Képviselőházi napló, 1881. I. kötet • 1881. szeptember 26–deczember 31.

Ülésnapok - 1881-23

23. •rsiágo* ülés deezember 3. 1881. 249 UT — siettetni fogja a szerződés megkötésének lehetőségét és nyomást fog gyakorolni a törvényhozásra és kormányra, hogy minél előbb végezze be a kiegyezés tárgyalását, hogy azután a szerződéses állapot jótéteményeiben részesülhessen a kereskedelem. A helyzet ma e részben is más, hiszen hat esztendő van még az új kiegyezés megkötéséig hátra. Említtetett ezután az is, hogy hasonló szerződéseket nem köthetünk ugyan a nyugoti államokkal, de a keleti államokkal határozottan köthetünk, mert ezekkel szemben a kereskedelmi politika az idővel és viszonyokkal nem változik. Én ezen állításnak helyességét sem ismerhetem el, mert azt hiszem, hogy a kereskedelmi politikának karöltve kell járni az általános politikával és ha ez változik — a mi bizonya kelettel szemben is megtörténhetik, — akkor a kereskedelmi politikának is módosulnia kellend. Végre említtetett, hogy utólagos compenzatió által majd megóvatnak érdekeink Ausztriával szemben. Tudjuk, hogy ez sem történt meg, hiszen látjuk most is,hogy a szó szoros értelmében erre kínálkozó alkalmat sem ragadja meg a kormány. A mi már most az anomália által teremtett helyzetet jogi szempontból illeti, hát én elismerem, hogy ha ez a szerződés tényleg megköttetik, annak jogérvényességét tagadni nem lehet. De az 1867 : XII. t.-cz. 62-ik szakaszában kimondja, hogy ha kereskedelmi és vámszövetség köttetik, a régebben kötött kereskedelmi szerződések érvényét abban Magyarországra is fenn kell tartani. Ez két izben, 1867-ben a XVI. t.-cz. és 1878-ban aXX. t. ez. által megtörtént. Ezen alaptörvénynek van azonban egy másik szakasza is, mely azt mondja, hogy a kereskedelem nem közös ügye Magyarországnak Ausztriával, mert ez nem folyik a pragmatica sanetióból, tehát Magyarország, valamint Ausztria is jogosítva vannak, közgazdasági viszonyaikat külön vámvonalok által szabályozni. Már most, ha a szerb kereskedelmi szerződés megköttetik és annak érvénye 1892-ig terjed ki, 1887-ben pedig nem újittatik meg a vám- és kereskedelmi szövetség Ausztriával, abban tehát nem lesz kimondható, hogy a régibb kötések Magyarországot mikép kötelezik. Akkor egy oly intézkedés lesz alkalmazandó, a mely tényleg érvényben mindig van, t. i. az 1867: XII. t.-ez. 58. §-a sez azt mondja, hogy a kereskedelem nem közös ügy, tehát Magyarország jogosítva van itt benn önállóan rendelkezni, valamint. Ausztria is otthon, ennélfogva esetleg Szerbiával a szerződést egyetértve küiön is módosítani, tehát az nem közös Ausztriával, hanem csak mint külön államot kötelezhetné. Vegyük még figyelembe t. ház, hogy ezen szerződés viszonyai részben elütnek a Ro mániával kötött szerződés viszonyaitól, mert mig Románia határos ugy Ausztriával, mint Magyarországgal is, tehát a mennyiben a határforgalom számára abban KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. I. KÖTET. egyes kedvezmények biztosítvák, azok mindkét félre nézve külön isfentarthatók. Szerbia ellenben csakis velünk határos, ennélfogva, ha a vámszövetség meg nem köttetik, akkor vagy az angolok is igénybe vehetik azon kedvezményeket, melyek ez esetben legtöbb kedvezményjog alapján Őket megilletnék, a mely esetben ez Ausztriára nézve megszűnnék előnyös lenni, vagy egyszerűen le kellene róla mondani Ausztriának, a határtorgalmi kedvezmények általa tehát a szóba hozott esetben élvezhetők nem lennének. Ez fontos momentum t. ház. Ez nagy eomplicatiókra adhatna alkalmat, melyekben én az osztrák érdekek védekezésétől tartok, ha nem is direet, hanem — nyíltan kimondom — indireet hatásánál fogva, mivel az ily complicatiók, ha nem istennek egyenesen lehetetlenné a külön vámterület felállítását, nem akarom t. i. hinni, hogy ha Magyarország kifejezné a külön vámterület felállítására nézve óhaját, ez nem vezetne csakugyan annak felállítására, de ő Felségének mindenesetre megnehezítenék az e részben alkotott törvény szent esítését. Mert t. ház, a mi megtörtént, az megtörténhetik újból is. Emlékeztetem a t. házat, hogy volt egy kormány, mely programmjában fölvette az önálló magyar bankot, részben azzal többséget szerzett magának e házban és midőn annak feje oda állott ő Felsége elé, hogy indokolta programmja valósításának hasznát, itt a házban hivatalosan mondatott, nem volt képes megnyugtatni ő Felsége aggodalmait (ügy van! Ügy van! a hal- és a szélső baloldalon.) Tartok tőle t. ház, hogy újból akadhatnak kormányok és állataférfiak, a kik a változatosság kedvéért most majd az önálló vámterületet fogják felvenni programmjukba és részben az által megszerzik maguknak a többséget; de mikor aztán oda állanak ő Felsége elé és indokolni fogják a programúi valósításának hasznát, a felmerült complicatiók miatt ismét nem lesznek képesek ő Felsége atyai aggodalmait megszüntetni, (ügy van! ^ ügy van! a, baloldalon. Derültség a szélső bolond) En ily complicatiók létesítéséhez tehát kezet nyújtani nem akarok. (Helyeslés a hal- és a szélső balon.) Magát a küiön vámterületet azonban megvallom, a legelső sorban figyelembe veendő és minden áron valósítandó czélnak nem tartom, mert én a külön vámterületben még akkor is, ha az elérhető, mást mint egy nagy problémát nem látok, melyet — lehet jól, de lehet nagyon rosszul is megoldani, (ügy van! a jobboldalon.) Ez utóbbi megoldás lehetőségét nem is látom nagyon megnehezítve; ennélfogva ezen probléma megszerezhetéseért mindent, még a talán lehetséges megnyugtató kiegyezést is koczkára tenni nem akarom, (Helyeslés a jobboldalon) de hol van hát azon egyedül hatályos fegyver, mely némi biztosítékot nyújthat arra nézve, hogy jobb szerződést csakugyan köt-