy ha a szerződések a vámszöretség lejárati határidején túlmenő időre köttetnek? Szeretném tudni, vájjon jutott-e valakinek eszébe kétségbe vonni Magyarországnak a külön vámterülethez való jogát azért, mert a vámközösség előtti időközben megkötött szerződések benyúltak a vámközösség megkötésére szabott 10 évbe; vagy azért, mert az első 10 év alatt kötött szerződések a 20 év lejárati időt túlhaladták? Sokan voltak — nem nálunk — kik szerették volna ezen külön vámterületi jogot mintegy jóformán csak formálisnak tekinteni, de arra abból argumentálni, hogy nemzetközi szerződések a vámszerződés lejárta idején túl köttettek, én legalább soha senkit sem hallottam. És kérdem, vájjon lehetséges volna-e a gyakorlat szempontjából azt kimondani: hogy szerződéseket kötni máskép, mint hogy ugyanakkor járjanak le, vagy legyenek felmondhatok, mikor a vámszövetség lejár, nem lehet. Hiszen járnak le szerződések, jártak le a múltban is egy-két évvel a vámszövetség tartamának letelte előtt. Mit gondol, t. képviselő ur, hogyha akkora kormány abban a helyzetben lett volna, vagy abba a helyzetbe jönne, hogy azt kelljen mondania: én kötnék szerződést, kívánok is kötni mentől előnyösebbet, de én csak azt egy esztendőre köthetem, hogy vájjon nern az volna-e itt kimondva, hogy még azon államokkal is, a melyek akarnak szerződést kötni, mert azon államok, a melyek a kereskedelmi szerződési politikát szeretik, azért szeretik, hogy hosszabb időre biztosítsák a stabilitást, nem az volna-e ez által kimondva, hogy épen azon államokkal, a melyek tarifaszerződést kötni hajlandók, mi teszszük lehetetlenné a szerződéskötést. Mindenesetre pedig oly helyzetbe jönne ngy a magyar kormány, mint a monarchia másik államának kormánya és a külügyministerium, hogy mindig a lehető legrosszabb feltételek mellett, összekötött kézzel kellene, hogy alkudjék más államok kormányával. De én nem is értem, hogy mi az, a mi aggályra adhat okot. Hiszen ha a vámszövetség felbomlanak — posito sed non concesso — a monarchia két állama közt, vájjon előny volna-e az, hogy akkor zavarba jönne az összes viszony minden külállammal; vájjon nem helyesebb-e, hogy azon esetben külön vámterület mellett a berendezkedés megtörténhessék ugy, hogy ne kelljen akülállamokkal való összeköttetés fölött is aggódni? És vájjon azt hiszik-e a képviselő urak — én nem gondolnám, hogy higyjék — azt hiszik-e, hogy ha felbontani sikerülne bárkinek a vámszövetséget, ha kimondatik, hogy Magyarország külön vámterület, azt hiszik-e, hogy akkor nem kell épen a monarchia másik államával igen sok pontra ki egyezkedni ? Hiszen azt senkitől sem hallottam, hogy a monarchia másik államával szerződésen kivüli állapotot akarnak létesíteni. Már ha igy van, hogy ki kell egyezkedni több pontra nézve, bizonyosan ki lehet és kell egyezkedni arra nézve is, hogy mindaddig, míg valamely nemzetzetközi szerződés érvénye tart, az a külön vámterületek mellett is szemben a külfölddel föntartassék. (Helyeslés jobb felöl). Én t. ház. tekintettel az előrehaladott időre