Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-23

23 -országos ülés deezembtr 3. 1S8I. 253 miként eddig nem járultunk, ugy most sem járulunk. Ezen indokoknál fogva én és barátaim e törvényjavaslatot a részletes vita alapjául sem fogadjuk el. {Helyeslés a szélső' baloldalon.) B. Kemény Gábor kereskedelmi minister: T. ház! Megvallom, gondolkoztam darabig felőle, hogy vájjon Gaál Jenő képviselő urnák hosszú, gondosan kidolgozott, nagy határozottsággal előadott és teljes önbizalomra valló beszédére általán véve reflectáljak-e, vagy nem ? {Derültség balfelöl.) Mindjárt megmondom, hogy miért nem. Azért, mert mondhatnám, saját töprenkedéseinek, "okoskodásainak menetét vázolja, a mennyiben általán helyesli, részben nem helyesli, de a végén elfogadja a törvényjavaslatot; hanem, minthogy egy határozati javaslat van hozzácsatolva, a melyről azt hiszem, hogy végezhette volna Gaál Jenő képviselő ur a nélkül is a beszédjét avval, hogy elfogadja a törvényjavaslatot, mint a hogy én is azt mondhatom, hogy elfogadom a törvényjavaslatot s kérem a t. házat, hogy azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék; minthogy, ismétlem, határozati javaslatot is fűzött hozzá, szükségesnek tartom ahhoz a magam részéről is egy pár megjegyzést tenni. Mindenekelőtt beszélt Gaál Jenő képviselő ur kényszerhelyzetről és sietkezésről. Már pedig itt más sietkezésről, más kényszerhelyzetről, mint a melyek természetében vannak minden kereskedelmi szerződésnek, mely törvénykozásilag tárgyaltatik, szó sem lehet. Hiszen azt csak nem gondolhatja a t. képviselő ur, hogy mikor megkezdődik a tárgyalás, a kormány már az első eszmecserék iránt felvilágosítást vagy utasítást kérjen az országgyűléstől. Ebben a tekintetben kényszerhelyzet van minden szerződésnél, melyet valamely kormány, valamely állammal köt, hogy azt a törvényhozás vagy elfogadja, vagy nem. Ha helyesli, elfogadja, ha nem helyesli, nem fogadja el. Egyébiránt kétséget sem szenved, hogy ugy ebben, valamint bármely más szerződésben vannak jó és kevésbbé jó dolgok. Csak hogy a maga egészében kell a szerződést tekinteni. Erre nézve magam is egy nézeten vagyok Gaál képviselő úrral és szívesen belebocsátkozom abba, hogy lássuk, melyek ebben a szerződésben azon pontok, a melyek közgazdasági tekintetben határozottan károsok volnának. Gaál Jenő képviselő ur igen részletesen véve a szerződésnek egyes tételeit, bizonyitja, hogy azok jelenleg a mi részünkre kevésbbé kedvezők az előbbinél s hogy a mennyiben netán előny van, az nem minket illet, hanem az osztrák tartományt. Bajos t. ház, meghatározni egy ilyen szerződést illetőleg, hogy annak mily mértékben van jó hatása az egész vámterület, illetőleg az osztrák-magyar monarchia különböző részeire. Ha nagyon sok egyes részletet veszünk fel, nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a sok fától nem látjuk az erdőt. Van a szerződésben egy pár tétel, mely, hogy ha függetlenül, higgadtan tekintjük a dolgot, az egész kereskedelmi viszonyt Szerbiával dominálja és ezek között első helyen áll maga a sertés-kereskedés. Felhozta Gaál Jenő képviselő ur, hogy nekünk mekkora forgalmunk van Szerbiával és támaszkodott forgalmi statistikai közleményekre, melyek az utolsó három hónapról szólanak. Megvallom, hogy én egy kissé merész állításnak és következletésnek tartom azt, hogy miután három hónapról ezen adataink vannak, tehát ugy lesz ez ezután is állandólag. Igenis nekünk jelentékeny forgalmunk van Szerbiával és kétséget nem szenved, hogy legnagyobb részben egyenesen Magyarországnak és annak legfontosabb tétele a sertéskereskedés. A második szintén nagy fontosságú az aszalt szilva. Vannak egyéb czikkek is, de ezek jelentékeny összeget nem képeznek, mert Szerbia még eddig a vagyonosodás és a fejlettség azon magaslatán nem áll s különben sem nagy népességű s nagy kiterjedésű állam, hogy sokat fogyasztana, de az árúczikkeknek legnagyobb része, mely oda bevitetik, innen megy ki. Vannak bécsi apró árúk is, de a cserépedények, a nyersebb asztalos munkák, a vas, ezek mind a mi részünkről mennek oda. A sertéskereskedés azonban többet tesz, mint az összes többi érték, {Ugy van! a jobboldaloji.) A t. képviselő ur nagy veszedelemnek tartja, hogy a sertésvámnak eddig stipulált 2 frtja helyett egy forint 50 krajczár elfogadása ajánltatik. Pénzügyileg nem gondolom, hogy ezt szerfelett fontosnak tartja, mert ez egy pár százezer sertésnél vagy százezer forintot tenne; hanem inkább gazdaságilag lát ebben hátrányt. Az mondatott, hogy Magyarországnak nincs szüksége arra, hogy ide idegen sertést behozzanak. Valójában Magyarországnak nincs szüksége reá, én is azt mondom, de ha behozzák nem baj, mert nem Magyarország consumálja, hanem csak, ha szabad ezen kifejezéssel élnem, az apretirozó szerepet viszi, mert a sovány sertések itt meghizlal tatnak és azután a külföldre vitetnek és oly sertésekért, melyeknél ötven krajczár vámot elejtünk, forintokat nyernek azon kereskedők, kiknek itt van telepük; {Ugy van! a jobboldalon) és ha a kereskedelmi szempontot tekintjük, ez lényeges dolog. En magam magyar gazda vagyok s nem restelem bevallani, küzdök a sors csapásaival, mint minden más társam, de azért sertésállományomat nem fogom megapasztani ezen vámleszállítás miatt. Sőt ha el lehetne érnünk azt, hogy az egész európai sertéskereskedés fő emporiuma itt mi nálunk Kőbányán concentráltassék, akkor az országnak