Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-23

260 23. országos ülés deezembcr 3. 18S1. szakértelemmel mint én. De egy pár megjegyzéssel még is taríozoin. Az igen t. képviselő ur helytelenítette különösen a sertésvámnak SOkrajczárnyi leszállítását és az ökörvámnak megkötését, mert hisz itt leszállítás nem történt, itt csak a tarifa köttetett meg. Ezt indokolta — majd áttérek beszéde egyéb részeire és kifejtem nézetemet az iránt is, hogy mennyiben tartom az elsőt károsnak vagy nem tartom károsnak — mondom, indokolta ezen álláspontot azzal, — maga is elismervén, hogy tenni engedményt egészben véve nem helytelen, minthogy a kelettel szerződni másképen nem lehet, mint ugy, hogy az ilyenekben engedünk, — indokolta, mondom, azzal, hogy szerinte a helyes eljárás az lett volna, a tarifa revisiójánál az állati vámok emeléséről gondoskodnunk, először, hogy megvédjük állattenyésztésünket a behozatal ellenében, állítván, hogy ha ez a magasabb vám most meg lett volna, akkor lehetett volna azután Szerbiának engedményeket tenni. Első megjegyzésem az, hogy állattenyésztésünk — értvén a sertés és a marhatenyésztést — megvédésére a nyugat ellen, aligha van valami rendkívüli szükségünk. Mert hisz a mi marhát és sertést a külföldről kapunk, — tudtommal legalább — a nyugat felől nem kapjuk, azon egy állammal pedig, mely a marhára nézve szolgál ki- és beviteli helyül, Oroszországgal szerződések köttetni még eddig nem szoktak; a marhavész iránti intézkedések pedig már ezen szempontból a nagyobb behozatalt teljesen és állandóan lehetetlenné teszik és igy, ha a leginkább kedvezményezett államok helyzete iránti clausula útján meg kell is hagyni ezen vámokat, más államokkal szemben veszély onnan bennünket nem fenyeget. Ha tehát tekintettel arra, hogy a kelettel máskép szerződést kötni nem lehet és e szerint helyes engedni: akkor meg lehetett adni most az engedést az egyiknél, a megkötést a másiknál, mert ebből veszély reánk nem háramlik. l)e tovább megyek. Ha követjük a képviselő ur ajánlatát abban, hogy emeljük fel az autonóm vámokat és azután engedjünk a vámból a sertésre, az ökörre nézve Szerbiával szemben: vagy azt kell akkor mondani, hogy a legkedvezményezettebb államok clausuláját soha többé semmi más állammal szemben be nem vesszük, vagy ezen utólag tett engedmény hasonló érvéuynyel lesz a többi államra nézve, a melyeket a képviselő úr abból kizárni akar. {Tetszés a jobboldalon.) A mi a sertéskereskedést illeti, abban téved a képviselő ur, hogy a sertések ára hosszabb időn át pangásban volt. s hogy esak pár éve emelkedik, mióta az amerikai sertésekre vonatkozólag egészségügyi szempontból rendszabályok í alkalmaztattak és a Szerbiából jövő sertésekre nézve is bizonyos egészségügyi szabályok léptettettek életbe. Bocsásson meg a képviselő ur, én nem igénylek magamnak a közgazdászat terén valami rendkívüli szakértelmet, de a gazdászatnak ezen nem legpoetikusabb, de igen hasznos ágaival, a sertéstenyésztéssel, körülbelül 30 éve foglalkozom s biztosítom a képviselő urat, hogy, az egyéb kereskedelmi conjuucturák megfelelők lévén, évtizedeken keresztül, midőn sem amerikai tilalom, sem contumacialis eljárás a szerb sertésre nem létezett, a sertéseknek sokkal nagyobb ára volt, mint a minő most is van, midőn egyébiránt egy idő óta újabban tetemesen emelni és javulni kezd. Megvolt a nagyobb ár, midőn azon rendszabályok nem állottak fenn és igy nem lehet mondani, hogy a mostani emelkedés azon rendszabályok következménye. De különben még azt is mondja a képviselő ur: hogy ő nem tekintheti esak a kereskedelem érdekét, neki a termelő érdekét is kell tekintenie. Ha jól értettem, azt mondotta, hogy a kereskedelem érdekeit csak akkor tekintheti országos érdeknek, ha a kereskedők a belföld terményeivel csinálják az üzletet. T. ház! Hogy ez utóbbi a kereskedelem eszméjének mennyire nem a t. képviselő ur átalános európai műveltségéhez illő magyarázata, azt nekem fejtegetnem nem kell. (Helyeslés jobb/elöl.) De a mi az elsőt illeti, tessék elhinni, részint első helyen kötelességszerűleg a közérdek szempontjából, részint másodszor — mire, ha a közérdekkel nem áll ellentétben, hasonlag szabad figyelemmel lenni — azon szempontból, mert tudtam, hogy a sertésvámok leszállítása agitationalis fegyverül fog használtatni és legutolsó sorban talán egyéni érdekből is, igen komolyan megfontoltam épen ezen tétel lehető következményeit és megmondom, hogy az én meggyőződésem mi. Meggyőződésem az, hogy a termelő azzal, hogy a vámot meghagyjuk régi magasságában, vagy ha emeljük, jóformán nem nyert volna semmit, mert a transitot egyfelől meggátolni csakugyan nem lehetett volna, az árakat nagyban és egészben nem a localis, hanem a világpiaczi viszonyok szabályozzák. De másodszor vesztett volna nemcsak a kereskedő, de a tenyésztő is azért, mert akkor azt, a mi mint a kereskedelem haszna itt az országban nyeretik, keresztülvitetvén ezek az országon és a hizlaló és eladási telepek az ország határain kivül állíttatván fel, ott nyernék a hasznot és vesztene a mi tenyésztőnk az által, mert az országban oly erős és virágzó sertéskereskedés hátramenvén, a magunk által termelt sertéseknél többet vesztenénk e miatt, mint a mennyit nyerhetnénk azon 50 krajczáros vámkülömbözet által. (Helyeslés jobboldalon.) Én tehát azon megyőződésben vagyok, hogy a ser-